DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már több évi tapasztalattal rendelkezik mind az ország közvéleménye, mind a tisztelt Ház arról, hogyan valósulnak meg, hogyan teljesülnek a kormány bizonyos prognózisai és elõrejelzései.
Elõrebocsátom: én most nem politikai célokból mondom azt, hogy mi teljesült, mi nem teljesült, hanem tulajdonképpen a jogminõség védelme érdekében szeretnék rávilágítani arra, hogy bizony-bizony, baj van a prognózisokkal. Méghozzá két irányú baj van. Az egyik, ha van prognózis, akkor az nem jön be. Én azt hiszem, még a társadalmi problémákra és a közhangulatra süket és vak lojális kormánypárti sem mondhatja azt, hogy minden eddigi prognózis, elõrejelzés, ígéret százszázalékosan megvalósult. Hiszen maga a miniszterelnök úr mondta a tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy a kormányprogramot csak olyan 70 százalékban sikerült megvalósítani.
Nem akarok itt konkrétumokat felsorolni, de hogy ne mondják azt, hogy a levegõbe beszélek, mégis kénytelen vagyok említeni olyan döntõ dolgokat, amelyek meghatározták a társadalom helyzetét, mint például a Bokros-csomag, vagy olyanokat, amelyek a '95-ös, '96-os költségvetésben szerepeltek, hogy mi lesz a bérek növekedése, és mi lesz az infláció mértéke; egyik prognózisban sem volt benne az a hatalmas méretû reálbércsökkenés, ami valójában bekövetkezett.
Tehát vagy rossz a prognózis, és nem az következik be, vagy egyáltalában nincsen prognózis, és ezért kapkodva, íróasztal mellett születnek olyan döntések, amelyek társadalmi hatásait senki nem ismeri elõre.
Olyan példát mondani, mint egy nyugodt, megfontolt törvény- elõkészítés - ez összefügg a hatástanulmányokkal is. Tehát prognózis nem képzelhetõ el elõzetes jó hatástanulmány nélkül. És itt nemcsak politikai prognózisokról van szó. Itt társadalmi prognózisokról is szó van. Olyanokról is beszélhetünk, hogy mi lesz a társadalom helyzete, milyen lesz az elszegényedés, hogy dél-amerikanizálódik a társadalom, milyen lesz a közbiztonság, milyen lesz a mûveltségi szint. Tehát számtalan olyan prognózis van, ami úgy érezzük, hogy hiányzik; vagy ha nem hiányzik, de van, akkor a kormány eltitkolja elõlünk, nem hozza ide, a legfontosabb helyre, az Országgyûlésbe, hogy a döntéshozók is ismerjék meg azokat a valós, reális számokon alapuló prognózisokat.
Sokkal könnyebb lenne a lelkiismereti helyzete a képviselõnek... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), ha tudná azt, hogy most egy igen gomb megnyomásával milyen jövõt és milyen számokat támogat vagy akadályoz meg. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Ezért rendkívüli (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) fontosságúnak tartanám, hogy a prognózis rendelkezésünkre álljon, és ezért kérdezem a tisztelt kormányt, hogy mit kíván (Az elnök a csengõ megkocogtatásával ismét jelzi az idõ leteltét.) tenni.