DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy e késõi órában inkább csak összefoglaló jelleggel, semmint teljes anyaggal álljak a Ház elé.
Képviselõként az eddig szerzett tapasztalataim alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy számos más társamhoz hasonlóan a kézhez kapott törvényjavaslatokat nemegyszer vegyes érzelmekkel, illetve fenntartásokkal vesszük kézbe, forgatjuk, értelmezzük, míg kialakulhat egyfajta, többé-kevésbé talán a többség számára is elfogadható álláspont. Természetesen ez törvényenként eltérõ, mivel az függ nemcsak az elõzetesen ismert anyagtól, hanem az elõterjesztés nagyságrendjétõl, színvonalától és nem utolsósorban az érdeklõdési körtõl is.
Kedvezõ és némiképpen szerencsésebb helyzetben van a törvényhozó akkor, ha a szabályozni kívánt területrõl gyakorlati tapasztalatokat szerzett, különösen, ha úgymond, a saját kárán is tanult. A tanulságok leszûrése után lehetõség van higgadt és nyugodt értékelésre.
A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényjavaslat az elõzõekben elmondottakat, úgy vélem, teljes mértékben fedi. Jómagam az általános vita utolsó napján nemcsak az elõterjesztéssel, illetve annak sajátosságával tudok foglalkozni, hanem az általános vita során elhangzottakra is reagálni. Kétségtelen tény, hogy óriási aktivitás jellemezte a tisztelt Házat. Ha a törvény terjedelmét nézzük, akkor ez némiképpen talán meglepõ. De mégsem az, mivel nincs olyan ember, akit a törvényjavaslat ne érintene, közelítse ezt meg akár fogyasztói, akár eladói oldalról; nem beszélve arról, hogy valójában itt mindenki fogyasztó. Mindezekbõl, illetve az eddigi hozzászólásokból kiindulva egyszerre van talán nehéz és könnyû dolgom. Miután képviselõtársaim igen jelentõs munkát végeztek, számomra most már csak néhány fontos momentum taglalása marad.
Nézzük meg elõször, milyen törvényjavaslat is van elõttünk! Az elõterjesztõ abból a valós tényállásból indult ki, hogy a hatályos magyar reklámjogban található szabályok többsége ma már nem alkalmas a piacgazdaság körülményeinek megfelelõ reklámozási gyakorlat és a korszerû fogyasztóvédelem biztosítására. Ezen alapelvbõl kiindulva érthetõ a szereplõk körének meghatározása, továbbá azon törekvés, hogy az érdekérvényesítésben egyfajta arányosság legyen, segítse a törvény a fogyasztó érdekvédelmét, a versenyt és az üzleti tisztesség biztosítását. Mindezek természetesen egyeztetéseket vontak maguk után, ennek ellenére sem sikerült néhány ellentmondást teljes mértékben feloldani. Úgy érzem, ez visszaköszönt már az általános vita során is.
Az új szabályozás általános reklámtilalmakat, korlátozásokat tartalmaz, azzal, hogy védje a fogyasztó érdekét, ezért tilos például közerkölcsöt és közízlést sértõ reklámok megjelentetése. Úgy vélem, ez teljes mértékben helyes. Éppen a közelmúltban láttuk, illetve egyes helyeken sajnos most is láthatjuk azt a plakátot, amely vallásos érzületet sért, közerkölcsöt is sért. Ez a plakát egy olyan filmajánlat, amelyen egy nõi szeméremtesten egy férfi, úgymond, kifeszített teste van. Hát azt hiszem, no comment.
Más területen is többször találkozunk a szexualitást túlságosan hangsúlyozó, sajnos nemegyszer szinte már a perverzitásra többé- kevésbé nyíltan ösztönzõ, mint egy szokásformát elhintõ, ajánló reklámmal. Nagyon szomorú, hogy ez van, és hogy ezt ilyen sokáig kellett tûrnünk és néznünk. Ha egy "by night"-ot tartanánk Budapesten, akkor megértenénk azt, hogy nemcsak az utcán álló és testüket áruló lányokról alakult ki a "Budapest-Bangkok-szindróma", hanem azért is, ami látható. Bárkinek fölajánlok egy ilyen sétát, meg fog döbbenni a mai valóságon.
A törvényjavaslatról elmondható, hogy a maga nemében elég sajátos. Ha azt nézzük, hogy a 4.-tõl a 15. §-ig nem más, mint egy általános reklámtilalmakat, illetve korlátozásokat felsoroló gyûjtemény, akkor elmondhatjuk, hogy elsõ olvasásra amolyan negatív, szinte csak kizárólag tiltó oldalról megközelítõ szabályozás.
(21.30)
Az a pozitív elem, amit nem zár ki. E határozott felsorolás mellett azonban található néhány vitatott rész is, amely a felelõsség alóli kibújásra, a szabályozás megkerülésére is alkalmas, nem beszélve a másképp értelmezés lehetõségérõl, de található olyan tétel, melynek törvényre emelése ugyancsak meglehetõsen értelmetlennek találtatik. Kezdjük az utóbbival, röviden és egy példán.
A 6. § (3) bekezdése kimondja: "Tilos készíteni olyan reklámot, amely adómentességet, adókedvezményt vagy más adóelõny igénybevételének ígéretét tartalmazza." Ezt pontosítani kellene. Ha más törvények megtakarításra, akár adókedvezményre adnak lehetõséget, kérdem én, mi okból történik a kizárás, a tiltás. Az ígéret megfogalmazás nem igazán helyes vagy nem elégséges. Gondoljunk a nyílt végû befektetési alapok reklámhirdetésére - korrekt, tisztességesen szabályozott, népszerû milliárdos nagyságrendû kiadás. Nézzük meg csak a részvények lehetõségét! Ha valaki tõkeszámlára teszi, miért ne lehetne ezt megreklámozni? Nem értem, úgy hiszem, ez ellentmond több más törvénynek is.
Örök téma a dohányáru reklámozása. Itt tapasztalható engedmény, viszont véleményem szerint a dohányzást mint életformát e törvény nem tudja és nem is zárhatja ki, ezért egyesek a vita során képmutatónak és felemásnak minõsítették.
Véleményem szerint sajátos a helyzet, hisz ha azt nézzük, hogy a reklámfelület 10 százalékát le kell fedni és, mondjuk, ráírni, hogy "a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét", akkor még mindig 90 százalékban megmarad a dohányreklám. A reklám az reklám, mindnyájan tudjuk, aki ebbõl szeretne... Tehát ez vitatott maradt és lesz a jövõben is. Ha egy kicsit morbid lennék, elmondhatnám azt, hogy ezt úgy is meg lehetne oldani, hogy ne ezt a szöveget írjuk rá, hanem írjuk azt, hogy "így szereztem én ennek köszönhetõen tüdõrákot". Akkor viszont az van, hogy én ellene vagyok egyfajta szenvedélynek. Nem a szenvedélynek vagyok ellene, hanem egy olyan életforma kialakításának, amelynek késõbb akár beláthatatlan következményei lehetnek, és ne a kórházi ágyon, súlyos mûtétek után kelljen rádöbbenni arra, hogy mit is mûveltünk magunkkal!
Alkoholtartalmú italok: "Reklámozásnál tilos az ingyenes mintaadással reklámozni" - mondja a törvényjavaslat. A törvényhozó, gondolom, a beetetésre, pontosabban ezúttal a beitatásra gondol - ezen egy kicsit elcsodálkoztam. Nézzük csak, hogy hová is sorolható a borkóstoló, a sörfesztivál!? Ha az utóbbiakat vesszük figyelembe, sikerül keresztbe tenni egy feltörekvõ ágazatnak, a speciális turizmusnak. Ha szó szerint érteném a törvényt és betûzöm, akkor tilos a müncheni sörfesztivált reklámozni, tilos ilyen alapon Ausztria bortermõ vidékeit ilyenre felkeresni. A nemzetközi turizmus, amelyik milliárdokat hoz, ebbe az irányba megy el. Így akkor nem tudjuk sem az Eger borvidéket, sem a többit szabályozni. Én nem az alkoholfogyasztást mondom, csak meglehetõsen farizeusnak tekintem, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a dohányzásnál engedmények vannak. Én úgy érzem, hogy lehet sörfesztivál, borfesztivál, az még nem törvényszerû, hogy túlzott alkoholfogyasztással kapcsolandó össze.
Aztán dupla a helyzet, ha végiggondoljuk azt, hogy itt Európában, tõlünk a déli államokban, spanyol, olasz... - és hadd ne folytassam, családi szokás étkezés után például bort fogyasztani, és senki nem kövez meg senkit. Tehát ilyenfajta kategorikus eltiltás nem tudom, mennyire szerencsés - bár én nem vagyok sem bortermelõ, sem sörelõállító, sem igazán fogyasztó, éppen ezért talán az én számból ez másképpen hangzik.
Mindenesetre el szeretném mondani, hogy aztán tényleg utána igen komikus a helyzet, amikor orvosi tájékoztatóban azt olvassuk - és itt megállok egy pillanatra -, hogy két pohár vörösborig egyáltalán nem veszélyes, sõt a vörösborokban lévõ szabad gyökök alkalmasak arra, hogy az ember vérzsírjában lévõ koleszterint lekössék, akkor már egészen komikus a helyzet, ha most esetleg betiltjuk például az egri bikavér megjelentetését valahol. Bár ha ilyen kategorikusak vagyunk, akár rá is írhatjuk, hogy "így szereztem májrákot", ha ugyanezt elmondtuk a tüdõrákra. Tehát szerencsétlennek tartom és pontosítandónak például a fesztiválok, rendezvények körüli dolgot; vagy én nem értettem jól, ez lenne a szerencsésebb.
Külön aggodalommal töltenek el az iskolákban elszaporodó reklámok, aminek egyetlen új célja van: vevõkört toborozni. A szülõ a gyermeke érdekében és az õ kedvéért erõn felül áldozatot vállal. Nagyon jól tudom és látom, hogy ez egy nagyon komoly, nagy profitszerzõ terület; eszközök, módszerek igen változatosak. A burkolt reklámtól a jutalékig, továbbá az iskolatámogatásig különbözõ eszközök igénybevételével kíméletlen verseny folyik, felrúgva szinte a tisztesség minden szabályát. Nem azt szeretném elérni, hogy az élettõl elzárt terület legyen az iskola, de ezen a területen jó lett volna, ha egy picit továbblép a törvény. Ha így marad, az iskolák vezetõségének a felelõssége továbbra is fokozott. Tartok tõle, hogy a szûkös anyagiak mellett e téren a kelletténél nagyobb lesz a kényszer, így engedmények is lesznek.
Az iskolák védelmét kiemelten fontosnak tartom, ezért a közoktatási intézményekben javaslom jelentõsebben korlátozni a gazdasági reklámot, vagy pontosan megfogalmazni, hogy ez mire is értendõ. Hiszen nézzük csak végig: ha kizárunk az általános iskolából mindenfajta reklámot, akkor például... - ha egy Barbie-baba példáját vesszük alapul, azt az egyik szülõ meg tudja vásárolni, a másik szülõ nem; de ha egy készségfejlesztõ játékot adnék a gyerek kezébe, amely igenis komoly jövõbeni kihatással van a gyerekre, akkor talán végig kellene gondolni, hogy mire is vonatkozik.
Tehát a jelenlegi szabályozást meglehetõsen elnagyoltnak tartom, s talán nem én vagyok az egyetlen, hiszen az általános vitán is kiköszönt. Az általános vita nagyon kiterjedt - és az utolsó rész, amivel foglalkoznék - az önkorlátozásra. Megmondom õszintén, nagy érdeklõdéssel figyeltem az e körül zajló vitát. Természetesen egyetértek a piaci szereplõk ilyen törekvésével, a gazdasági tevékenységem során én is ellátok ilyen tevékenységet. Ugyanakkor számos képviselõtársam túlzott várakozással tekint e gyakorlat felé. Az öröm a részemrõl is megvan, de a túlzott várakozásokat szeretném lehûteni. Mivel ez egy hosszan tartó folyamat, mindig számolni kell azzal, hogy egyesek ezt fel fogják rúgni, ezért nem mindig mûködhet kellõ hõfokon és hatásfokkal. Szükségesnek tartom, hogy ha ez a magatartási forma a jövõben is meglesz, elõsegíti a jogkövetési magatartást, a tisztességes piaci versenyt, és alkalmas lesz a komolytalanok, a gátlástalanok egyszer s mindenkorra történõ kiközösítésére. Itt természetesen számítok például a kamarákra is.
Nem osztom a reklámszövetség korábban túlzott aggodalmát, amelynek az anyagát szinte minden képviselõtársam megkapta. Én úgy gondolom, hogy ez a törvény sok szempontból igenis elõrelépés. Más kérdés, hogy el szeretném mondani: önmagában jó lett volna tárgyalni például a szabadtéri reklámhordozóról, ezzel még nem sorolom fel a teljes kört, egy komplett anyagként szerencsésebb lett volna.
Egy módosító javaslatra szeretném felhívni a Ház figyelmét, az úgynevezett fegyverreklám kérdésére. Meg kellene nézni, hogy mi minõsül pontosan fegyvernek. Ezt mindenkinek a figyelmébe ajánlom, erre van egy módosító javaslat, egész furcsa félreértések sorát adja.
És végezetül: az eljárási szabályok. A 18. § (2) bekezdésben foglaltak kimondják, hogy az érdekelt fél kérelmével a következõ igények támaszthatók: követelheti a jogsértés megállapítását, követelheti a jogsértés abbahagyását, a jogsértõ eltiltását a jogsértéstõl, vagy éppen a megfelelõ módon történõ elégtételt; szükség esetén a jogsértõ költségén nyilvánosságot biztosítsanak, követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a megelõzõ állapot helyreállítását. Ha egy picit megnézzük, ez nem más, mint a Ptk. ide vonatkozó rendelkezésének beemelése - akkor azért ez egy picit lehetne tartalmasabb és pontosabb is, hisz a Ptk. ezen túlmutat.
Ugyanakkor átgondolásra javaslom a Gazdasági Versenyhivatalra vonatkozó eljárásokat, gondolom, egy végrehajtási rendeletben ezt célszerû lenne megalkotni, különösen most, amikor a versenyhivatallal kapcsolatos jelentést a hét végén kézhez kaptuk, és aki ebbe belelapozott, abból egy-két dolgot tanulságként leszûrhet.
Teljes mértékben támogatom a fogyasztóvédelmi felügyelõségre vonatkozó jogosítványok kiterjesztését, remélve, hogy ezzel nagyobb szigorral és következménnyel lehet a törvénynek érvényt szerezni, és a tisztességes gazdálkodók, fogyasztók érdekében tevékenykedni. Ha mindez megvalósul, értelme lesz a törvény meghozatalának. Köszönöm figyelmüket.