KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a magyar távközlés helyzetét - összességében és részleteiben is - öntõl teljesen eltérõen ítélem meg.
Elöljáróban szeretném emlékeztetni a képviselõ urat arra, hogy az 1990-es évek elején az új parlamentben a kereszténydemokrata Juhász Péter volt az a képviselõ úr, aki a koncessziók egyik kezdeményezõje volt, és aki a magyar közcélú távbeszélõ-szolgáltatás koncessziós alapon történõ fejlesztésének stratégiáját kidolgozta a kereszténydemokrata részvételû koalíciós kormányzaton belül, illetve kidolgozásában részt vett. Az Országgyûlés '93-ban léptette hatályba - a távközlési törvényben megerõsítve - ezt az eljárást.
De ez nem a koncesszióadás tényébõl fakadt, hanem a koncessziós tender lebonyolítása során kialakult helyzet következtében valóban ez a kormány úgy vette át ezt az ágazatot, hogy szinte feloldhatatlan volt a közel húsz helyi koncessziós társaság és a Matáv közötti konfliktus. Annak idején a szerzõdésben - mint ezt bizonyára ön is tudja - nem került rögzítésre a helyi társaságok és a Matáv közötti tulajdoni rendezés. A több mint egy évig tartó vita után sikerült a tulajdoni rendezés, és ennek során néhány tulajdonosi engedményen keresztül rendezni a tulajdonosi struktúrát.
Ma elmondhatjuk, hogy a hazai távközlési piac magánosítása több ezer munkahelyet teremtett - mind a hálózatépítés, mind az üzemeltetés területén -; a koncessziós társaságok beruházásai több mint 2 milliárd dolláros mûködõ tõke bevonását jelentették a magyar gazdaságba, amelyre a magyar gazdaság képtelen lett volna.
(14.30)
Jelentõs volt emellett a privatizációs és koncessziós díjbevétel is. A szolgáltatásra jellemzõ, hogy míg '89-ben száz lakosra kilenc távbeszélõ állomás jutott (Az elnök a csengõt megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.), és ezzel Albánia színvonalán voltunk, idén a távbeszélõ állomás sûrûsége eléri a 27-et. (Taps a bal oldalon.)