GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A burgonyaválság következtében több 10 ezer termelõ csõdhelyzetbe került. Mi az oka, hogy a Magyarországon eladható körülbelül 1 millió tonna burgonya helyett 1,2-1,3 millió termett?
Egy: a szükséges 52-55 ezer hektár helyett tavaly tavasszal több mint 65-70 ezer hektáron ültettek a termelõk burgonyát. De mi az oka, hogy többet ültettek? Nyilván az elõzõ évben, tehát '95. évben viszonylag jó ára volt - hisz a banán árát megközelítette a burgonyáé -, ez késztette az embereket, a falusi munkanélküliséggel küzdõ gazdákat arra, hogy burgonyát ültessenek.
De ismertté vált már tavaly nyár végén, amikor a burgonyára viszonylag nagyon jó idõjárási viszonyok köszöntöttek rá, hogy itt 1 millió tonnánál több burgonyatermés lesz: ezt akkor jelezték a szakemberek. És bár itt el kellene mondani, hogy a falugazdász-, gazdajegyzõ-hálózatot jobban fel kellene használni arra, hogy a kistermelõket, azokat, akik nincsenek, regisztrálja, mert a Burgonya Terméktanács elnöke szerint is körülbelül 40 százaléka van regisztrálva a Burgonya Terméktanács körébe tartozó termelõknek; de az mindenképpen ismert volt a tisztelt kormányzat elõtt is, hogy viszonylag jó burgonyatermés lesz. Például a tavalyi évben, 1996-ban hektáronként több mint 18 tonna termés volt; megjegyzem, hogy az elõzõ évben, '95-ben 15 tonna, '94-ben 12 tonna; '96-ban gyakorlatilag visszajött a nyolcvanas évek végének termelési szintje, a hektáronkénti termésátlag.Tehát ismertté vált, hogy a hazai ellátáson kívül marad felesleg. Mégis meglepõdve vesszük tudomásul, hogy december óta - négy-öt hónap óta - ez a válság csak mélyül.
(9.30)
Milyen lehetõsége lett volna a kormányzatnak? Egyik a segélyakciók. Például most Albánia egy éhségövezet. Albániában és Európa más országaiban is, ahol valóban éheznek az emberek, ott az ENSZ segélyakcióiban sokkal radikálisabban, keményebben kellett volna felajánlania a kormánynak - úgymond - a felesleges burgonyát. Mert ez a több mint 100 ezer (Sic!) felesleges burgonya pár hét alatt veszendõbe megy, szeméttelepre kerül, hiszen kicsírázik, rohadásnak indul és nem lehet mit kezdeni vele.
Lehetett volna egy másik megoldás: a szesz-, keményítõgyáraknak felajánlani. Ezt nemcsak a mostani kormánynak, hanem az elõzõ kormánynak is vészes bûnként lehet felróni, hogy fõleg külföldiek kezébe kerültek ezek a feldolgozóüzemek, és ma már, mondjuk, az ászári keményítõgyár vagy bármelyik másik keményítõgyárra gondolok, egyáltalán nem azon fáradoznak, akár a külföldi tulajdonosok is, hogy a magyar termelõkön segítsenek. Tehát egyértelmûen a szesz- és a keményítõgyárakban lehetett volna ipari célra felhasználni a burgonyát, de ez a lehetõség is szinte kimerült.
Nézzük a szociális megoldási lehetõséget! Népkonyhák, különbözõ szociális intézmények s a többi. Ott olyan a finanszírozási rendszer, hogy minden hónapra kapják meg az állami ellátmányt, és abból nem tudnak betárolni nagyobb mennyiségû burgonyát, nem beszélve arról, hogy most már a romlásnak indult burgonya ezt nem is igen teszi lehetõvé. Nincsenek meg a megfelelõ raktárterei.
Tehát a gondot tetézi még az, hogy ez a burgonyatermelés viszonylag az ország elmaradott, munkanélküliséggel még jobban sújtott részein van: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Szécsény környékén, Nógrád megyében, Dél-Somogyban. Tehát azokon a területeken, ahol gyakorlatilag nincs más lehetõség a munkára.
Nézzük az állattenyésztési lehetõséget! Kisüzemben nagyon sok munkával, esetleg még megfõzve, etetve a sertéssel, birkával, egyéb állatfajjal, valahogyan meg lehetne oldani a gondot. De az a gond - tisztelt államtitkár úr is nagyon jól tudja -, hogy az állatállomány is borzasztóan lecsökkent. Tehát nincs állat, amivel megetetnénk. A nagyüzemi technológiába, takarmányozási technológiába pedig gyakorlatilag nem illeszthetõ be a gumós növény.
Összefoglalva: borzasztó gondok vannak, és itt az átgondoltságot, az elõre tervezést kérjük számon a kormányon. Tehát amikor már tavaly nyár végén ismertté vált, hogy több százezer tonna burgonyát kell eladni, elsõsorban nyilván külföldön kellett volna elhelyezni. Én ismerem a viszonyokat, hogy a környezõ országokban - tehát Lengyelországban, Szlovákiában - szintén jó termés volt és nem vették. Ezt is tudom. De Délvidéken, még egyszer mondom, a volt jugoszláv köztársaságokban vagy Albániában, tehát ezekben az országokban igenis lehetett volna hathatósabb exporttámogatással megoldani ezt a dolgot. A másik pedig, hogy sokkal elõre tervezettebben, átgondoltabban, az intervenciós alapokkal kellene megoldania a kormánynak ezeket a problémákat. Más megoldást mi sem tudunk ajánlani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)