DR. DOBOS KRISZTINA (MDNP): Köszönöm szépen a szót, elnöknõ, és igyekszem nagyon röviden összefoglalni a mondanivalómat, hiszen már nagyon késõ van. Elõször is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok reklámellenes, nem vagyok reklámbarát.
Azt gondolom, hogy létezik a reklám, ezt tudomásul kell venni, és a törvény azért nagyon fontos, hiszen nem sokára lesznek magán- televízióink. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy a reklám jobban meg fog jelenni.
Másrészt viszont a sajtó, a média és az utcai reklámokon kívül kimaradt az a reklámfelület, amelyik valójában a fiatalságot nagyon határozottan érinti, akár az Internetet, akár a különbözõ hálózatokba való bekapcsolódásokra gondolok. Úgy hiszem, célszerû lenne sokkal komolyabban venni, hiszen ezek a rendszerek azok, amelyek részben az egyetemi, részben a középiskolás fiatalságot több órára lekötik. Ha ezekben a rendszerekben a reklámok meg fognak jelenni, akkor ezeknek a hatása nyilvánvaló.
Három témára szeretném felhívni a figyelmet. A gyermekvédelmi törvényben sikerült belefoglalnunk a gyermekek információs védelmét. Bár ebben a törvényben is szerepel, hogy a gyermeket, illetve a fiatalt károsító reklámok nem szerepelhetnek, de úgy gondolom, hogy nem eléggé határozottan szerepel ebben a törvényben és úgy hiszem, hogy azok a megfogalmazások, hogy a fizikai, szellemi és erkölcsi fejlõdését károsíthatja, ezek, ha nincsenek garanciális elemeik, nagyon szimpatikus óhajok, de valójában nem fogják segíteni a törvény érvényesülését.
A legfontosabb kérdés azonban számomra a közoktatási intézmények reklámozása. Én nem kívánok most azokba a részletekbe belemenni, ami az elmúlt idõszak alatt megjelent. De szeretném Bauer képviselõtársam figyelmét felhívni arra, hogy ha elindul egy reklámhadjárat a közoktatási intézményekben, akkor valóban nem lehet határt szabni. Én ugyan nem szeretném, ha a gyerekeket mint fogyasztókat tekintenénk, de kétségtelen tény, hogy a gyerekek is fogyasztanak.
(22.30)
Ellenben nem kötelezõ a fogyasztásra a közoktatási intézményekben felhívni a figyelmet, létezik az utca és különbözõ helyek. És úgy ítélem meg, hogy az 11. §-ban felsoroltak igazából nem védik meg a gyerekeket. Nem hiszem, hogy az egy jó megoldás, hogy ha azt mondjuk, hogy a közoktatási és egészségügyi intézményben például dohányárut nem lehet reklámozni - de a gyermekkönyvtárban természetesen lehet, hiszen az egy közmûvelõdési intézmény. Vagy felsoroljuk és nagyon részletesen soroljuk fel, ahol a gyerekek rendszeresen megjelennek - könyvtár, bábszínház, cirkusz és hasonlók -, vagy pedig nagyon határozottan megpróbáljuk ennek a tiltásnak az elejét venni.
Több módosító indítványt adtam be. Az elsõ, amely a közoktatási intézményekbõl teljes egészében kitiltja a reklámot. Ebbe az is beletartozik, hogy például a tankönyv hátoldalán nem lehet különbözõ termékeket reklámozni. És tudom, hogy most többen azt mondják, hogy bizony ezzel olcsóbbá lehetne tenni a tankönyvet. Megnéztem: sem Amerikában, sem Németországban a tankönyveken nincs más reklám, mint más tankönyv reklámja. Tehát szó nincs arról, hogy bármiféle baba-, Barbie-baba-, csokoládé- vagy valami hasonló reklámok szerepelnek. Volt módon megnézni amerikai public schoolt, volt módom megnézni német és francia iskolákat: nincsenek plakátok az iskolában, nincs lehetõség arra, hogy bármiféle, akár a gyerekek számára kedvezõ termékeket is reklámozzanak. Nem lenne jó, ha a közoktatási intézmények reklámhadjárat színterévé válnának, ezért kérem, hogy támogassák azt a módosító indítványomat, amely mindenféle reklámot kitilt a közoktatási intézményekbõl.
Ezzel nincsenek elzárva teljesen a gyerekek a reklámtól, de azért az egy nevetséges dolog - még egy példát szeretnék mondani -, hogy a legrövidebb út alapján számított 200 méteres távolságra nem lehet reklámot elhelyezni. Ebbõl, ugye, az következik, hogy a gyereknek kutyakötelessége a legrövidebb úton megközelíteni az iskolát; aki ismeri a gyereket, az pontosan tudja, hogy ez nem fog soha megtörténni, illetve csak ritkán.
A másik kérdés, amirõl nagyon sok vita folyt, a dohány, a szeszes ital reklámozása. Itt senki nem kíván semmiféle fogyasztást betiltó dolgot létrehozni. De azért azt gondolom, hogy akkor, amikor Magyarországon egymillió alkoholistát tartunk számon - ez az egészségügyi minisztérium számadata -, akkor, amikor a szív- és érrendszeri megbetegedések, panaszok jelentõs része a dohányzásra, a túlzott alkoholizmusra vezethetõk vissza, akkor nem lenne szabad megengedni ezeknek az általános köztéri reklámozását, és általában az általános reklámozását csak a kijelölt helyekre lenne szabad korlátozni.
Bár Bauer képviselõ úr az elõbb arról beszélt, hogy a szocialista országokban kevesebb reklám volt, tehát üdítõ volt a nyugatnémeteknek átmenni a keletnémetekhez, én szeretném a képviselõtársaim figyelmét felhívni, hogy üdítõ átmenni Ausztriába most vagy Németországba, mert közel sincs annyi úton elhelyezett óriásplakát, mint Magyarországon. Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy célszerû lenne ezt a korlátozást figyelembe venni, és eredményeket lehet elérni, mint ahogy az amerikaiaknál is eredményt értek el a dohányzás reklámozásának tiltásával, illetve azokkal a programokkal - ebben egyetértek Bauer képviselõ úrral -, amely ezt a magatartást, mégpedig lehetõség szerint fiatal korban korlátozza.
Nem volt szó itt a gyógyszerek reklámjáról, legalábbis a vita ezen szakaszában. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy két okból is célszerû lenne a gyógyszerek reklámjának a korlátozása, és erre módosító indítványt adtam be. Az egyik ok, hogy végsõ soron az ember akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor beteg, tehát nyilvánvaló, hogy mindenféle segítséget szívesen vesz. Ez a mindenféle segítség, ha a reklám eléggé agresszív, akkor nagyon sokszor olyan gyógyszert jelent, aminek természetesen tudom, hogy a fogyasztó a felelõse, ha elfogyasztja, õ vállalja a felelõsséget, de miután a másik oldalon nem jelenhet meg a konkurencia, nagyon sok esetben a gyógyító tevékenységet gátolja, és nagyon pazarló módszer.
A másik dolog pedig: szeretném a hazai gyógyszergyártás védelmét is figyelmükbe ajánlani, hiszen nem ugyanolyan piaci körülmények között dolgozik egy hazai gyógyszergyár, mint azok a gyógyszergyárak, amelyek évtizedek óta több ország piacán jelennek meg. Célszerûnek tartanám, és kérem a képviselõtársaimat, hogy ezekre a módosító indítványokra is gondoljanak.
A negyedik pont - és ezzel be is fejezném - az a kérdés, amit Kósa képviselõ úr már elkezdett felvetni, hogy vajon a piac mellett a reklám önszabályzó tevékenysége, de én egy kicsit tovább szeretnék menni: a reklám társadalmi hatása megjelenik.
Úgy ítélem meg, hogy arra is kellene gondolni, hogy nemcsak gazdasági reklámok léteznek. Létezik olyan tevékenység - hogyha a gazdasági reklám definícióját lefordítjuk vagy megpróbáljuk egy kicsit értelmezni -, amely szintén tájékoztatást ad, szintén valaminek a megismerését mozdítja elõ, de nem akar fogyasztásra ösztönözni. Ennek a tevékenységnek is reklám a neve a köznapi értelemben; lehetne azt mondani, hogy társadalmi reklám, vagy lehetne másfajta megfogalmazást adni. Ezekre a tevékenységekre semmit nem mond a törvény, tehát semmiféle garanciát, semmiféle szabályozást nem ad. Ennek következtében mondhatom azt, hogy nyugodtan megjelenhetnek olyan minták a reklámban, amelyek kifejezetten károsak, mert hiszen a reklám valahol az ifjúságot - de nem csak a fiatalokat, hanem az idõsebbeket is - arra készteti, hogy az ott felvázolt mintát valahogyan kövessék. Ezért célszerû lenne nemcsak a gazdasági reklámoknak, hanem más tevékenységek, jelenségek reklámozásának is a szabályozása, hiszen ebben a törvényben, ha egyszer a gazdasági reklámról mondunk szabályokat, akkor errõl is szabályokat kellene mondani.
És végezetül úgy gondolom, célszerû lenne végiggondolni, hogy bár ez a reklámtörvény rendkívül rövid - hiszen ha jól tudom, húsz paragrafus, és van olyan paragrafus, amely egy bõvített mondatból áll -, mégis nagyon sok módosító indítvány érkezett be; amikor én áttekintettem, akkor százötvennél tartottunk, de nyilván még ma is adtak be a képviselõtársaink módosító indítványt.
Jó lenne, ha nem politikai vitává válna ez a kérdés, mert sokkal nagyobb baj jelenik meg a reklámban, illetve a reklámmal kapcsolatos tevékenységekben, mint amit most itt felsoroltunk, és jó lenne, ha konszenzusra lehetne jutni abban a kérdésben, hogy a reklámpiac valójában egy mintapiac. És az a kérdés is felmerül, hogy milyen mintát kívánunk követtetni magunkkal, illetve a gyerekeinkkel. Köszönöm szépen.