SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Az általános vitában már elmondottam alkotmányos aggályaimat a törvényjavaslattal kapcsolatban. Most a részletes vitában azt kívánom tovább indokolni, hogy a benyújtott törvényjavaslat más jogszabályokkal is ellentétben van.
S most rátérek az elsõ szakaszban lévõ pontok indoklására.
A törvény címének a módosítására nyújtottam be javaslatot, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy ha határõrségnek hármas rendészeti feladata van - úgymint a határõrizet, a határforgalom ellenõrzése és a határrend fenntartása -, akkor miért kerül kiemelésre egy feladat, a határõrizet, amely - ha azt vesszük - ugyanolyan feladat, mint a másik kettõ.
Ezenkívül a Magyar Köztársaság határõrségérõl van szó a törvényjavaslat címében. Úgy gondolom, egy törvényjavaslat sem szövegében, sem tartalmában nem térhet el az alkotmánytól. Márpedig az alkotmány nemcsak nevesíti, hanem tulajdonnevesíti a határõrséget. Tulajdonnevesíti! Ami azt jelenti, ha például ebben az évben sor kerül a Magyar Honvédség mûködésérõl szóló törvényjavaslat benyújtására, annak a címe nem lehet az, hogy a Magyar Köztársaság Magyar Honvédsége vagy a Magyar Köztársaság Honvédsége, hiszen a Magyar Honvédséget is tulajdonnevesíti az alkotmány. Ezért szeretném, ha az alkotmányjogászok ezen elgondolkodnának, és az alkotmányügyi bizottság, amikor ezt újólag vizsgálja, ténylegesen pontot tenne arra - amit most is mondok -, hogy egyetlenegy törvény sem térhet el sem szövegében, sem tartalmában a jelenleg érvényben lévõ alkotmánytól.
A törvényjavaslat bevezetõ szövegével kapcsolatban ugyanez a problémám, amit úgy módosítottam, hogy kivettem a "határõrizetrõl" és a "Magyar Köztársaság" megnevezést, mert indokolatlan ennek a benntartása az alapján, ahogy indokoltam a törvényjavaslat címét.
A 2. §-t azért javasoltam módosítani, mert automatikusan lemásolták a honvédelmi törvény 22. § (1) bekezdésének b) pontját, és nem vették figyelembe, hogy a honvédelmi törvény 21. § (3) bekezdése nevesíti, hogy a fegyveres erõk mely komponensének feladata a határõrizet. Mégpedig a következõképpen nevesíti - idézem a honvédelmi törvény 21. § (3) bekezdését -: "A határõrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár õrzését, a határforgalom ellenõrzését és a határrend fenntartását." Tehát eleve nem lehet figyelembe venni azt, amit a honvédelmi törvény 22. § (1) bekezdésének b) pontjából lemásoltak, hogy a fegyveres erõk feladata az államhatár õrzése és védelme. Ugyanis a nyugati országokban az államhatár õrzése sehol nem feladata a fegyveres erõknek.
Egy kicsit lassabban haladok, elnök úr, mert ugyan össze van szedve az anyagom, de mégis néznem kell az ajánlás pontjait.
Módosítani kívánom a 4. § 8. pontját, amely a határterületet 20 kilométerben határozza meg. Én 5 kilométerben javaslom ezt meghatározni, ugyanis az 5 kilométert tartom indokoltnak a határõrizet szempontjából, és nem a 20 kilométert. Tudvalévõ, hogy valamikor miért volt ilyen nagyságú a határterület; azért, mert különleges rendszabályok érvényesültek.
Ezen felül tudom, hogy a jogalkotónak mi volt ezzel a célja. Az, hogy a határõrség járõrözik a 20 kilométeren belül, a határõrség bárkit igazoltathat, a határõrség bármely gépjármûvet megállíthat és ellenõrizhet. Azonban én ahhoz tartom magam, amit az alkotmány elõír, vagyis hogy a határõrség elsõsorban fegyveres erõ. Márpedig ha megnézzük a honvédelmi törvényt, láthatjuk, hogy a fegyveres erõ másik komponense, a Magyar Honvédség nem igazoltathat polgári személyt, nem állíthat meg gépjármûvet és nem ellenõrizheti. Ha a fegyveres erõ egyik komponensének ez nem adatik meg, akkor nem adathatik meg a fegyveres erõ másik komponensének sem.
Egyébként az, hogy fegyveres erõ ellenõriz, sérti az alkotmány 58. § (1) bekezdését is, amely a következõt írja elõ: "Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - a törvényben meghatározott esetek kivételével -, megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is." Ilyen jog csak a rendõrséget illeti meg. De - véleményem szerint - ha a rendõr a határterületen valakit megállít, neki sem joga érdeklõdni az iránt, hogy miért tartózkodik azon a területen, kivéve, ha az illetõ törvénybe vagy más jogszabályba ütközött. De így különösen nem, hogy fegyveres erõ tagja.
A következõ dolog, amirõl az emberi jogi bizottság elõadója már szólt. Ez pedig a 4. § 15. pontja, az úgynevezett válsághelyzet.
(18.10)
Ezt ugyan elfogadta a kormány - a Mécs Imre képviselõtársammal benyújtott javaslatot -, azonban szeretném felhívni én is a figyelmet, mert találkoztam az anyag átnézése közben olyannal, hogy több helyütt szerepel a "válsághelyzet", ami teljesen értelmetlen meghatározás e meghatározás alapján. Errõl senki nem tudja megmondani, hogy végeredményben mikor következhet be az a helyzet, amikor a fegyveres erõt mozgatni kell, vagy éppen alkalmazni kell.
Például nagyon pontos, és ilyen pontosnak kellene lennie a válsághelyzet meghatározásának, mint ebben a törvényjavaslatban a konfliktushelyzet. Kérem, ezt felolvasom, mert majd hozzáteszem a "válsághelyzet" meghatározását, és mindenki döntse el, lehet-e arra alapozni, hogy mikor alkalmazom a fegyveres erõt. A törvényjavaslat a következõt írja a konfliktushelyzetrõl: "A szomszéd állam területén a határ közelében kialakult olyan fegyveres cselekmény, amely közvetlenül veszélyezteti az államhatár rendjét". Kérem, ez pontos helyzetmeghatározás. Erre lehet alapozni, erre lehet törvényt hozni, hogy mikor, kinek mit kell csinálnia.
Viszont a válsághelyzetet tekintve - amint elõírja: "a Magyar Köztársaság és valamely szomszédos ország között a katonai biztonsági egyensúly megbomlása, illetõleg ennek egyidejû és tartós kihatása a két ország viszonyára" - egyszerûen nem lehet megfogni, hogy ez mikor következik be. Ezt azért is mondom, mert a válsághelyzetet tényleg pontosan meg kell határozni. Azonban ez nem a határõrségrõl szóló törvényben kell hogy megjelenjen, hanem meg kell jelennie vagy a biztonságpolitikai alapelvekben, vagy pedig a honvédelmi alapelvekben.
A következõ a 12. § c) alpontja, ugyanis kötelezõvé akarja tenni, hogy az államhatároktól számított 10 kilométeren belül légi jármûvel végzett növényvédelmi munkát a megkezdés elõtt legalább 24 órával jelentsék be a határõrségnek. Én pedig azt mondom, hogy az 1 kilométeren belül végzett munkát kell bejelenteni csak azért, mert a határon lévõ járõröket kell értesíteniük arról, hogy milyen munka folyik. Ugyanis van egy elfogadott, a légi közlekedésrõl szóló törvényünk, amely légiközlekedési törvény 74. §-a szerint a határon vagy bárhol végzett mezõgazdasági munkát a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a földmûvelésügyi miniszter határozza meg. Ebbe nem vonja bele a Belügyminisztériumot, ugyanis nem szükséges. Másrészt pedig a határon belüli, azaz a 10 kilométeren belüli légi közlekedést, a légi jármûvek közlekedését a légiforgalmi szolgálat feladatává teszi a törvény, mégpedig a következõket írja a légiközlekedésrõl szóló törvény 61. § (3) bekezdése: "A légiforgalmi szolgálat feladata különösen - a) a nemzetközi repüléseket végrehajtó, továbbá az államhatár mentén 10 kilométeres sávban repülõ légi jármûvek légtérvédelme, a légi forgalom irányításának végzése, a légtér ellenõrzése érdekében szükséges azonosítása a Magyar Honvédség erre kijelölt szervezetével együttmûködve". Tehát a légiközlekedési törvényben szó sincs arról, hogy a határõrségnek bármilyen szerepe lenne. Még egyszer hangsúlyozom: az 1 kilométeren belül is azért kell bejelenteni, hogy a határon járõrözést végzõk erre figyelmeztetést kapjanak.
A következõ pont a 17. §, amely tekintetében javasoltam elhagyni az összes bekezdést és azt, hogy a (2) bekezdés számozás nélkül maradjon meg. Itt teljes egészében olyat vesznek be a légi közlekedésrõl szóló törvénybõl, amire egyszerûen nincs szükség. Az (1) bekezdés azt írja: "A légi jármû az államhatárt a kijelölt be- és kilépõ pontokon a polgári repülésre vonatkozó nemzetközi szerzõdések, jogszabályok megtartásával lépheti át". Ez természetesen így van a légiközlekedési törvényben. De mi köze a határõrségnek ahhoz, hogy az ezer vagy nem tudom, mennyi légifolyosó közül megfigyeljék vagy éppen jelentsék, hogy melyik tért el? Ki tudja azt megmondani, hogy melyik tért el? Éppen a légiközlekedési törvény írja elõ, hogy a légiforgalmi szolgálat külön engedélyével a repülõgépek bármikor beléphetnek az ország területére. Azt nem fogják közölni a határõrséggel, hogy kérem, beléptettem x helyen egy sárkányrepülõt vagy nem tudom, micsodát.
Tehát teljesen felesleges, már csak azért is, mert a légiközlekedési törvény 5. §-a alapján a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel együtt jelöli ki a légterek igénybe vehetõ részét.
A (3) bekezdés: "A nemzetközi forgalomban közlekedõ légi jármû határterületen kívüli le-, illetõleg felszállásának engedélyezése elõtt a repülõtér üzemeltetõje elõzetesen beszerzi a határõrség, továbbá a vám- és pénzügyõrség hozzájárulását". De errõl intézkedik a légiközlekedési törvény 6. §-ához tartozó 141/1995. kormányrendelet, ugyanis a rendelet 4. §-a azt írja: "A Magyar Köztársaság területére leszállás céljából belépõ légi jármû elsõ leszállását olyan repülõtéren kell végrehajtani, és nemzetközi repülésre történõ indulás esetén a légijármûnek olyan repülõtérrõl kell felszállnia, ahol vám- és útlevélvizsgálatot, további rendõri, utasbiztonsági vizsgálatot biztosítanak". Ha tehát ezt kötelezõen elõírja a légiközlekedési törvény, akkor nem tudom, mi keresnivalója van a határõrségrõl szóló törvényben. Azért nem kell elõzetes hozzájárulás, hiszen ez pontosan szabályozza, hogy mit kell tenni.
A 17. § (4) bekezdése: "A kényszerleszállást végrehajtó nemzetközi forgalomban közlekedõ vagy külföldi légi jármû parancsnoka köteles a határõrséget, vagy a Magyar Köztársaság rendõrségét, vagy a vám- és pénzügyõrséget haladéktalanul értesíteni. E tényrõl a szervek tájékoztatják egymást. A továbbhaladáshoz a határõrség, valamint a Vám- és Pénzügyõrség együttes engedélye szükséges". Miért kellene értesíteni errõl a határõrséget vagy a rendõrséget, amikor légiforgalmi irányítás mûködik, és minden esemény kapcsán a légiközlekedési törvény 6. fejezete szerint a légiközlekedési hatóság intézkedik? Itt például pontosan szabályozva van az is, hogy kinek mi a jelentéskötelezettsége. Aki például légibalesetet észlel, nem a határõrséget kell értesítenie, hanem e törvény szerint a rendõrséget. A rendõrség majd tudni fogja, hogy mit kell csinálnia. Ezért szintén felesleges átvenni ezt a részt a légiközlekedési törvénybõl.
(18.20)
Persze, a honvédelmi bizottság ülésén felmerült a vita során, hogy a határõrségnek nemzetközi szerzõdései vannak a légtér megsértésérõl. Idézek a honvédelmi bizottság jegyzõkönyvébõl, azt, amit Kiss Kálmán tábornok úr elmondott: "Jelenleg hét országgal vagyunk határosak. Mind a hét országgal nemzetközi szerzõdésünk van arra, hogy légtérsértés esetén kölcsönösen a nemzetközi együttmûködõ bizottság... -
kivizsgálják és ezeket preferálják, valamilyen módon rendezik." (Sic!)
Most azt kellene eldönteni, hogy melyik szervnek, milyen nemzetközi szerzõdést lehet aláírni. Hiszen én már tapasztaltam a Magyar Honvédségnél is, hogy a kormány nem rendezte le ezeket, hogy kik milyen szerzõdést írhatnak alá.
De konkrétan errõl az esetrõl szólva felmutatok egy most februárban elfogadott törvényt, amely az osztrák kormánnyal köttetett. Ebben pontosan szabályozzák azt, hogy a légtérsértéseket mely szervek regisztrálják, tájékoztatják egymást, és vizsgálják ki. Ezzel e törvény szerint mindkét államban a légierõvel vagy légvédelemmel foglalkozó katonai szervezet foglalkozik. De ebben az egész törvényben sem a légtérsértésre, sem a repülõbalesetekre, sem a jogtalan átlépésre vonatkozóan nincs szó arról, hogy a határõrséget ebbe bevonnák. Tehát ezért véleményem szerint ez is felesleges.
A következõ a 19. § (1) bekezdése; itt egyszerûen arról van szó, hogy az eredeti szöveg szerint határátkelõhely megnyitására a kormány által kötött nemzetközi szerzõdés alapján kerülhet sor. Én pedig módosítottam azzal, hogy: új közúti, vasúti és vízi határátkelõhely megnyitására. Ugyanis ténylegesen nemzetközi szerzõdés kell a közúti, vasúti, vízi határátkelõ megnyitására. De ha Magyarországon egy repülõteret nemzetközivé jelöl ki a kormány, akkor ahhoz nem kell nemzetközi szerzõdés, hiszen a légi közlekedési törvény 37. §-a és az ehhez kapcsolódó kormányrendelet 17. § (1), (2) bekezdése errõl teljesen mást ír.
Idézem a légi közlekedési törvény 37. § (2) bekezdését: "A nyilvános repülõtér és a polgári célú nem nyilvános repülõtér létesítésére, fejlesztésére és megszüntetésére a miniszter - azaz a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter - a kormány elõzetes egyetértése alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszterrel, valamint a területileg illetékes települési önkormányzattal egyetértésben ad engedélyt."
Ezt folytatja a rendelet 17. § (1), (2) bekezdése. Az (1) bekezdést olvasom: "A kereskedelmi repülõteret a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben nemzetközi repülõtérnek nyilváníthatja. Az ilyen repülõtéren nemzetközi személyforgalom számára megnyitott útvonalon tranzitterület létesíthetõ a közvetlen felügyeletet ellátó vámhivatal engedélye alapján, továbbá az egyéb jogszabályban elõírt szolgálatokon kívül határõrizeti, vám-, rendõri, légi közlekedési, védelmi, továbbá egészségügyi szolgálatot kell fenntartani."
Ez pontosan szabályozza, hogy mi a teendõ. A rendelet (2) bekezdése: "A repülõteret a miniszter a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára is megnyithatja. A minõsítés eseti vagy ideiglenes lehet. Az ilyen repülõtéren határõrizeti, vám- és rendõri utasbiztonsági szolgálatot kell mûködtetni". Tehát ez is azt bizonyítja, hogy helyes a módosításom, mert repülõtér létesítésére nem kell nemzetközi szerzõdés.
Ugyanehhez kapcsolódik a 19. § (2) bekezdésének módosítása. Itt pedig arról van szó, hogy "a határátkelõhely megszüntetésére, mûködésének szüneteltetésére, továbbá a forgalom jellegének megváltoztatására, nemzetközi szerzõdéssel összhangban, a kormány döntése alapján a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben intézkedik". Itt pedig betettem gondolatjel közé: "kivéve a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülõtér", mert ehhez, ahogy az elõbb már elmondtam, nem kell nemzetközi szerzõdés.
A 21. § (1) bekezdése, amelyet módosítani javasoltam, azt írja elõ, hogy "a határõrség az országot ért fegyveres támadás esetén az ország fegyveres védelmének tervében a számára elõírt feladatok végrehajtásával részt vesz a Magyar Köztársaság függetlensége, területi sérthetetlensége, lakossága és az anyagi javak katonai erõvel történõ megvédésében". Igen, csak kimaradt az, ami a honvédelmi törvényben van: meghatározott egységeivel és a honvédség parancsnokának a hatáskörében vesz részt - tehát nem önállóan. Ugyanis nincs különálló feladata a határõrségnek a fegyveres védelem tervében, nem is lehet, mert szervezeténél fogva nem alkalmas önálló harctevékenység végzésére. Kivettem a katonai erõvel történõ megvédést, mert nyilván fegyveres támadás esetén nem is lehet más, mint a katonai erõvel történõ fegyveres védelem.
A következõ a 21. § (2) bekezdése. Itt a felvezetõ szövegbõl kivettem a "válsághelyzet"-et és, beleírtam a "konfliktushelyzet"-et, hiszen ez a megfogható; és végeredményben mindazok, amik itt feladatként elõ vannak írva a határõrizeti és határforgalmi kirendeltségek részére - rendkívüli, megerõsített szolgálat bevezetése, vagy hogy a veszélyeztetett határszakaszra határerõket és ideiglenes irányító szerveket csoportosít át -, ez mind a konfliktushelyzet bekövetkeztekor adott.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes foglalja el.)
Azonban kivettem az államhatár rendjének védelmét. És ez, tisztelt képviselõtársak, nagyobb problémát vet fel, ez már a vitában is elhangzott. Ugyanis itt a b) és c) pont - én a b) pontból két szót kivettem, és a c) pontot teljes egészében kivettem - végeredményben arra hivatkozik, hogy az alkotmány 19/E. §-ára épül, és akkor ez konfliktushelyzetben bekövetkezhet.
(18.30)
Nos hát, ahogy szokták mondani, egy misét megérne annak a taglalása, de ezzel nem akarom húzni az idõt, hogy tudniillik miért született ez a 19/E. §, mi történt, lehet-e ebbõl egy általános következtetést levonni, illetve megtette-e azt a határõrség vagy a kormányzat, amikor ennek az eredeti cselekménye bekövetkezett, meg kellett volna tenni.
Ez az egész szakasz ugyanis arra épült, hogy egy bizonyos csoport Magyarország területére fegyveresen bejött. Azt azonban tudni kell - és ez nem határvédelem, ez a határõrizetnek a feladata -, hogy akkor, ha néhány fegyveres jogtalanul átlép a határon keresztül, azokkal szemben mindazokat az intézkedéseket, amelyeket egy jogállamnak meg kell tenni, megtegye. Azaz nem másról van szó: vagy elfogja õket és utána bíróság elé állítják mint jogtalan fegyveres határsértõket, vagy pedig, ha nem adják meg magukat, megsemmisítik õket. E két feladata lett volna, vagy valamelyik a határõrségnek. Állítom önöknek, minden jogállam ezt csinálja, és ezt kellett volna csinálni.
Amikor megszületett ez a 19/E. §, és tudomásomra jutott, úgy véleményeztem, hogy pánikba esett képviselõknek a szüleménye volt ez. Miért? Meg fogják látni, ez érdekes. Ha a szöveget pontosan felolvasom, hogy mikor tehetett volna a kormány valamit, vagy egyáltalán mit tehetett volna. Kérem, olvasom a 19/E. § (1) bekezdését, itt ugyan többszörösen összetett mondat van, de a mondat elsõ része az érdekes, mert az adja meg, hogy milyen helyzetnek kellett bekövetkezni, amikor a kormány a mondat második része szerint meghatározott területeken intézkedhet. Ez azt mondja: "külsõ fegyveres csoportoknak Magyarország területére történõ váratlan betörése esetén." Tehát jól értse mindenki: amikor betörtek az ország területére. Amikor betörtek az ország területére, akkor teheti meg, hogy "az alkotmányos rend, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint a támadással arányos és erre felkészített erõkkel, a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig, azonnal intézkedni köteles."
Ebben két kulcsszó van. Az egyik az: "ha külsõ fegyveres csoportok betörtek Magyarország területére", és "a kormány azonnal intézkedni köteles". Nos, azért mondtam, hogy pánikba esett képviselõk, mert megértem szándékukat. A szándék az volt, hogy a kormánynak nagyobb mozgásteret adjanak akkor, amikor ilyen helyzet bekövetkezne, azaz most lehetne ráültetni azt, hogy konfliktushelyzet. Tehát amikor konfliktushelyzet alakul ki a határon, akkor tegye meg a kormány ezeket az intézkedéseket. Nem akkor, amikor már betörtek az ország területére.
Csak ezt az egész mondatot, az (1) bekezdést elrontották egy (3) bekezdéssel. Kérem, felolvasom önöknek. A (3) bekezdés csatlakozik az elõbb említett második kulcsszóhoz, azaz "azonnal intézkedni köteles". Mit írnak a (3) bekezdésben? "A kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelen levõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges."
Tisztelt Képviselõtársaim! Mutassa fel valaki nekem ezt a törvényt, hogy ez megszületett! Mutassa fel valaki! Nem született meg. Tehát a kormány akkor sem tehet semmiféle intézkedést, ha ilyen fegyveres csoportok betörtek az ország területére, mert ez a szûk törvény, amit ebben a 3. §-ban elõírtak, hogy az azonnali intézkedésekre milyen szabályokat alkalmazhat a kormány, ez egyszerûen nem született meg.
Érdekes, hogy nem született meg, pedig a 147/1994. számú kormányrendelet ezzel megbízta a Belügyminisztériumot. Itt van nálam ez a bizonyos kormányrendelet. Idézem a 2. § (2) bekezdésének a) pontját. A következõt írja: "Közremûködik a rendkívüli állapot..." - ez a kormányrendelet nem másról, mint a belügyminiszter feladat- és hatáskörérõl szól. Tehát az a) pont a következõt írja: "Közremûködik a rendkívüli állapot, a szükségállapot, valamint az alkotmány 19/E § (1) bekezdésében foglalt helyzet jogi szabályozásának elõkészítésében és a végrehajtás szervezésében." Nos, ennek ellenére még mindig nem született meg ez a törvény. Kíváncsi vagyok, mikor fogják beterjeszteni.
Ezek után, tisztelt képviselõtársaim, nem kell nekem kimondani, hogy a kormány 1995 augusztusában mit sértett meg. Ugyanis az Országgyûlés döntése nélkül a déli határra levezényelt az ország területérõl határõr alegységeket, holott sem az (1) bekezdésben bekövetkezendõ fegyveres betörés nem történt meg, sem pedig a szükséges törvény az alkalmazandó szabályokról nem született meg.
A következõ a 21. § (3) bekezdése, amelyet teljes egészében javasoltam elhagyni, hiszen már az elõbb szóltam arról, hogy a határõrségnek nincs szüksége arra, és nem is lehet feladata, hogy a Magyar Köztársaság légi határán átrepülõ légi jármûvek, illetõleg az államhatár közvetlen közelében folyó repülések vizuális megfigyelését végrehajtsa, illetve hogy a nem kijelölt vagy bejelentett légifolyosón, útvonalon történõ repülések esetén tájékoztassa a Magyar Honvédség légvédelmi feladatokat ellátó szervezetét.
Egyszer ugyanis tudomásul kell venni, hogy békében nincs ellenséges repülõgép. Ezt egyébként rögzíti az IKAO-szabályzat, de rögzíti a magyar légi közlekedésrõl szóló törvény is. Ezért nem kell a légvédelmi feladatokat ellátókat értesíteni, mert ez a törvény és az IKAO-szabályzat elõírja, hogy repülõgépre békében semmiféle tûzfegyverrel tüzet nyitni nem lehet. Másrészt pedig a légtér igénybevételére - még egyszer hangsúlyozom - légiforgalmi irányítói engedély kell. Ezt a légiforgalmi törvény 6. § (3), (4), (5) bekezdése biztosítja. S az elõbb ismertettem: a tíz kilométeres sávban levõk megfigyelését is a légiforgalmi szolgálat feladatává teszi.
S hát természetes, a légi határsértés is ma már nem katonai eset, hanem légirendészeti eset. A légi közlekedésrõl szóló törvény pontosan meghatározza, hogy mely szerveknek a feladata ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása. S ez nem a határõrség feladata.
(18.40)
Úgy hiszem, elnök asszony, hogy már túl is léptem a 27. pontot, és akkor itt befejezem, mert biztosan lesznek további felszólalások, addig rendezem az anyagaimat.