Toller László Tartalom Elõzõ Következõ

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy érdeklõdéssel hallgattam ezt a vitát, amely arról szólt, hogy vajon önkormányzatiság keretei között kibontakoztatható-e egy szerv autonómiája, önállósága, illetve a társadalombiztosítási önkormányzatok valós önkormányzatok-e.

Két kritikai elemet tudtam kiszûrni a vitából: az egyik az, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat Bauer Tamás szerint nem valós önkormányzat, mert az önkormányzatiság és a delegátusos elv valahol hibrid módon jelenik meg a jogi megoldásban; a másik álláspont pedig az, hogy meg kell tagadni az önkormányzatiságot, ne önkormányzatként mûködjenek a társadalombiztosítási szervek, akkor viszont kellene helyette más - erre a "helyette másra" nem nagyon volt megoldás a vitában, hacsak nem egy tiszta delegátusos vagy egy tiszta parlamenthez kötõdõ elvet nem tekintek annak, ami szintén elhangzott ebben a vitában.

Mind a két - két és fél - álláspontnak van egy gyengéje. Egyik oldalról az, hogy felülrõl nézi ezt az egész önkormányzatiságot, nem történelmi hagyományait és nem funkcióját tekintve, ahol másról nincsen szó, mint egy közösségrõl, amely törvények által meghatározott módon, kötelezõ jelleggel történõ befizetések alapján, de valamiféle vagyongazdálkodást folytat, egy olyan vagyongazdálkodást, amelynek eredményébõl biztosítania kell a kiadásait. Ez mindenképp közös a funkciót tekintve a társadalombiztosítás tekintetében - és akkor most hagyjuk az önkormányzatiságot!

A kérdés az, hogy létrehozható-e egy olyan szervezet, amely valahogy átfogja a befizetõknek - a befizetõknek - a teljes vertikumát, a felett a vagyon felett dönteni képes, és ha képes dönteni a vagyon felett, akkor a döntéseinek a kontrollját is meg tudja-e teremteni valaki - és felejtsük el egy pillanatra ennek a szervezetnek az országgyûlési és a költségvetési függõségét!

Álláspontom szerint... (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Elnézést kérek, elnök úr, mindjárt befejezem, és talán a kétperces vállalása volt felelõtlenség, hisz a vitában amúgy is kérhettem volna hosszabb idõt. De én azt mondom, hogy most, mivel szabályozási kényszerben vagyunk, teljesen világos: nem tudunk hiteles megoldást adni, figyelemmel a költségvetési kapcsolatokra, az autonómiára és a kontrolling feladatok ellátatlanságára... (Az elnök csengõje ismételt megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Befejezem, elnök úr...

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage