BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A magyar gazdaság helyzetérõl kevés tény és sok tévhit kering a magyar közvéleményben. A tévhitek száma az elmúlt hét végén szaporodott, amikor Orbán Viktor, a Fidesz- Magyar Polgári Párt elnöke a választmányi ülésétõl meghatódva úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt három évben a kormány semmilyen sikert nem tud felmutatni a gazdaság terén.
Természetesen a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökének kijelentését nem érdemes a kormányprogrammal összevetni, én ezért ezt a kijelentést szeretném a Fidesz választási programjával és a tényekkel összevetni.
A Fidesz választmányi programjában többek között ez található: "A gazdasági stabilizációban meghatározó a külsõ és belsõ eladósodottság alakulása. A gazdaság exportorientációja hosszú távú érdek, megvalósításának alapvetõ feltétele a termelési szerkezet megváltoztatása, az exportteljesítmény növelésének fõ akadálya ugyanis kínálatunk gyenge versenyképessége."
Nézzük, ehhez képest mi történt a magyar gazdaságban az elmúlt három évben. A kormányprogram exportvezérelt növekedését a gyakorlatba átültetve az import kisebb mértékben növekedett, mint az export, ennek eredményeképpen a folyó fizetési mérleg javult. Ha csak a legutóbbi, februári adatokat nézzük, akkor az ipari export megugrott, és a gépipar termelése az egy évvel korábbinak másfélszeresére nõtt. A folyó fizetési mérleg ennek következtében az 1994. évi 3,9 milliárd dollárról 1,7 milliárd dollárra csökkent. Ez természetesen hatással van az ország adósságállományára, amely - talán megegyezhetünk - az egyik legfontosabb probléma a magyar gazdaság növekedése szempontjából.
Nos, a bruttó adósságállomány 28,5 milliárd dollárról 27,6 milliárd dollárra csökkent. Ennél nagyobb mértékû volt a nettó adósságállomány csökkenése, ez ugyanis 18,9 milliárd dollárról 14,3 milliárd dollárra csökkent.
Ha tovább nézzük a Fidesz választmányi programját, akkor abban az található, hogy az államháztartás deficitjét õk is a korábbinak egy kisebb mértékére kívánják leszorítani, és elismerik, ha ezen a téren a reformokat megvalósítjuk, akkor ennek kedvezõ hatása leghamarabb a következõ kormányzati ciklus végén lesz érezhetõ. Ehhez képest kicsit korainak tartom még az ígéretek számonkérését, de ha már az államháztartás deficitjénél tartunk, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egyetlen számot idézzek: a GDP-hez viszonyítva a központi költségvetés kiadásai 1994-ben elérték a 60,9 százalékot, ez 1996-ra 51,6 százalékra csökkent, markánsan csökkentve az államháztartás kiadásait.
Ha a statisztikai adatokat nem nézzük, akkor talán érdemes lenne a szakmai elemzéseket forgatni. Éppen a hét végén, szinte egyidõben Orbán Viktor kijelentéseivel látott napvilágot a Financial Times nagy elemzése, s a brit üzleti körök lapjának 26 államra kiterjedõ, a régiót bemutató elemzéseibõl az derül ki, hogy hazánk és Lengyelország a két legbiztatóbb, legkevésbé problematikus befektetési célterület. Ezt a kijelentést a számok szintén alátámasztják, hiszen akár az 1989- 1996. év közötti összes befektetést, akár csak az 1996. évi befektetést nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarország egy kiemelt célország, az egy fõre jutó külföldi beruházások 1996-ban 184 millió dollárt tettek ki, s ez messze meghaladja bármely más kelet-európai országban a befektetéseket, a GDP százalékában 1995-ben pedig 10,2 százalékra rúgtak a külföldi tõkebefektetések.
Tisztelt Képviselõtársaim! Orbán Viktor kijelentései alapján mit mondhatunk? Azt mondhatjuk, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetõ politikusai nem olvassák saját pártprogramjukat, nem olvasnak statisztikát, nem olvasnak újságot, az olvasásnak szemmel láthatóan egyetlen formáját ismerik: a ráolvasást. Szeretném felhívni viszont a figyelmüket, hogy ráolvasással még nem indul növekedésnek a magyar gazdaság. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)