AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Valóban, ahogy ön is pontosan idézte, a '92. évi XXXI. törvény 7. § (1) bekezdése rendelkezett a járadék emelésérõl: a járadék összegét '93. évtõl kezdve minden év március 1-jén kell növelni. Az emelés mértékérõl az Országgyûlés a központi költségvetés keretében dönt.
Így történt ez most is, a '97. március 1-jétõl bekövetkezett emelés esetében is. A '97. március 1-jei emelés mértéke 12,6 százalék volt az Országgyûlés döntésének megfelelõen; ez pontosan annyi, mint az 1996. évi átlagos nyugdíjemelés mértéke. Azt gondolom, ez egy méltányos megoldás, amit a parlament is elfogadott; nevezetesen, hogy miután itt egy egyébként a nyugdíjhoz hasonló ellátásról van szó, ennek a növekedése a nyugdíjak növekedését kövesse.
Mindebbõl következõen 1998-ra azt lehet mondani, hogy minden valószínûség szerint a járadék emelése az infláció mértékét legalábbis el kell hogy érje, hiszen mind ebben az évben, mind a következõ évben a nyugdíjemelés mértéke már az infláció fölött lesz. 1998-at követõen pedig azt gondolom, most korai nyilatkozni, de miután az általános gazdaságpolitikai elgondolásaink és számításaink egyértelmûen azt mutatják, hogy a késõbbi években is lehetõség lesz a reálérték növelésére mind a keresetek, mind a nyugdíjak esetében is, azt gondolom - eléggé óvatos megfogalmazással is -, reálisnak tûnik az ön által kérdezett követelmény megvalósulása, nevezetesen, hogy ezek a járadékok legalább az inflációval lépést tartsanak. Természetesen ez a válasz akkor igaz, ha kontinuitás fog érvényesülni '98 után a jelenleg folytatott gazdaságpolitika és pénzügypolitika tekintetében. (Szórványos derültség.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)