BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kicsit kibõvítve Semjén képviselõtársam mondandóját, nem kizárólag a génmanipulációra utalnék, hanem arra a tényre is, amire úgy látszik, hogy a nyugati világ is rádöbbent: a tudományos kutatás felelõssége mekkora. Itt nem arról van csupán szó, hogy az Egyesült Királyságban elõállítottak egy bárányt, amelynek csak egy õse van - jelen esetben anyja -, hanem arról, hogy a tudomány nemcsak a lehetõségek, hanem az erkölcs által is be kell hogy határolódjon.
Miért váltott ki ez ekkora visszhangot? Azért, mert valami közelebb került az emberhez, amit a növénytermesztésben már régóta alkalmaznak. Régesrég ugyanolyan egyedeket állítanak elõ a növénytermesztésben, csak az túl messze volt az embertõl. Most viszont egészen közel került, és rádöbbent a világ arra, hogy nem tehet meg az ember mindent, amit technikailag meg tud tenni, hanem vannak korlátok. És ezek nem kizárólag jogalkotói korlátok; joggal, törvényekkel ezt nem lehet behatárolni.
Itt fel kell hívni a figyelmet arra - és ez már az atombomba óta tudott -, hogy mekkora lehetõsége van az embernek: olyan nagy, hogy önmagát is elpusztítsa. És azt is kezdi végiggondolni a világ, hogy meg kell tudnunk: annak, amit most csinálunk, milyen hatása lesz a jövõre - unokákra, dédunokákra, hatodik generációra. És itt a környezetvédelem, a növényvédõ szerek használata ugyanekkora veszély, csak erre - úgy látszik - nem akar rádöbbenni a világ. Köszönöm. (Taps.)