IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A parlament egy olyan határozat elfogadása elõtt áll, amelynél jól mérhetõ a parlament munkája, gyakorlatilag a saját munkánk gyümölcsét vizsgálhatjuk, hogy mit tudtunk tenni a magyar gazdaság érdekében a Közbeszerzések Tanácsának létrehozásával, illetve magával a közbeszerzési törvény megalkotásával.
Az elmúlt idõszak ugyan nagyon rövid volt - természetesen a gazdaság fejlõdését, átalakulását tekintve maga egy parlamenti ciklus is rövid - ahhoz, hogy hosszú távú és meghatározó következtetéseket vonjunk le egy ilyen jellegû szervezetrõl, hiszen a háború elõtt hosszú évekig, évtizedekig mûködött Magyarországon, viszont az elmúlt 40-45 évben nem volt erre lehetõség, és a gazdasági feltételrendszereink is úgy alakultak, hogy valójában tere sem lett volna a közbeszerzés mûködtetésének.
A nyugat-európai rendszerekkel sem tudjuk összehasonlítani, hiszen ott egy szerves fejlõdés eredményeként jött létre; ott természetesen a versenyhelyzet is egészen más.
(17.30)
Ennek ellenére elmondhatjuk azt, hogy a hozzáfûzött reményeket több- kevesebb kiigazítással és változtatási igénnyel betöltötte. Reményeink szerint továbbfejlõdik, csiszolódik, és részben az államháztartási reformba szervesen be tud kapcsolódni, amely államháztartási reform következetes véghezvitelét elvárnánk a kormánytól.
Sajnos, ez a jelenlegi állapotokban nem tükrözõdik. Nem tükrözõdik elsõsorban a kincstári törvényhez kapcsolódóan, ahol talán egy olyan módosító javaslat fogalmazódott meg - és a gazdasági bizottság vitájában is felmerült -, hogy a vagyonkezelési szerzõdések esetébe is be kellene vonni a közbeszerzés intézményét. Ez sajnálatos módon eddig nem valósult meg, annak ellenére, hogy nagyon rugalmasan, több mint egy tucat módosítást hajtottunk végre ezen a törvényen, tehát mint tudjuk, bevontunk ebbe a körbe sok olyan területet, ami indokolt volt, legutóbb az ÁPV Rt. illetékességébe tartozó beszerzéseket. Tehát azt mondhatnám, hogy a parlament ebbõl a szempontból jól vizsgázott, viszonylag rugalmasan tudtuk követni ennek a szervezetnek a fejlõdését.
A kormány részérõl ezt nem tudom így megerõsíteni, számos késlekedést tapasztaltam magával a kormányhatározat meghozatalával kapcsolatosan is, hiszen a döntõbizottságok is csak '96-tól tudtak mûködni, és a viszonylag késõn megszületett kormányhatározat a pénzügyi, gazdasági hátterét sem rendezte egyértelmûen, mind a mai napig nem optimálisak a feltételek.
Tehát véleményem szerint a kormányzatnak itt sokkal komolyabb és megalapozottabb háttérmunkát kell biztosítani, egyrészt ahhoz, hogy az államháztartási reform valójában beinduljon, és az ilyen gazdasági célszervezeteket valóban lehessen integrálni ehhez; de ennek természetesen alapfeltétele, hogy egyáltalán legyen reform.
Szót kell még ejteni az önkormányzatokat érintõ területrõl, itt a beszámoló megemlíti, hogy számos önkormányzattól nem érkeztek be a beszámolók, illetve a jelentések arról, hogy a saját szervezeteikre vonatkozóan milyen rendeleteket hoztak a közbeszerzés érvényesítésére.
Egy kicsit érdemes ezzel foglalkozni, bár egy év tapasztalata messzemenõ következtetéseket természetesen nem ad, de a pályázatok természete - tehát hogy nyílt eljárásban, meghívásos eljárásban vagy tárgyalásos eljárásban történtek a pályáztatások - azért elég sok mindent elmond, és elmond bizonyos véleményt is arról, hogy a gazdaság jelenlegi állapota, a gazdasági morál hogyan is áll, a parlament tevékenységének az irányultsága mi is legyen, hová is próbáljunk hatni, hogy a közbeszerzések még kevesebb antipátiával találkozzanak a közvéleményben - mert el kell mondani, hogy azért volt ilyen. Elsõsorban a tárgyalásos eljárások váltottak ki ilyen elmarasztaló véleményeket, amely tárgyalásos eljárások száma 795, és mint tudjuk, ez nem egészen elégíti ki a közbeszerzésre vonatkozó követelményeket. Ezt valójában teljesen ki kellene küszöbölni a közbeszerzések esetében.
Különösen sok panasszal találkoztunk az egészségügy területén. Az egészségügy egy olyan szektor, ahol a kórházak és nagy egészségügyi komplexumok nagyon sok egészségügyi felszerelésbõl, gyógyszerbõl, egyebekbõl igényelnek, tehát egy nagy csomagot tudnak a közbeszerzés hatáskörébe bevinni, és ennek a megkerülésére, illetve a pályázók kiválasztására valójában nem volt komoly gazdasági gyakorlat. Tehát a versenyhelyzet itt egy érdekes jelenséggel párosult, azzal, hogy nem csökkentek az árak, hanem növekedtek. Tehát a közbeszerzési törvény alkalmazásba vétele nem hozta azt a járulékos hasznot, amelyet talán minden gazdasági szakember elvárt ettõl, hogy az árszintek lefelé mozduljanak. Természetesen volt egy általános és nagyon jelentõs természetes árszintnövekedés, de emellett is megállapítható, hogy ez az eljárás itt nem váltotta be a reményeket. Ennek az okait érdemes kivizsgálni, és talán több hangsúlyt helyezni arra, amely ugyan nem fogalmazódik meg egyértelmûen és világosan a közbeszerzési törvényben, hogy azért az is nagyon fontos államérdek és cél, hogy ez az árszintre is legyen befolyásoló hatással. Ha nincs versenyhelyzet - mert ez ezt jelenti jelen pillanatban az egészségügyben -, olyan mamutközvetítõk vagy cégek hatnak közvetlenül ezekre az egészségügyi beszerzésekre, ahol vagy a tárgyalásos eljárás keretében kvázi lefutott versenyrõl van szó, vagy pedig olyan kevés ennek a piacnak a szereplõje, hogy a megegyezés, illetve a verseny kijátszása minden további nélkül elérhetõ.
Azért a nyílt eljárásoknál is voltak panaszok, és természetes, hogy ezen a területen is javítani kell és pontosan - talán a költségvizsgálatokat is igénybe véve - megvizsgálni a közbeszerzések mikéntjét és ennek a gazdasági oldalát. Hangsúlyozom, hogy nem kizárólag a jogi, tehát a pályázati feltételek végrehajtását kell csak vizsgálni, hanem valóban gazdasági oldalról is meg kell néznünk ezt a kérdést, hogy a törvény valójában be tudja tölteni szerepét. Ha ugyanis nem foglalkozunk ezzel a gazdasági oldallal, akkor valójában a törvény nem fogja elérni azt a célt, amire létrehoztuk, és egy olyan dologgal fogunk szemben állni néhány év után, mint amilyenre sajnos, más törvények meghozatalánál is volt már példa, hogy a törvény nem éri el a célját, amikor annyi helyen meg lehet kerülni, annyi módon ki lehet játszani. Ez inkább csak rombol a társadalomban, mint épít.
Tehát még egyszer kérem úgy a Közbeszerzések Tanácsát, mint tisztelt képviselõtársaimat is, hogy õrködjünk ennek a tisztaságán, és olyan módosításokkal próbáljuk javítani és a mindenkori gazdasági helyzethez igazítani ezt a törvényt, hogy hatékonyan tudjon mûködni.
(17.40)
A kormánynak pedig mindenképpen el kell gondolkodnia azon, hogy az államháztartási reform keretében hogyan illeszti a többi meghozott intézkedéshez. Elsõsorban gondolok itt a kincstári törvényhez való illesztésére, mert ez annak ellenére nem történt meg, hogy a kincstári törvény késõbb született meg, mint a közbeszerzési törvény. Köszönöm szépen a figyelmüket.