MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Személyes megszólíttatás miatt szóltam, mert egyike vagyok a pánikba esett képviselõknek, akikrõl Sebõk képviselõtársam beszélt. 1993-ban, amikor a honvédelmi törvény, a késõbbi '93. évi CX. törvény hatpárti egyeztetése volt, és a legnagyobb ellenzéki pártot képviseltem akkor, éjszakákon keresztül gyötörtük egymást, hogy találjunk megfelelõ megoldást az ország akkori helyzetében. Nem szabad elfelejteni, hogy déli határaink mellett egy eléggé mocskos és szörnyû polgárháború dúlt, Magyarország határát rendszeresen megsértették, és az országhatár mellett lévõ lakosság valóban pánikhelyzetben volt, és féltek. Az akkori belügyminiszter, akkori honvédelmi miniszter, akkori miniszterelnök, maga Antall József is többször beszélt velünk, és kimutatták azt, hogy az akkori alkotmányos rendelkezésnek megfelelõen még csak föl se vonulhattak volna a határ mellé egyetlenegy páncélozott jármûvel sem, ahhoz is a parlament engedélye kellett volna.
Tehát feltétlenül szükség volt arra, hogy egy ésszerû kompromisszumot hozzunk az ország védelme érdekében és a gyors reagálás érdekében. Az alkotmány 19/E §-a elõírja, hogy a kormány köteles azonnal eljárni, ezért is került be az én módosító javaslatom alapján az alkotmány eredeti szövege, hogy nemcsak fegyveres támadás, de külsõ fegyveres csoportok váratlan betörése esetén is haladéktalanul el kell járnia a kormánynak. És a kormánynak éppen ez a szerve, amely haladéktalanul el tud járni, az a határõrség, amit ezért hoztunk létre, ezért tartunk fönn.
A másik pedig, hogy a honvédelmi törvény bevezetõ szakaszában ott szerepel, hogy a törvényben szereplõ, éppen a rendkívüli helyzetekre vonatkozó törvényeket 1997. december 31-ig kell ennek a Háznak meghoznia. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Tehát ez még egy elõttünk álló feladat, hogy azt a törvényt is meghozzuk, amely szerint a kormány azonnali intézkedései szükségesek. Köszönöm szépen.
(18.50)