DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Rövid felszólalásomban egyfelõl arról szeretnék szólni, hogy annak idején, amikor jogállamiságunk helyreállításáról volt szó, merült fel, hogy ne egyszerûen a korábbi jogállami intézményeknek egy restaurációja szülessék meg, hanem áttekintve azokat a fejleményeket, amelyek a jogállamiságunktól megfosztottságunk idején Európában vagy - ha úgy tetszik - a parlamentáris világban megtörténtek, ezekbõl vonjunk le következtetéseket, és mintegy egészítsük ki jogállamiságunk oszlopait újabbakkal.
Alkalmam volt akkor véleményt nyilvánítani a tekintetben, hogy a világszerte ombudsman-intézménynek nevezett intézmény beiktatásának a magyar jogállamiság keretei közé sok indoka van. Nagy örömmel mondhatja az ember, visszatekintve az azóta eltelt idõszakra - pontosabban arra, hogy végül is, ha nem is könnyen, de megszületett az õ mûködésüket szabályozó törvény, megtörtént az elsõ sorozat ombudsman-választás -, hogy ez az intézmény bevált; és az az enyhe szkepszis, amivel például svéd barátaink 1989 õszén a Dagens Nyheter hasábjain is egy interjú kapcsán fogadták ezt a szándékunkat, ez a szkepszis indokoltan oldódhatott, mert hiszen az ombudsman-intézmény - vagy ahogy nálunk nevezzük: az országgyûlési biztosok intézménye - bevált, fejlõdõképesnek bizonyult.
A mostani jogszabály néhány kiigazítása jelzi, hogy az intézmény természetesen további mûködése során - amelynek eredményességére joggal számíthatunk sok oknál fogva - további csiszolásra, kiegészítésre szorul. A konkrétumok tekintetében az elhangzottakhoz csatlakozni tudok. Egyetlenegyre szeretném felhívni a figyelmet. Amikor az ombudsmanok mûködését az Országgyûlés helyeslõen igyekszik megerõsíteni, és figyelemmel van ennek jogi vonzatára, indokolt, hogy az anyagi tekintetben juttatott elismerés politikusan segítse ezt a munkát. Minden alkalommal, ha módom van rá - és ez alkalommal is megtettem bizottsági ülésen -, föl szoktam hívni a figyelmet: ha intézményes támogatást kap valamilyen szervezet, nagyon szerencsés, ha ez az intézményes támogatás a benne dolgozók érdeme szerint a legkülönbözõbb kategóriákat együttesen érinti. Magyarán mondva - s részben ezért is szólalok fel, bizonyos értelemben reparálhatatlan helyzetben, de talán a tanulságaira figyelmeztetve -, szerencsés az, ha egyszerre nyílik meg a lehetõség a vezetõk anyagi elismerésének tényére és ennek támogatására, ugyanakkor a hivatali, a szervezetben mûködõkére ugyanabban az idõben.
(17.00)
Tisztában kell lennünk azzal, hogy általában sem és nehéz anyagi viszonyok között sem szerencsés, ha a vezetõk anyagi elismerése elválik a beosztottak anyagi elismerésétõl. Ez feleslegesen támaszt feszültségeket, néha az eredeti céltól eltérõen éppen a vezetõk számára.
Kérem - ennek a jól mûködõ szervezetnek a példáját figyelembe véve -, máskor az ilyen természetû elõterjesztéseknél és a támogatás pénzügyi feltételeinek megteremtésénél ilyen körülményekre is figyelemmel lenni! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)