DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselõ Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy kérdésében ön is jelezte, a borhamisítás visszaszorítása valóban nem elsõsorban a Belügyminisztérium kompetenciájába tartozik, és az eszközrendszer nem a mi kezünkben van. Véleményünk szerint két meghatározó eleme van a borhamisítás elleni fellépésnek: nevezetesen a megelõzés, valamint a hamisítás szankcionálása. Ez utóbbi körbõl is csak a büntetõ jellegû jogkövetkezmények alkalmazása tartozik a Belügyminisztérium kompetenciájába.
A hamisítás ellen - hogy egy régiónak a képviselõ asszony által is jelzett tönkretétele ne valósulhasson meg - döntõen az érintettek, a szõlõ- és bortermeléssel foglalkozók léphetnek fel részben jogkövetõ magatartásukkal, részben pedig úgy, hogy a tudomásukra jutott hamisító tevékenységre utaló magatartásokat jelzik az arra illetékes szerveknek, köztük a nyomozó hatóságoknak.
A borhamisítás néven összefoglalt magatartások - hatályos büntetõjogunk szerint - a rossz minõségû termékek forgalomba hozatala, az áruk hamis megjelölése, valamint a csalás bûncselekménye alapos gyanújának a megállapítására lehetnek alkalmasak. 1995-96-ban összesen 19 esetben folyt az említett bûncselekmények tárgyában borhamisítással kapcsolatos nyomozás, de sajnálatos módon ebbõl csak egy esetben indult állampolgári bejelentés alapján eljárás.
A potenciális elkövetõk visszatartását, tehát a hamisítási kedv csökkentését büntetõjogi eszközökkel csak mérsékelten lehet befolyásolni, hisz a borhamisítás tényleges megtörténése szinte bizonyíthatatlan, amit kézzelfoghatóan szemléltet az, hogy az említett 19 eljárásból 12 esetben bûncselekmény, illetve bizonyítottság hiánya miatt meg kellett szüntetni az eljárást, és csupán négy ügyben került sor a vádjavaslat megtételére.
Csak ismételni tudom a válaszom elején elhangzottakat, hogy az eszközrendszer alapvetõen nem a Belügyminisztérium kezében van. Köszönöm szépen. (Taps.)