KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnöknõ. Lehet, hogy az álláspontom ebben a nyelvhasználatban túlzó, de néhány dolgot szeretnék leszögezni. Nem várom a magyar fiataloktól, hogy a reklámokból tanuljanak meg angolul - szerintem ez képtelenség. Azt hiszem, a nyelvi környezetet nem a reklámokból kell megszokni, hanem az iskolában. Azt viszont messzemenõen támogatom, nagyon szeretném, ha minden magyar fiatal legalább két nyelven beszélne, de nem a reklámoktól várom ennek a bekövetkezését.
A másik: az a tapasztalat, hogy azon cégek számára, amelyek multinacionálisnak mondhatók, és a világpiacban gondolkodnak, Magyarország számára olyan kis szelet és tényezõ, hogy egyszerûen nem jut eszükbe az, hogy a magyar fogyasztó nem tud angolul, sõt adott esetben ez nem is érdekli õket. Sõt, adott esetben olyan abszurd helyzetek adódnak, hogy egy svéd, egy angol és egy finn nemzetiségû és magyarul nem beszélõ ember dönt arról, hogy a magyar piacon a nekik egyébként magyarból visszafordított szlogen közül melyiket válasszák ki, majd utána ezt megint visszafordítják magyarra. Ebbõl aztán számos olyan sületlen mondat születik, ami természetesen nem jut el a fogyasztókhoz.
Az a helyzet, hogy önmagában a multinacionális cégektõl nem várható el, hogy arra a felismerésre jussanak, hogy külön erõforrásokat kell fordítani annak érdekében, hogy ez az egyébként nem túl "számos" magyar piac számukra minden szempontból elérhetõ legyen. Éppen ezért ezt a szabályozást fontosnak tartanám. Még egyszer hangsúlyozom: ha megnézzük például a tévében vetített reklámfilmklipek többségét, azok adaptált reklámklipek. Szeretném legalább a magyar belsõ reklámpiacot úgy felélénkíteni, hogy az itt helyet foglaló, egyébként szintén részben nemzetközi reklámcégek kénytelenek legyenek plusz Magyarországon forgatott reklámfilmeket közölni a tévében. Köszönöm szépen.