LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha néhány évvel ezelõtt körbeutaztuk Budapest peremterületét Érdtõl Dunakesziig, akkor azt tapasztaltuk, hogy nagyon szépen megmûvelt, gondosan ápolt pár száz négyszögölön kicsi kertek, zártkertek mûködnek, kis fóliákkal, és ott termelés folyik. Igen kis termelés, amely a mezõgazdasági nagy termelés mellett természetesen elhanyagolható; de aki ott termelt, az általában meg tudta a családjának a zöldséget, a kis gyümölcsét termeszteni. Igen szép látvány volt - és ha most ugyanezt az utat újra megtesszük, akkor rájövünk, hogy ennek a sok ezer kiskertnek, zártkertnek nagyon nagy része dudvával van tele, gazos, elhanyagolt.
Vajon miért van ez? Azért, mert ezeket a kiskerteket általában kisnyugdíjasok, nem túl gazdag emberek mûvelték szeretettel és ezzel elõállítottak, elõteremtettek a családjuknak egy kis pótlást; hisz mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon a nyugdíjasok helyzete nem volt rózsás, és jelen pillanatban sem az.
Azonban a közlekedési díjak hatalmas emelkedése miatt, valamint azért, mert a nyugdíjas bérletek a kék buszra jók, de a sárgára nem, és ezeknek a külsõ területeknek nagyon sok részén megszûnt a kék buszjárat, bizony nem tudja megközelíteni a Budapesthez nagyon közel lévõ kis telkét, hogy azt mûvelgethesse, mert egyszerûen nem tudja kifizetni a közlekedési költséget.
Csak egyetlenegy konkrét példa: Budapestrõl, a Kosztolányi térrõl Diósdig - amely pár kilométer a Kosztolányi tértõl - egy normál jegy ára 100 forint, tehát oda vissza 200. A nyugdíjas - mivel még nincs 70 éves - 50 százalékos kedvezményt élvezhet, ami azt jelenti, hogy 100 forintba kerül neki oda-vissza az út. De õ - mivel többen felkerestek ez ügyben, és kérték a segítségem, hogy a képviselõkhöz és az illetékesekhez forduljak ez ügyben - 20 nap szokott kimenni egy hónapban általában, hogy rendbe tartsa a kiskertjét. Ezt õ nem tudja fedezni, és egyszerûen nem tud kimenni a kiskertbe.
Kérem képviselõtársaim segítséget, az illetékeseket - ez alatt értem az önkormányzatokat, a szállítóvállalatokat, a Volánt, a közlekedési miniszter urat -, hogy valami megoldást találjunk.
Javaslatom is volna. Én kimentem a Kosztolányi Dezsõ térre, reggel jön a busz Diósdról: tele van, mert jönnek Budapestre dolgozni az emberek; megfordul, és visszamegy egy-két utassal. A Volánbusznak úgy is vissza kell mennie, tehát valami kedvezményt és lehetõséget jóindulattal, nem nagy költséggel el lehet érni. Például, ha az önkormányzat igazolja, hogy megmûvelt kiskertje van valamely állampolgárnak, aki nyugdíjas, ott közlekedési kedvezményt nyújtson - a teljes viteldíjnak a 20 vagy 10 vagy 25 százalékát -, és akkor ezek a kiskertek megint szépek lesznek, megint elfoglaltságot jelentenek a nyugdíjasoknak, azok szeretettel fogják ezt mûvelni, a családjuknak lehetõségük lesz, hogy gyümölcshöz és zöldséghez jussanak. Ezzel is tudunk segíteni a nyugdíjasainkon, nem kerül pénzbe, nem nagy dolog, kis szervezés, odafigyelés kérdése.
Ezért kérem a tisztelt Képviselõház segítségét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)