BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Országgyûlés 1995. május 9-én fogadta el a közbeszerzési törvényt, és az '95. november 1-jén lépett hatályba. A törvény a Közbeszerzések Tanácsát arra kötelezi, hogy évente számoljon be az Országgyûlésnek a törvény végrehajtásának tapasztalatairól. Ezúttal elsõ alkalommal teszi meg ezt a Közbeszerzések Tanácsa. A tisztelt Házhoz beterjesztett írásbeli beszámoló a közbeszerzési tanács véleményét tükrözi. Négy olyan kérdéskörre szeretnék kitérni röviden, amelyek, úgy gondolom, a tapasztalatokat még inkább megvilágítják.
Elõször: a törvény megalkotásának alapvetõ célja volt, hogy Magyarországon a közbeszerzéseket átláthatóvá, nyilvánossá tegyük a közvélemény számára, ezzel is elõsegítve a gazdasági visszaélések visszaszorítását. Az eltelt több mint egy év alatt a korábbiakhoz képest jelentõs változások következtek be. A korábban nem nyilvános vagy nem versenyeztetett beszerzésekkel szemben a közpénzekbõl eszközölt közbeszerzések nagy része a törvény hatálya alá került.
A beszámolóból kitûnik, hogy Magyarországon 1996-ban 3200-3300 közbeszerzési eljárást bonyolítottak le, és ezekben a törvény hatálya alá vont központi költségvetési szervek, az önkormányzatok és közszolgáltató vállalatok - akikre elsõsorban ez a törvény vonatkozik - játszották a meghatározó szerepet.
Az eljárások megközelítõleg 70 százaléka nyilvános tendereztetés, 6 százaléka meghívásos, 24-25 százaléka pedig úgynevezett tárgyalásos versenyeztetés volt.
A nyilvánosságot a Közbeszerzési Értesítõ, a Közbeszerzések Tanácsának hivatalos lapja adja meg: az ajánlatkérõnek közzé kell tenni a beszerzésre vonatkozó ajánlati felhívását, a versenyeztetés eredményét pedig ki kell hirdetnie, illetve hivatalosan meg kell jelentetni a Közbeszerzési Értesítõben. Ezen kötelezettség alól csupán egyetlen kivétel van: az úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás. Ebben az esetben a meghirdetés nem kötelezõ az ajánlatkérõ számára, de az eljárás eredményét utólag ugyancsak nyilvánosságra kell hoznia.
A Közbeszerzések Tanácsa úgy ítéli meg, hogy a tendereztetés terén kétfajta gond mindenképpen felmerül. Egyfelõl valószínûsíthetõ, hogy jelentõs számban valósulnak meg olyan beszerzések is, amelyek nem kerültek a törvény hatálya alá, azonban ezekrõl a Közbeszerzések Tanácsának - minthogy ellenõrzési jogosítvánnyal nem rendelkezik - nyilvánvalóan nincsenek hivatalos ismeretei.
A másik gond a tárgyalásos eljárások feltûnõen magas, 24-25 százalékos aránya. Ezt az eljárási formát a törvény tulajdonképpen csak kivételes esetben engedi. A magas arány vélhetõen abból is ered, hogy az ajánlatkérõ és ajánlattevõ közötti korábbi, hagyományos üzleti kapcsolatok az eljárás leegyszerûsítésének irányába hatnak.
(16.50)
Tudniuk kell azonban, hogy a tárgyalásos eljárás elterjedésének gazdasági és jogalkotási okai is vannak. A költségvetési szervek, beleértve az önkormányzatokat is, Magyarországon éves gazdálkodást folytatnak. Ez a gazdálkodás a kincstári rendszer bevezetése nyomán még szigorúbbá vált. A közbeszerzési pályázati rendszer a maga idõigényével viszont elég nehezen illeszthetõ ehhez az éves költségvetési rendszerhez. A törvény ugyanis azt írja elõ, hogy tendert az írhat ki, akinek ehhez források állnak a rendelkezésére.
Minden év elején azonban gyakran fordul elõ, hogy a költségvetési szervezetek még nem rendelkeznek megfelelõ eszközökkel. Ugyanakkor az elõzõ év végén még meglévõ forrásokat az érintettek igyekeznek elkölteni.
Másodszor: a közbeszerzési törvénynek szintén lényeges célja volt az, hogy a közbeszerzéseket a versenyeztetés révén hatékonyabbá, a közpénzek elköltését takarékosabbá tegye. Bár pontos adatokkal nem rendelkezünk, de számításaink szerint több mint 200 milliárd forint értékû éves beszerzést érint ez a törvény. Nyilvánvaló, hogy ha a beszerzéseket olcsóbbá, hatékonyabbá lehet tenni, akkor akár néhány százalékos megtakarítás is milliárd forintokat érhet el. Természetesen errõl pontos számításokat nem lehet végezni, a tanács tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy néhány százalékos megtakarítás feltétlenül jelentkezik.
A tanács tapasztalatai szerint a törvénynek vannak olyan bürokratikusnak tûnõ elõírásai is, amelyek az eljárásokat idõben elhúzzák, és esetleg túlzott adminisztratív kötöttségeket okoznak. Különféle igazolások beszerzése tekintetében például a törvény elég nehéz helyzetbe hozza a viszonylag kis gazdasági erejû szállítókat, ugyanis elõírja számukra, hogy az összes elkülönített állami alaptól szerezzenek be igazolást arról, hogy nincs köztartozásuk.
A törvényi elõírások között volt olyan is, amely alkotmányossági aggályokat is fölvetett. A tisztelt Országgyûlés már módosította azt az elõírást, amely szerint akit a versenyhivatal még a törvény hatálybalépése elõtt elmarasztalt, nem vehet részt meghatározott ideig közbeszerzési eljárásban. Ezt a visszamenõleges hatályt törölte el az Országgyûlés.
Harmadszor: arról a kérdéscsoportról kívánok szólni, amely szintén a közfigyelem fókuszában áll. Ez pedig a közbeszerzési törvénynek az a törekvése, hogy a hazai piac és ipar védelmében bizonyos kedvezményeket nyújtson a hazai szállítóknak. Ez egyébként más országok gyakorlatának is megfelel. E kedvezmények közül a leglényegesebb, hogy 10 százalékos árelõnyt nyújt a hazai szállítóknak. Az Európai Unióval kötött társulási megállapodásunk ezt átmenetileg lehetõvé teszi számunkra, tízéves idõtartamra, tehát 2002- ig.
A törvény az árelõny tekintetében azonban féloldalas. Az ajánlatkérõ számára elõírja, hogy a hazai szállítót válassza akár 10 százalékkal drágábban is, ugyanakkor ehhez a költségvetési forrásokat nem rendeli hozzá. Nyilvánvaló, hogy költségvetési forrásból gazdálkodó szervezetek meggondolják azt, ha 10 százalékkal többet kell fizetniük valamilyen termékért, szolgáltatásért vagy beruházásért. A tanács úgy gondolja, hogy ezt az ellentmondást fel kell oldani.
Negyedszer: szólni kívánok végül a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységérõl. A törvény értelmében a tanács az Országgyûlés felügyelete alá tartozó szervezet. A szervezet megjeleníti a törvényhozó megfontolt takarékossági szempontjait és a korszerû államigazgatási rendszer kialakítására irányuló törekvéseit. A tanács és munkaszervezeteinek ez évi költségvetési támogatása összesen 30 millió forint, a tavalyi - elsõ évi - 60 millió forinttal szemben.
Látható, hogy egy kis szervezetrõl van szó; a 21 tagú Közbeszerzések Tanácsa társadalmi tevékenységet végez. Az apparátus, azaz a tanács titkársága és a döntõbizottság a múlt esztendõ végén összesen 16 fõt foglalkoztatott. Ehhez tudni kell, hogy az elmúlt évben a döntõbizottságnál a 3200 közbeszerzési eljárásnak körülbelül 5 százalékát, azaz 160-170 eljárást támadtak meg. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szám tovább növekszik.
A Közbeszerzések Tanácsa ajánlások kibocsátásával igyekszik a törvény végrehajtását elõsegíteni mindazon törvényi rendelkezés esetében, amelyeket az érintett szervezetek nehezen értelmeznek vagy indokoltan kifogásolnak. A közbeszerzés szereplõinek munkáját hivatottak elõsegíteni a Közbeszerzési Értesítõben megjelenõ elnöki tájékoztatók is. A törvény gyakorlati végrehajtását segítõ jogpropaganda-tevékenységben a tanács tagjai elõadások, konzultációk megtartásával vállalnak részt. A tanács kidolgozta, és rövidesen közzéteszi azon minõsített szállítók névjegyzékét, akik a meghívásos eljárások egyik fajtájába való részvételre közvetlenül felkérhetõk.
A tanács igyekszik elõmozdítani a közbeszerzési eljárásban részt vevõk oktatását és továbbképzését. Ezt az Európai Unió is következetesen számon kéri. A tanács már elfogadta az oktatási stratégiát, és a közeli jövõben megkezdõdik a program elsõ szakasza. Ez a közbeszerzési oktatók kiképzését jelenti, ehhez a Világbank is anyagi segítséget ígért.
A tanács hangsúlyt helyez a nemzetközi kapcsolattartásra. A közbeszerzések, mint már említettem, az Európai Unióban számottevõ szerepet játszanak. Kapcsolatot tartunk az Európai Unió bizottságának közbeszerzési igazgatóságával, ezen túlmenõen jelen vagyunk a gazdasági és fejlesztési együttmûködési szervezet, közismert nevén az OECD szakosított közbeszerzési szervezetében. Rendszeresen tapasztalatokat cserélünk a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás - a CEFTA - tagországainak közbeszerzési szervezeteivel.
Megemlítem továbbá, hogy a Világbank az elmúlt évrõl szóló országjelentésében alapvetõen kedvezõ értékelést adott a magyar közbeszerzési törvényrõl, illetve annak végrehajtási tapasztalatairól.
Tisztelt Országgyûlés! A Közbeszerzések Tanácsa úgy véli, hogy a törvény több kedvezõ hatással járt, mint amennyi ellentmondást vagy gondot hozott felszínre. A tanács úgy ítéli meg, hogy a törvényi szabályozás életbe léptetésével és gyakorlati alkalmazásával a rá háruló feladatokat a felmerült problémák ellenére is nagyobb zökkenõk nélkül ellátta, a vele szemben támasztott követelményeknek megfelelt. A tanács megkezdte az elõbbiekben bemutatott tapasztalatok alapján a törvénymódosításra vonatkozó javaslatainak kidolgozását. Megvitatásuk után javaslatainkat az Igazságügyi Minisztériumnak átadjuk, arra kérve a kormányt, hogy azokat terjessze az Országgyûlés elé.
A tanács beszámolóját az Országgyûlés gazdasági bizottsága, költségvetési és pénzügyi bizottsága részleteiben megvitatta. Mindkét bizottság a beszámolót egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, és az Országgyûlésnek elfogadásra ajánlotta, amit ezúton köszönök meg.
Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy fogadja el a Közbeszerzések Tanácsának beszámolóját. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)