DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, az elmúlt idõszakban, az elmúlt fél évben nem esett annyi szó egyetlen törvénytervezetrõl sem, mint a most benyújtott T/4057. számú törvényjavaslatról, mely a büntetõ törvénykönyv módosításával foglalkozik. Csak emlékeztetem önöket arra, hogy itt a Házban már az elõzõ év decemberében dr. Torgyán József képviselõtársunk törvényjavaslatot nyújtott be e tárgyban, majd ezt követõen dr. Szájer József, illetve dr. Kónya Imre és dr. Kutrucz Katalin javaslatait tárgyalta a Ház, illetõleg a bizottság - hiszen például dr. Szájer József javaslatánál az önálló indítvány el sem jutott a Házig.
Minden esetben az volt a válasz a kormány részérõl, hogy: köszönjük a javaslatot, megfelelõ területeket érint - a drogfogyasztás különösen -, sõt itt a Házban egy alkalommal a miniszter úr mondta el azt, hogy a Kónya-Kutrucz-javaslat megfontolásra érdemes, de várjunk, jön az új, jön a grandiózus, a társadalom egészét érintõ olyan büntetõjogi szabályozás, amely koncepcionálisan fogja fel ezt a kérdést, és ahhoz a törvényjavaslathoz - az itt most beterjesztetthez - lehet módosító javaslatokat fûzni.
Azt hiszem, elöljáróban leszögezhetjük, ez nem grandiózus, nem a társadalom egészét érintõ és egészére kiható törvényjavaslat, sõt a koncepcióval is problémáink vannak.
Mielõtt részletesen belemennénk ennek a tárgyalásába, bizonyos kitekintést kell tennünk a büntetõjoggal kapcsolatosan és általánosságban, hiszen itt nemcsak szakemberek ülnek. Dr. Hack Péter elõzõ felszólalásának azon részével, amelyben a büntetõjog egész problémáját érintette, tökéletesen egyetértek, viszont hozzá kell tenni e törvény tárgyalása során, hogy itt kifejezetten a Btk.-val kapcsolatos törvénymódosításról van szó.
A büntetõjog két részbõl áll. Áll egy dinamikus részbõl - amely a büntetõeljárással kapcsolatos jogszabályokat tartalmazza, és meghatározza az eljárások menetét a nyomozástól a vádemelési szakig és a bíróságig -, illetve áll egy bizonyos statikus részbõl - és ez a Btk. Minden eljárásnak, így a büntetõeljárásnak, és egyáltalán a büntetõjognak is - álláspontunk szerint - nem feltétlenül a statikus rész az alapja, amely állandó, hanem az a dinamikus rész - a büntetõeljárás és az ehhez kapcsolódó jogszabályok -, amelyek adott esetben meghatározzák egy-egy cselekmény elbírálását, illetve ennek való kezelését.
Mivel elhangzott már korábban a kormány részérõl, hogy a büntetõeljárási jog hamarosan változtatásra kerül - egyébként nagyon helyesen, mert meggyõzõdésünk szerint a büntetõeljárási jog megváltoztatása kezelheti a ma társadalmi problémáját a bûnözés területén -, úgy véljük - én úgy is gondolom, és ez a személyes véleményem -, hogy talán feleslegesnek tûnik e csomagban és e körben elõterjeszteni a Btk. módosítását.
A szakemberek tudják, ha büntetõeljáráshoz nyúl a törvényalkotó, akkor óhatatlanul hozzá kell hogy nyúljon a statikus részhez, a Btk.- hoz is, és annak bizonyos szabályait mindenképpen érinteni fogja. Ilyen vonatkozásban egyetértünk államtitkár úrral, hiszen õ azt mondta az elõbbi expozéjában, vigyázni kell arra, hogy a büntetõjogot, a Btk.- t ne sûrûn módosítsuk. Itt viszont ezzel a problémával fogunk szembekerülni, igen tisztelt Ház, hiszen ha most e csomagot elfogadjuk akár módosításokkal is, majd ezt követõen a kormányzati szándék szerint hamarosan beterjesztendõ Be.-módosítást is elfogadjuk, akkor ebben az esetben is óhatatlanul a Btk.-hoz kell nyúlnunk. A sûrû változtatás valóban jogbizonytalanságot teremt, ami sem a Háznak, sem az országnak nem lehet érdeke.
A törvényjavaslat általános indoklása mindjárt egy meghökkentõ kettõsséggel kezdõdik. Azt mondja, hogy egyszerre sok ember van börtönben, illetõleg hogy a súlyos cselekményeknél indokolatlanul alacsony a büntetéskiszabási gyakorlat.
(11.40)
Szerintem ezen ellentmondás feloldhatatlan - de ez az ellentmondás vonul végig az egész törvénytervezeten is. Az általános indoklás további része a statisztikára hivatkozik, és lebontja elég pregnánsan, hogy milyen bûncselekményeknél milyen büntetéskiszabási gyakorlat van ma életben Magyarországon.
Hölgyeim és uraim, a statisztikára szükség van, azonban a statisztikai adatok mechanikus kezelése rossz következtetésekhez vezet. Ezek a rossz következtetések - úgy érzem - abban az elvben testesülnek meg jelen törvényjavaslat vonatkozásában, amely 13 esetben, 13 törvényi tényállás esetén a büntetési tétel alsó határának felemelését célozza. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti a gyakorlatban a mi véleményünk szerint, hogy egy dekódolt üzenetet tartalmaz ez a bizonyos koncepció, amely itt 13 paragrafuson keresztül ismétlõdik. A dekódolt üzenet lényege az, hogy az ítélkezési gyakorlat enyhe: te bíró, enyhe büntetéseket szabsz ki! Következésképpen a saját hatáskörben, saját mérlegelési jogkörben eljárva a bíróságokat ilyen szempontból korlátozom azzal, hogy van egy minimum büntetés, ami alatt büntetést kiszabni már nem lehet.
Nagyon veszélyes ez, tisztelt képviselõtársaim, több vonatkozásban is! Állíthatjuk-e azt, hogy Magyarországon a bírói gyakorlat, a büntetéskiszabási gyakorlat túlzottan alacsony? Igen, valóban vannak erre mutató jelek. De kérdezem én: vizsgálta-e valaki azt, hogy miért ilyen alacsonyak? A büntetések nem megfelelõek? Nem elég magasak? - vagy esetleg valami más.
Én úgy gondolom, hogy aki büntetõjoggal valaha is foglalkozott, aki járt bíróságon, aki ült tárgyaláson, aki mondott perbeszédet vagy esetleg vádbeszédet, aki készített elõ vádiratot, aki kihallgatott az ügyben gyanúsítottat, azok számára nem kérdés ez a válasz. A jelenlegi gyakorlat szerint, a jelenlegi általános magyarországi gyakorlat szerint a bûn elkövetésétõl közel 4-5 év múlva kerül olyan bírói szakba, ahol aztán elsõ-, illetve másodfokú büntetést lehet hozni. Ez az idõszak azonban nem a bíróságoknak felróható módon, nem a bíráknak felróható módon alakul, nyilvánvalóan a nyomozás, a vádemelési szak húzódik el, illetõleg a bíróságokon olyan mértékû leterheltség van, amely miatt egyszerûen tárgyalásra nem kerülhet sor megfelelõ idõn belül. Tökéletesen egyetértek a Hack Péter által elmondottakkal, aki azt mondta, hogy az a lényege ennek a dolognak, hogy aki bûnt követ el, azt meg kell büntetni, és legyen a tudatában az, hogy meg is fogják büntetni. Hozzáteszem: gyorsan kell megbüntetni, azt követõen, amikor a bûncselekményt elkövette.
Önmagában az, hogy a büntetõeljárás elhúzódik - hiszen elhúzódik -, nem lehet a bíróságok, az egyébként túlterhelt bíróságok hibájául felróni, és nem lehet ebbõl azt a következtetést leszûrni, hogy a bíróságok azért hoznak enyhe ítéleteket, a társadalom számára is enyhe ítéleteket, mert egyáltalán a bírói gyakorlat az, amelyik az enyhítés vonatkozásában mozdul el. Nem, itt adott esetben mindig azt kell mérlegelni, és a bíróságok általában azt mérlegelik, hogy mennyi idõ telt el az elkövetett bûncselekmények után. Mivel pedig ez gyakorlatilag nem a bíróságoknak felróható, a mostani törvényjavaslat pedig nem a felsõ tételek emelését, hanem az alsó tételek megemelését hozza be javaslatba, véleményünk szerint arra irányul, mintha a kormány a bíróságok ítélkezési gyakorlatát tenné a bíróságok hibájául felróhatónak.
Rátérve a javaslat két igen lényeges szakaszára, a már sokat emlegetett erõszakos közösülésre a házassági életközösségen belül: hallottuk a bizottsági állásfoglalást, illetve annak szavazati arányát. Egyszerûen megdöbbentõ számomra, hogy a Ház asztalára, a Ház elé kerülhet ez a törvényjavaslat ilyen megfogalmazásban. A legmélyebb intim szférába, a családi kapcsolatokba történõ beavatkozásnak tekintem az erõszakos közösülés házassági életközösségen belüli megtörténtét, illetve pönalizálását. Ez szüfrazsett vízió, tisztelt államtitkár úr, elnézést a kifejezésért - jogi szabályozás, jogi keretek között... Ez ismereteink szerint Európában talán Máltán, Franciaországban, illetve Németországban jutott át a parlamenten. Úgy gondolom, hogy más társadalmi viszonyok között esetleg elképzelhetõ ennek az ilyenfajta és ilyenként való szabályozása, a magyar viszonyok azonban ezt nem teszik lehetõvé; ráadásul a bizonyítási teherrõl korábban már szó volt, egyszerûen nem is értem, hogy hogyan képzeli ezt a kormány, hogyan fogják ezt bizonyítani. Mellesleg megjegyzem: meg kell szakítani a házassági életközösséget; egyszerû a dolog, egyoldalú bejelentéssel meg lehet szakítani, és nem kell aztán pönalizálni ezt a törvényhelyet - és ezzel a kérdés meg van oldva. Én azt hiszem, ebben a vonatkozásban még hatalmas viták várhatók ebben a teremben, mindenesetre úgy gondoljuk, hogy a magyar életviszonyokhoz, a kialakult társadalmi gyakorlathoz a törvényjavaslatnak ez a 22. és 23. §-a nem illik.
A bûnszervezettel kapcsolatosan, amelyet a javaslat 9. §-a, illetve 30. §-a fogalmaz meg, teljes mértékben egyetértünk. Olyan társadalmi problémát foglal törvényi tényállásba, amely valóban szükségszerû volt, tehát a javaslatnak ez a része, úgy gondoljuk, mindenképpen kapcsolódik ahhoz a társadalmi igényhez, amely felmerül a Btk. ilyenképpen történõ módosítása során. A bûnszervezet megfogalmazása, törvényi tényállásba való foglalása mindenképpen indokolt lehet a szervezett bûnözés elleni küzdelemben is, bár megfogalmazásában pici pontatlanságot érzünk. Úgy érzem azonban, hogy ezt módosító indítványokkal ki lehet küszöbölni. Teljes mértékig egyetértünk államtitkár úrral a tiltott pornográfiával, illetve a gyermekprostitúcióval kapcsolatos szabályozási javaslattal. Valóban ez is egy olyan társadalmi problémát érint, amelyet már kezelni kellett volna eddig is; ha késõn is, de végül is a javaslat erre bizonyos mértékben megoldást ad.
Nem találjuk viszont a drogfogyasztással, illetõleg a kényszer- gyógykezeléssel kapcsolatosan felmerülõ társadalmi problémát, a törvényi tényállásban megfogalmazott kezelését. A drogfogyasztás - azt hiszem, talán nem kell külön hangsúlyoznom - az elmúlt idõszak legnagyobb problémája, hiszen ma már tranzitországból felhasználó ország lettünk, ezért úgy gondolom, hogy a törvényjavaslathoz fûzött módosító indítványoknak mindenképpen ki kell térniük erre a területre is.
Végezetül és összefoglalva: a Független Kisgazdapárt minden törvényes eszközzel küzdeni kíván a bûnözés ellen, és megengedhetetlennek tartja annak mértékét és egyre durvább eseteinek elszaporodását. A most benyújtásra került törvényjavaslat bizonyos esetekben - az általam elõbb említettekben - kezeli ezt a problémát, nagyobb részt azonban nem, így csak megfelelõ módosító indítványok elfogadásával tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)