DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést kérek, elnök úr, nem kívánom tovább gerjeszteni a vitát, és túl általános irányba sem kívánom elvinni, csak azzal szeretném folytatni és hamarosan befejezni, hogy a törvényalkotó felelõssége nagy valószínûsséggel abban, hogy olyan modellt, tiszta modellt hozzon létre, amelyben valamennyi befizetõ érdeke megjelenik. A befizetõk érdeke - teljesen világos - a szervezeten kívül jelenhet meg, így az Országgyûlés szervezetén kívül is, tudniillik minden egyes befizetõ..., az Országgyûlés nem delegálhatna mondjuk egy fõt, bár ez is elképzelhetõ egy ilyen delegátusos önkormányzatnál; valójában a legszélesebb értelemben vett kötelezetteknek kellene egy olyan szervezeti formát találnunk, amely a függetlenségüket és az önellenõrzésüket biztosítja.
Az egy másik kérdés, hogy átmenetileg a társadalombiztosítás nemcsak azzal, hogy a költségvetés köldökén lóg, hanem bizonyos állami kötelezettségvállalás, költségvetési kötelezettségvállalás is van a hiány mellett, ettõl el lehet tekinteni ez ügyben, tudniillik maga az önkormányzatiság itt a lényeg.
Az önkormányzatiságot elektori rendszerrel, helyi szervezetekkel, valóban sokféleképpen meg lehet valósítani, mint ahogy a világon többféle módon alakítják ki a választott testületeket. Itt az a baj, hogy nagyon sokan abban élnek: ki vegyen részt, és ki ne vegyen részt ezeknek a testületeknek a munkájában, és abban a pillanatban, ha ilyen szelektív módon próbálunk gondolkodni: szakszervezet igen, szakszervezet nem, a szakszervezet mint testület vagy mint érdekvédelmi szervezet, vagy a munkaadóknak milyen körei, és milyen rendszerezõ elvek mentén szabjuk meg, hogy milyen munkáltatókat kik képviselnek - a multinacionális cégek, teljesen természetes, nem egyenlõ súlycsoportban vannak a kisvállalkozókkal mint munkáltatókkal e területen, már a vállalások oldaláról sem -, mindebbõl következik, hogy most az átmeneti szabályt, én úgy gondolom, muszáj támogatnunk, mert valamit kell támogatni, e körül létrehozható egy konszenzus. Hosszú távon el kell gondolkodni az önsegélyezõ szervezetek teljes törvényi és mûködési feltételeinek kialakításáról és biztosításáról; és azt hiszem, ebben az ügyben még hosszú törzsfejlõdésen kell végigmenni a társadalombiztosítás valamennyi elemének, hogy kristálytiszta rendszer jöhessen létre. Ehhez a szolidaritási elvet ugyanúgy kell ötvözni a képviselõi demokráciával, mint ahogy sok más egyéb elemmel, amikor a társadalombiztosítási önkormányzatokról beszélünk.
Én ezért tudnám valahogy azt mondani, hogy eltérõ gondolkodás is megjelenhet a szocialista frakción belül bizonyos szervezeti, gazdálkodási, ellenõrzési megoldások tekintetében, ez azonban nem jelenti azt, hogy valami közös nevezõt - akár más pártokkal együtt - ne tudnánk kialakítani.
(20.10)
Viszont ha már itt egy önkormányzatot életre keltettünk, akkor el kell gondolkodni azon, hogy milyen durva beavatkozást - akár a törvényi vagy a szabályozási kényszer okán -, milyen mértékû és milyen durva beavatkozást követünk el, vagy milyen finom beavatkozást, finom szabályozási mechanizmust építünk be a rendszerbe; és azon is el kell gondolkodni, hogy mennyire társak vagy partnerek azok a szervek, amelyek a jogalkotás által sújtott területen munkálkodnak.
Tehát én valamiféle toleranciát tudnék elképzelni a szabályozás tekintetében, valamiféle érdemibb együttmûködést akár a parlamenti bizottságok és az önkormányzatok között. Azt hiszem, hogy valamiféle fejlõdés útján elindulhat ez a szabályozási mechanizmus vagy új gondolkodás, és a fejlõdés végén - egy-két-három év ismételt tapasztalatai birtokában - valamiféle valósághoz közelítõ rendszer alakulhat ki a társadalombiztosítási önkormányzatok területén.
Én azért nem értek azzal egyet, hogy a felelõsség oldaláról vagy az összefonódások oldaláról próbáljunk meg egy jogintézményt alapvetõen támogatni vagy megkérdõjelezni, hiszen van ebben egy nagy gond. Milyen politikai felelõsséggel bírnak a települési önkormányzatok testületei? A testületek tagjainak semmiféle vagyoni vagy más felelõssége nincsen, mégis az önkormányzati rendszerünket - mert a többpárti demokrácia elvein alapul - a kiegyenlítés, ellenõrzés, kölcsönös kontroll alapján kristálytiszta önkormányzatnak tekintjük, demokratikus vívmánynak tekintjük. Ugyanígy a parlamenti demokráciát is, mert õszintén, kedves képviselõtársaim, milyen felelõssége van az országgyûlési képviselõnek? A választói elõtt politikai felelõssége van a képviselõi tevékenysége tekintetében. Ettõl megkérdõjelezhetõ ennek a testületnek a szuverén megjelenítési módja, vagy akármelyik települési önkormányzaté? Teljesen természetes, hogy nem. Tehát nem a szándék és a torzulások alapján lehet egy intézmény szabályozását vagy nem szabályozását megvalósítani, hanem az alapján, hogy valójában önmaga el bírja-e látni, képes-e ellátni azokat a feladatokat, amelyekre felhatalmazzák, valós vagyoni alapja van-e annak - és ez nagyon fontos a társadalombiztosítási önkormányzatok tekintetében - a tevékenységnek, amit végez, és ehhez az ellenõrzési intézményrendszer és a vagyonvédelmi garanciák megvannak-e.
Úgy gondolom, hogy semmi másról nem beszéltem - igaz, hogy 6 perc 10 másodpercben -, mindössze arról, hogy a jogi személynek általában mi a felelõssége, és ha ebbe a gondolkodásba be tudjuk helyezni az önkormányzatokat és a társadalombiztosítási önkormányzatokat, ebbõl nagy baj nem lehet.
Mások felelõsségére is apellálnunk kell, nemcsak a sajátunkra, és azt hiszem, hogy azokon a pontokon is megvannak a felelõsségi pontok. Az egy másik kérdés, hogy a kontrolling rendszer mûködik-e vagy nem és ezt ki gyakorolja. Azt hiszem, ezen is el kell gondolkodni egy törvényi szabályozás oldaláról. Köszönöm. (Szórványos taps.)