DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Én is nagyon örültem Isépy Tamás hozzászólásának, hiszen azt gondolom, ez világosan demonstrálta, hogy az a vád, amit a kormánypártok gyakran használnak az ellenzékkel szemben - hogy pusztán a büntetõ törvénykönyv szigorításával kívánja a bûnüldözés problémáit megoldani - , ez nem igaz. Az ellenzék számára nyitva álló lehetõségeken belül igenis szeretnénk felemelni szavunkat annak érdekében, hogy a bûnüldözésnek, mint ahogyan azt az elõbb a belügyminiszter úr is elmondta, széles társadalmi kötõdései vannak. A kormány felelõssége az, ami itt a legerõteljesebben megáll, és a büntetõ törvénykönyv módosítása az egyik eszköz, az egyik mód, ami más tényezõkkel együtt eredményeket érhet el.
(15.40)
Különös tekintettel arra, hogy a büntetõ törvénykönyv módosításával kapcsolatos vita a holnapi napon folytatódni fog, és nem elégíti ki még az erre vonatkozó igényeket sem, tehát nem eléggé szigorítja a tételeket.
Ugyanakkor, mivel itt nyilvánvaló - és abban egyetértés van a belügyminiszter úr és az ellenzék között -, hogy ez egy kormányzati kötelezettség, a kormányzatnak a felelõssége, ennek következtében az ellenzék azt várná a kormánytól, hogy koncepciók gyártásán és különbözõ tanácsoknak a felállításán túl tényleges gyakorlati eredményeket is fel tudjon mutatni, illetve gyakorlati intézkedéseket várunk. Az a koncepció, amirõl a belügyminiszter úr is beszélt, a kormányprogramnak abban a részében szerepelt annak idején - valamint az SZDSZ programjában -, amely a hatalomra kerülés után azonnal megvalósítandó intézkedések sorában volt benne. Meglehetõsen sokat kellett várni, amíg egy bûnmegelõzési koncepció született, és a cselekvés, ennek a gyakorlati lebontása még csak ezután következik. Ezt meglehetõsen késõi reagálásnak - a belügyminiszter úr szóhasználatában spétreakciónak - lehet nevezni, tehát követõ stratégiát folytat ez ügyben a kormány.
Még egy megjegyzésem volna: nagyon nehéz úgy bûnözés ellen küzdeni, hogyha a bûnözés elleni küzdelemnek a fõ vezetõi (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) sorscsapásként és objektív tényként tekintik ezt, mint legutóbb a budapesti rendõr- fõkapitány, aki azt mondta, hogy a társadalmi fejlõdéssel velejáró jelenség (Az elnök a csengõ újbóli megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) a bûnözésnek a gyarapodása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)