KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Meglepett képviselõ asszony felszólalása, hiszen önnek, azt gondolom, tudnia kell, hogy arról a kérdésrõl, amirõl ön szólt, az 1997. évi társadalombiztosítási költségvetési törvény döntött tavaly decemberben, és nem a kormányrendelet döntötte el ezt a kérdést.
Önnek azt is tudnia kell, hogy a háziorvosi kiegészítõ tevékenység évek óta egy átmenetinek szánt finanszírozási forma. Több évvel ezelõtt kerültek be az úgynevezett kislaborok és fizioterápiát biztosító egységek a háziorvosok szerzõdéskötéseibe, azzal a feltétellel, hogy csak ott lehet erre szerzõdést kötni, ahol ezek már mûködtek. Mivel ezt csak átmeneti megoldásnak szánták, új befogadásokra az OEP-nek nem volt lehetõsége. Akik így finanszírozáshoz jutottak, minden teljesítményadat nélkül kapták a kialkudott díjat; akik viszont nem kerülhettek be a rendszerbe, joggal kifogásolták ezt. A 6700 háziorvosi praxis közül összesen 158 rendelkezik ilyen szerzõdéssel - de ez nem mind laboratórium -, tehát a praxisok alig több mint 2 százalékát érinti ez a kérdés.
Azt gondolom, abban is egyetérthetünk, hogy a finanszírozás egységes elvek szerint kell hogy elossza a biztosítottak járulékaiból az egészségügyre fordítható összegeket. A tavaly meghozott szabályozásokkal most már összhangba lehet és kell hozni az úgynevezett kislaborok finanszírozását, amelyet a kormány meg is fog tenni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Mikor? - Taps.)