DR. KARL IMRE, a gazdasági bizottság alelnöke, az országgyûlési határozati javaslat elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A szünet elõtt hangzott el a közbeszerzési tanács elnökének szóbeli beszámolója. Mint ahogy ezt õ is elmondta, a gazdasági bizottság március 26-án tárgyalta a Közbeszerzések Tanácsa 1995. november 1-je és 1996. december 31-e közötti idõszakban végzett tevékenységérõl, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokról készített beszámolót.
Ezzel kapcsolatosan nekem két feladatom van: egyrészrõl szeretném a tisztelt képviselõtársaimat tájékoztatni az ülés döntésérõl és annak a tartalmi állásfoglalásáról, másrészrõl pedig az együttes vita miatt szeretném indokolni egyben azt, hogy a gazdasági bizottság miért tett egy olyan határozati javaslatot, amelynek végeredményeképpen ezt a tevékenységet, illetve a beszámolóban rögzítetteket javasolja határozati formában is az Országgyûlés által elfogadni.
Abból indulok ki, hogy ez a téma, a köz pénzeinek az elköltése a mai idõkben különösen fontos témának számít. Erre rendkívül nagy a figyelem, és emiatt méltó arra, hogy az Országgyûlés plenáris ülésén is beszéljünk róla és szóba kerüljön.
Mint ahogy ez már korábban is elhangzott, a '95. évi XL. törvény szólt a közbeszerzésekrõl. Ennek az elõkészítése rendkívül széles és átfogó munkát igényelt, amiben a gazdasági bizottság nagyon jelentõsen kivette a részét. Többek között ez is volt annak az oka, hogy a most kijelölt fõbizottság ebben a témában egy ilyen meghatározó szerepet kívánt vállalni.
(17.20)
A törvény 15. § (2) bekezdése adja azt a feladatot a Közbeszerzések Tanácsának, hogy évente számoljon be a végzett tevékenységrõl - ez az elsõ olyan év, amely eltelt, és ez az elsõ alkalom, amikor errõl a tevékenységrõl be lehet számolni. Én úgy gondolom, ez a nemzetközi gyakorlatnak - nemcsak a nyugat-európai szokásoknak, de most már a volt, korábbi szocialista országokban és a közép-kelet-európai országokban is honos gyakorlatnak - megfelelõ módszer, hiszen mindenhol nagy hangsúlyt fordítanak a közbeszerzésre, ma már Európában és a világ fejlett részében is mindenhol ilyen módon intézik ezt az ügyet. Magyarországon is így történt ez, hiszen a '30-as években volt ennek csak korábban elõzménye, amikor egy ehhez valamilyen mértékben hasonló gyakorlat alapján folyt egy munka, aztán nagyon sokáig nem. Tehát ezek is indokolják azt, hogy az Országgyûlés megtárgyaljon egy ilyen beszámolót, és átgondolja azt: a kitûzött politikai célok a törvényben realizálódtak-e vagy sem.
Én úgy gondolom, hogy az alapvetõ cél, tehát az, hogy a közbeszerzések átláthatóvá, nyilvánossá váljanak, megvalósult - és ezt a bizottsági ülés is megerõsítette. Természetesen az a közel 3300 ügy, amelynek a megtárgyalása nagy részben a nyilvánosság elõtt lefolyt, és a Közbeszerzési Értesítõben meg is jelent a felhívás, illetve a döntések eredménye, azt mutatja: nagy számban folytak Magyarországon az elmúlt évben olyan ügyek, amelyek következtében közpénzek kerültek kiadásra, és ezek a nyilvánosság elõtt folyhattak le.
Én azt gondolom, érdemes megemlíteni azt, hogy ennek a nagy része, közel 70 százaléka nyilvános tenderek alapján dõlt el, viszont azt is meg kell mondjuk - ahogy azt a tanács elnöke is említette -, nagyon magas, közel 25 százalékos az úgynevezett tárgyalásos eljárás kapcsán született döntések aránya. Azt gondoljuk, hogy ez a kivételes módszer a jövõben talán csökkenthetõ lehet akkor, ha a gyakorlati mûködés, a törvény kikerülési lehetõségeinek további gátolása arra hívja fel a figyelmet, hogy nyilvános tendereztetés legyen elsõsorban, annak az aránya növekedjen, így ez a tárgyalásos eljárás csökkenhessen.
Én úgy gondolom, a második cél, tehát a közpénzek felhasználásának hatékonyabbá tétele is egy nagyon jó megítélést kaphat akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy komoly piaci verseny is kialakult ennek a közel 3300 ügynek a kapcsán. Minden olyan eljárás, amely meghirdetésre került, egy szélesebb körû versenyt generált abban az iparágban, ahol erre jelentkeztek; ez mérhetõen egyfajta csökkenést hozott a beszerzési kiadásokban, és ezek a megtakarítások valóban milliárdokban mérhetõek. Ezzel szemben áll az a lényegesen jelentéktelenebb, de valóban létezõ költség, amely a közbeszerzések bürokratikus és néha nehézkes elemeinek a költségeit jelenti. Nyilván törekedni kell arra, hogy a jövõben ezek a költségek minél inkább csökkenthetõek legyenek, ez a önmagában is javíthatja a hatékonyságot.
Azt gondolom, hogy kevesebb siker és eredmény mondható el egy olyan nagyon lényegi kérdésben, mint a hazai piac védelme, hiszen pontosan ez az a terület, ahol a legkevesebb eredmény született, ahol a legkevésbé lehetett érvényesíteni azokat a szándékokat és célokat, amelyeket a törvényalkotás során, a törvény szelleme szerint az Országgyûlés érvényesíteni szeretett volna. Én azt hiszem, önmagában az a tény, hogy a belföldi kínálatot egy 10 százalékos kedvezmény esetén lehet érvényesíteni, és ennek a költségvetési vonatkozásai, a forrásbiztosítás nem elegendõ indok arra, hogy ez a kérdés ilyen egyszerûen legyen kezelve, ezt újra át kell gondolni; a bizottság egyöntetû véleménye is az volt, hogy a hazai piac védelmében a továbbiakban is hangsúlyosan kell hogy szerepeljen ez az Európai Unió által is elfogadott módszer.
Én úgy gondolom, a mûködésrõl - annak ellenére, hogy vannak általam már említett anomáliák, ettõl függetlenül - azt lehet mondani, hogy egy eredményes és hatékony munka folyt. Azt kimondhatjuk, hogy a tanács eredményes és jó tevékenységet végzett az elmúlt évben, és úgy gondolom, azok a tapasztalatok, amelyek ebben az eltelt idõszakban a közbeszerzési tanács és így közvetve az Országgyûlés számára ma megjelentek, alkalmasak arra, hogy a törvényben további módosítások is szülessenek - azért továbbiak, mert néhány fontos módosításra már sor került, ezek közül én azt emelném ki, hogy a törvény hatálya ki lett terjesztve az ÁPV Rt.-re is, tehát a privatizációs szervezet is ennek a közbeszerzési törvénynek a szellemében dolgozik tovább.
Úgy gondolom, hogy ettõl függetlenül azok a kérdések, amelyek elsõsorban a vagyonkezelés területén, illetve az ellenõrzés szigorítása igényében jelennek meg, méltóak arra, hogy további végiggondolást jelentsenek és a parlament elé kerülhessenek.
Még egyszer megismételve és kifejezve köszönetünket a közbeszerzési tanács elmúlt évi munkája kapcsán szeretném javasolni, hogy az Országgyûlés fogadja el a gazdasági bizottság javaslatát, azaz a Közbeszerzések Tanácsának az 1995. november 1-je és '96. december 31-e közötti idõszakban végzett tevékenységérõl, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló jelentést az Országgyûlés fogadja el. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)