KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Az önök elõtt fekvõ törvényjavaslat nemcsak a parlamenti ülésteremben váltott ki széles körû vitát, de a médián keresztül az ország közvéleményében is. A törvényjavaslat tárgyalását kétfordulós hétpárti egyeztetés elõzte meg. Ennek során a pártok egyhangú támogatás mellett javasolták benyújtását, jelezve, hogy bizonyos pontokon módosító indítványok benyújtását is tervezik. Ennek ellenére a vitában úgy tûnt, hogy a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt anélkül adta elõzetes támogatását a törvénytervezethez, hogy azt alaposan megismerte volna.
A vita legfontosabb tanulsága, hogy a parlamenti pártok és a szélesebb közvélemény számára is igen fontos határaink biztonsága, amely nagymértékben befolyásolja a belsõ közrendet, közbiztonságot is. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy szükség van egy korszerû törvényi szabályozásra, amely megfelelõ jogalapot biztosít a határõrség munkájához és fejlesztéséhez. Abban is közös volt a vélemény, hogy a határõrizeti tevékenység, a határõrség mûködése feleljen meg az európai normáknak, és úgy fejlõdjön, hogy az Európai Unióba való belépésünk idején ez ne jelentsen biztonságpolitikai akadályt, figyelembe véve Magyarország sajátos helyzetét is. Azt is elismerték a tisztelt hozzászólók, hogy a határõrségnél már eddig is több olyan változás történt, amelyek az ezekhez a normákhoz való igazodást szolgálják.
A vita során ismét felszínre kerültek olyan, korábban már lezárt kérdések, mint a határõrség jellege, hovatartozása. Néhányan nem megalapozott példákat idéztek a magyar határõrizet történetébõl. Ennek során elhangzottak olyan megállapítások is, amelyek a határõrséget a "zöld ávósok" utódjának minõsítették. Ez mélyen sérti a mai határõröket, akik közül a legidõsebb is legfeljebb iskoláskorú lehetett az idézett idõszakban.
A kiragadott példák csak azt mutatták meg, hogy milyen sokszínû volt az államhatárt õrzõ szervezetek alárendeltsége, feladatköre a magyar történelemben. Voltak olyan idõszakok, amikor érvényesült a határõrizet és a határforgalom-ellenõrzés egysége. Ilyen volt például az 1903. évi VIII. törvénycikk alapján a Belügyminisztérium alárendeltségében felállított Magyar Királyi Határrendõrség idõszaka 1906 és 1918 között. Az akkori Országgyûlés komplex szemléletét tükrözi, hogy a képviselõk körében a törvényjavaslatot együtt tették közre az útlevélüggyel, a külföldiek Magyarországon való lakhatásával, a Magyar Királyi Csendõrség átszervezésével és a kivándorlással foglalkozó törvényjavaslatokkal. A képviselõház 1903. március 11-én tárgyalta, és a közigazgatási bizottság, majd az igazságügyi bizottság támogató jelentése után egyhangúlag elfogadta azt. Többek között a határrendõrség feladatkörébe tartozott a határon átkelõk figyelemmel kísérése, tájékozásszerzés a határ mentén felmerülõ, államrendészeti szempontból fontosabb mozzanatokról és eseményekrõl, és az észleletek közlése az illetékes hatósággal, a szomszédos államok lakói részérõl személyek és tárgyak ellen jöhetõ erõszakos támadás meggátlása, az ország határainak megjelölésére szolgáló jelek megrongálásának megakadályozása, kitiltott, rendõrileg kifogás alá esõ és magukat igazolni nem tudó gyanús egyéneknek az államhatár területére belépésében való megakadályozása, büntetendõ cselekménnyel gyanúsított egyéneknek a határszélen való letartóztatása, a toloncszabályok rendelkezései alá esõ egyének eltoloncolása, a külföldrõl érkezõ toloncok átvétele, a nõcsempészet meggátlása, a határszéli vasút- és gõzhajóállomásokon közbiztonsági teendõk ellátása, a határszéleken lévõ szállodák, vendéglõk, egyéb nyilvános helyek ellenõrzése, az útlevelek vizsgálata, az útlevélszabályok áthágása, tilos visszatérés, nõcsempészés, a külföldiek bejelentésére és lakhatására vonatkozó szabályok megszegése által elkövetett kihágások esetében elsõfokon való rendõri büntetõbíráskodás, a csempészet megakadályozásában való közremûködés.
A széles jogkörrel rendelkezõ határrendõrség kiválóan teljesítette a feladatait. Ezek klasszikus határõrizeti, határvédelmi, határrendészeti feladatok, ezért a késõbbi törvények, így a mai sem hagyhatták ezeket figyelmen kívül. A most elõterjesztett tervezet tehát nem pártállami rendeleteket másol, hanem a Magyar Országgyûlés által elfogadott mintákat követ; természetesen a mai, korszerû viszonyokhoz igazodva. Ennél a történelmi mozzanatnál azért idõztem ennyit, mert önként adódik a párhuzam a mostani törvénytervezet tárgyalásával.
A határõrizetrõl szóló törvényjavaslat beleillik abba a sorba, amelyet az ország biztonsága érdekében már eddig elfogadott törvények alkotnak: a honvédelmi törvény, az idegenrendészeti törvény, a rendõrségrõl szóló törvény. Párhuzam van a korabeli törvény és a jelenlegi törvényjavaslat között abban is, hogy mindkettõ a szervezet és a feladat egységében látja a biztonságos határõrzés feltételét. Egyes korokban - és erre hivatkozott néhány hozzászóló is - az államhatár õrzése és a határforgalom ellenõrzése külön szervezethez tartozott.
(17.20)
Ez a második világháborút közvetlenül megelõzõ és az azt követõ néhány évben volt, amikor a határõrség a honvédség alárendeltségébe tartozott. A kettõsség - amellett, hogy jelentõs létszámnövelõ tényezõ volt - rengeteg hatásköri villongást okozott. Jellemzõ példája az 1946- 47-es esztendõ, amikor a honvéd határõrség mellett 151 õrssel 34 határrendészeti kapitányságot állítottak fel. Mivel a két testület feladatköre jelentõs mértékben fedte egymást, folyamatosak voltak a mûködési zavarok és a rivalizálás a szervezetek és a minisztériumok között is. Érdemes figyelembe venni a történelem tanulságait, és ne akarjuk szétbontani egy jól mûködõ szervezetet, különösen akkor ne, amikor ez a szétbontás számottevõ létszám- és költségnövelést okozna.
A ma határõrsége egységben, eredményesen végzi feladatát. Szervezete, feladatköre, az egységes tevékenységet kiszolgáló technikai rendszerei 1989 óta jelentõs szellemi energia és költségek felhasználásával nagyobbrészt kialakultak. A kelet-nyugati irányú migráció és ebben Magyarország tranzit jellege igen komoly feladatokat állított a határõrség elé. Ennek a kihívásnak a testület eredményesen felelt meg. Ezt bizonyítja, hogy 1991 óta több, mint százezer tiltott határátlépõt tartóztattak fel, elfogtak 2500 embercsempészt és határsértõ segítõt, akik 6500 embernek nyújtottak segítséget a tiltott határátlépéshez. Erõsödött a nemzetközi bûnözés, az embercsempészést nemzetközi szervezetek folytatják, de profi bûnszövetkezetek szakosodtak az úti okmányok hamisítására is. Megakadályozták félezer bûnözõnek az országhatáron való átjutását, több mint tizenötezer útlevél-hamisítót lepleztek le. Az utóbbi két évben több mint ezer lopott autót tartóztattak fel a határokon. Fegyverek, lõszerek, robbanóanyagok tucatjai, kilói akadtak fenn az ellenõrzések során. Még kimondani is sok, hogy eközben több mint 600 millió utas fordult meg a határokon, akiket ellenõrizni kellett.
A határforgalom-ellenõrzés felnõtt az európai normákhoz. Javarészt létrejöttek azok a személyi és technikai feltételek, amelyek a schengeni követelményekhez való alkalmazkodást is biztosítják. Ezért nem tudok egyetérteni Lányi képviselõtársam kijelentésével, miszerint ez a határõrség így, ahogy van 1945-ben a szovjet minta alapján, a szovjet belpolitikai problémák miatt Magyarországra át lett építve, és ezen nem történt változtatás.
Most a létrehozás körülményeivel és az azt követõ négy évtizeddel nem kívánok foglalkozni. 1989-tõl kezdve azonban a határõrizet módszereit, a határõrség feladatait és szervezetét tekintve gyökeres és visszafordíthatatlan változtatások történtek a lelkekben és a fejekben is: lebontották a vasfüggönyt, megszûnt a határsáv, a totális határõrizetet az elegendõ biztonság elve váltotta fel, nyitottá vált a határ a magyar állampolgárok számára. Ha valaki ezeket a változásokat nem vette észre, akkor nem tudom, hol élt az elmúlt években.
Kezdeményezõ szerepet tölt be a határõrség az európai együttmûködés érdekében a határforgalom-ellenõrzés egységes szemléletnek kialakításában és a nemzetközi bûnözés elleni fellépés területén.
A határõrség járt az élen a már hagyományossá vált nemzetközi határrendészeti konferenciák elõkészítésében, megszervezésében is. A konferenciák négy éve alatt harminc ország tapasztalatait sikerült megismernünk. Megállapítható, hogy a határrendészet területén az európai országok hasonló problémákkal kerülnek szembe, és ezekre a kihívásokkal hasonló megoldásokkal is válaszolnak. E rendezvények résztvevõi elismeréssel nyilatkoztak a magyar határõrök eredményeirõl.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a határõrök kiválóan helyt álltak akkor is, amikor a déli határaink mellett folyó polgárháború miatt elõtérbe került a határvédelmi feladat végrehajtása. Szolgálatellátásukkal biztonságunk garantálása mellett kivívták a határ menti lakosság tiszteletét és nagyrabecsülését.
A délvidéki események legfontosabb tanulsága, hogy a gyakorlatban elõfordulnak olyan idõszakok, amikor a honvédség még nem vonul fel a határokra, mert nincs háborús helyzet, a határ mentén élõk élet- és vagyonbiztonságának megóvása azonban a határõrség erõinek alkalmazását igényli. A törvényalkotó éppen erre a köztes idõszakra gondolt, amikor a határõrök határvédelmi feladatait megfogalmazta.
A határõrség nap mint nap vizsgázik. Tevékenysége a hazai és nemzetközi média érdeklõdésének elõterében áll, mert a határok biztonsága, a kulturált forgalomellenõrzés végrehajtása ma egyik fontos kérdés Európában.
A határõrök munkáját nemcsak elismerik, de támogatják is a határ menti régiókban élõk és az önkormányzatok, ahogy ezt örömmel hallottam az államhatár mentén dolgozó képviselõtársainktól.
A határõrség további fejlõdése számottevõen javítani fogja a törvény alkalmazásának feltételeit. A határõrség sajátos kettõs rendeltetésébõl eredõen, mint a fegyveres erõ tagja, folyamatos polgári irányítás, úgynevezett civil kontroll alatt áll. Ezt bizonyítja az az aktualitás is, mely éppen a törvényjavaslat vitájával párhuzamosan zajlott le a tisztelt Házban.
A Belügyminisztérium a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint az elmúlt héten mutatta be a honvédelmi bizottságnak azt a kormányelõterjesztés-tervezetet, mely a határõrség fejlesztési koncepcióját is tartalmazza. A tervezet országgyûlési bizottsági vitájában elhangzott észrevételek, javaslatok, illetõleg megállapítások alapján arra indít bennünket, hogy a fejlesztési koncepciót a törvény megalkotása elõtt nem terjesztjük a kormány elé.
Egyetértünk azokkal a képviselõi véleményekkel, melyek szerint a határõrség fejlesztésének egyértelmûen meg kell felelnie valamennyi, a törvényjavaslatban meghatározott szervezeti és mûködési elvnek, az ehhez igazodó személyi és dologi feltételeknek, így a fegyverzetnek is, és összhangban kell lennie a törvényjavaslat terminológiájával, meghatározott rendelkezéseivel. Ezért a határõrizeti törvény elfogadását követõen ismételten átgondoljuk a határõrség hivatalos állományra való átállásával az euro-atlanti követelményben megfogalmazott feltételeknek történõ megfeleléssel kapcsolatos kérdéseket, fejlesztési célkitûzéseinket.
Ezzel összefüggésben határozzuk meg a fegyveres erõk mûködéséhez szükséges, a biztonságpolitikai és honvédelmi alapelvekben megfogalmazottak szerinti, az ország védelmi tervében rögzített, védelmi képességünkkel kapcsolatos, a határõrségre háruló katonai feladatokhoz szükséges létszám- és eszközigényeket.
A fegyveres erõk folyamatos polgári irányítása követelményeinek megfelelõen az így kialakított fejlesztési koncepciónkat a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint ismételten bemutatjuk a parlament illetékes bizottságának; a kidolgozás során pedig szakmai szempontú konzultációkat is tervezünk, és a politikai célkitûzéseket sem figyelmen kívül hagyva arra törekszünk, hogy az így kidolgozott fejlesztési koncepcióhoz megnyerjük valamennyi parlamenti képviselõcsoport támogatását. Tesszük ezt azért, mert a kormánynak és ezen belül a belügyminiszternek mint a határõrséget irányító kormánytagnak nem volt és nincs szándékában egy második honvédség létrehozása.
Tisztelt Képviselõtársaim! Visszatérve a törvényjavaslat részletes vitájára: a törvényjavaslathoz számos módosító javaslat érkezett. Ezek többségében áttekinthetõbbé, szakszerûbbé, pontosabbá teszik a törvényjavaslatot - ezeket támogatjuk és javasoljuk elfogadásra. Ezek közé tartozik az a javaslat, mely szerint jegyzõkönyvet kell felvenni arról, ha egy külföldi állampolgár bejelenti a határõrségnél, hogy õt kiutasítása vagy visszairányítása esetén kínzás vagy más embertelen bánásmód fenyegetné. Ez az eljárás valóban erõsíti a jogszerûséget és megkönnyíti a vitás ügyek késõbbi tisztázását.
(17.30)
A határõrök fegyverhasználatához érkezett módosító javaslatok nagyban javították a tervezet minõségét. Az, hogy a törvény konkrétan és pontosan megfogalmazza a fegyverhasználat feltételeit és szabályait, erõsíti a törvényességet, magabiztosságot ad a használójának, egyaránt védi a határõrt és az állampolgárt. Így a törvényjavaslat beszabályozza a határõrség rendészeti jellegû fegyverhasználatát, mert ezen túl háborúban, a fegyveres küzdelemben jogilag nem fegyverhasználatról, hanem harci körülmények közötti fegyveres harcról beszélünk, és ennek a jogi szabályozása nem lehet e törvény feladata.
Idetartoznak azok a javaslatok is, amelyek pontossá tették az államhatárral kapcsolatos általános fogalmakat, a határterület kiterjedését, a határvédelmi feladatokat, a légi határsértések értelmezését, a határõrség bûnüldözõ tevékenységét, az országos parancsnok jogkörét. Külön-külön nem sorolok fel minden hasznos javaslatot, de köszönet illeti kormánypárti és ellenzéki képviselõtársaimat, akik a törvényjavaslat jobbításához ily módon konkrétan is hozzájárultak.
A módosítások végsõ soron nem bontják meg a törvényjavaslat koherenciáját. Így a törvény biztosítja a feladat szervezett hatásköregységét, valamint a szükséges kontrollálási és garanciális szempontok érvényesülését.
Sebõk képviselõtársam bírálta a határõrség tervezett nyomozati jogkörét, adatkezelési, titkosinformáció-gyûjtési tevékenységét is. Egyesek vitatták a bõvítés szükségességét, és valamiféle diktatúra rémképét látták benne.
Osztrák példára hivatkozva kifogás érte a létszámot is. A határõrség nyomozati jogköre eszköz arra, hogy eredményesebben tudjon fellépni azokkal a bûncselekményekkel szemben, amelyek az államhatárral szorosan összefüggenek, és részét képezik a nemzetközi bûnözésnek is. Ez a nyomozati jogkör nem irányul egyetlen tisztességes állampolgár ellen sem, de elõsegíti az embercsempészek, útlevél- hamisítók és szervezeteik hatékonyabb felderítését. Minden magyar állampolgár közvetlen érdeke, hogy a nemzetközi bûnözést minél nagyobb mértékben sikerüljön az államhatárokon megállítani, ehhez pedig megfelelõ eszközökre van szükség.
A nyomozati jogkör a határõrség hatáskörébe tartozó ügyekben az eredményesebb felderítést, a szükséges eljárások hatékonyabb, gyorsabb lefolytatását, a jobb megelõzést segíti elõ. A határõrség nyomozati jogköre összhangban van az európai normákkal: többek között a német, a finn, a svéd, a holland határõrizeti szervek is hasonló nyomozati jogkörrel rendelkeznek, mégsem tekinti ezt senki a demokrácia elleni támadásnak.
Az államhatár biztonságát sértõ jogellenes cselekmények megakadályozásához a közrend, a közbiztonság stabilizálásához a határõrség az államhatáron áthatoló bûnözés felderítésével, megelõzésével és megszakításával tud hozzájárulni. A bûnüldözés, bûnmegelõzés komplex rendvédelmi feladat, amely nem korlátozható egyetlen szervre, és szorosan egymáshoz kapcsolódó feladatokat feltételez. Az illegális migrációval szembeni fellépés területén a kõrözött személyek határon való elfogása, és a lopott gépjármûvek határon való visszatartása során a határõrség szerepe nélkülözhetetlen: ezzel komoly bûnmegelõzési tevékenységet folytat, tekintettel arra, hogy a bûnismétlések lehetõségét korlátozza vagy kizárja.
A határõrség létszáma a szükséges mértéket nem haladja meg. A legegyszerûbb válasz az lenne, hogy ezt az Országgyûlés is elfogadta. Ausztria azonban - amelyre tisztelt képviselõtársam hivatkozott - egészen más helyzetben van, és itt nem a terepviszonyokra gondolok. A határõrizet súlypontja ott egyre inkább áttevõdik az Európai Unió külsõ határára, míg nekünk mind a hét határszakaszunkat jelenleg még közel azonos intenzitással kell õriznünk. Sebõk képviselõ úr példájánál maradva: a magyar-osztrák határszakaszt a túloldalon közel háromezer ember, határcsendõr és katona õrzi, míg nekünk ezt a számot héttel kellene megszoroznunk.
A részletes vitában Sebõk képviselõ úr nagy figyelmet szentelt úr többek között a határõrök, a határõrség légtérfigyeléssel kapcsolatos feladatkörének. Szeretném a képviselõ urat megnyugtatni és biztosítani arról, hogy nem a légifolyosókban repülõ repülõgépekrõl való jelentési kötelezettségrõl van szó, annál is inkább, mivel a légifolyosók rendszere megszûnt; helyette a légügyi utasítás már jó ideje légiútvonalakról és a légterek igénybevételérõl beszél. Csupán arról van szó, hogy azokat a repülõeszközöket, amelyeket alacsony repülési magasságuk miatt a lokátorok nem tudnak mérni, de megsértik az államhatárt - például egy esetleges mûszaki meghibásodás miatt -, észleli a határõr járõr, akkor az ilyen helyzetet ne vegye szó nélkül tudomásul, hanem jelentse azt az arra illetékesnek.
Azonban itt még megjegyezném a képviselõ úr azon észrevételének a pontatlanságát, miszerint a honvédség készültségi repülõgépei légi rendészeti szolgálatot teljesítenek. Jelenleg a légvédelem csak repülõkészültségi szolgálatot lát el.
A határõr járõrök rendszeresen találkoznak olyan légihatársértésekkel, amelyek a határ közelében rendezett repülõversenyeken, illetve a határ menti mezõgazdasági repülések alkalmával következnek be, melyeket a két ország határõrizeti szerveinek ki kell vizsgálniuk, és jegyzõkönyvileg rendezniük - szükség esetén a pilótát és a gépet visszaadniuk. 1991 óta 145 ilyen eset fordult elõ, hõlégballon, vitorlázógép kényszerleszállása és így tovább.
Jelenleg - Ausztria kivételével - minden szomszédos országgal nemzetközi egyezmény szabályozza a légihatársértések kivizsgálását, s ebben a határõrség partnere nem a légvédelem, hanem a szomszéd ország határõrizeti szerve. Ez a gyakorlat az ilyen események kivizsgálásában semmiféle akadályt nem jelent.
Lányi és Sebõk képviselõ urak alkotmányossági aggályokat vetettek fel a részletes vitában a törvényjavaslattal kapcsolatban. A jelen törvényjavaslat - az elfogadott és támogatott módosító javaslatokkal - éppen az alkotmányhoz igazodva hangsúlyozza a határõrség kettõs rendeltetését és sajátos jogállását. A testület katonai védelmi és rendészeti jellegû jogállásából a katonai védelmi feladatokat, a hatáskörök és az együttmûködés kérdéseit a honvédelmi törvény részletesen szabályozza. Éppen az a probléma, hogy az alkotmányban megjelölt rendészeti feladatkör a mai napig sincs átfogóan szabályozva, noha bizonyos rendészeti feladatkörök megjelennek az idegenrendészeti törvényben és más jogszabályokban.
A jogköröket tekintve a rendészeti és a rendvédelmi tevékenység között nincs ellentmondás, mint ahogy a magyar értelmezõ szótár szerint a két szó is rokon értelmû. Ezt bizonyítja, hogy a tisztelt Országgyûlés által 1996-ban elfogadott LXXXVI. törvény a külföldiek rendészetével kapcsolatosan olyan jogköröket és feladatokat ad a határõrségnek, amelyeket Sebõk úr a rendvédelmi feladatok köré sorol, például a 47. § kapcsán.
Külsõ fegyveres csoportok váratlan betörése esetén az alkotmány 19/E §-ában meghatározott védelmi terv a határõrség feladatait is részletesen tartalmazza. A határõrerõk felkészítése a honvédelmi törvény 24. §-ában szabályozott módon történik. Ezek a kérdések nem sértik a jogállamiság elvét; sokkal inkább az sértené, ha ezt a törvényjavaslatot elvetnénk, így a határõrség most, hét évvel a rendszerváltás után kénytelen lenne a régi pártállami rendeletek alapján tovább mûködni.
Tisztelt Országgyûlés! Végezetül szeretném összefoglalni, hogy a módosító javaslatok elfogadása után milyen is lesz ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat elkészítését alapos szakmai munka elõzte meg, de a vitatott kérdésekben a tárgyalás során is több szakértõvel konzultáltunk. Az alkotmány kristálytisztán tartalmazza a határõrség feladatait. A törvényjavaslat ehhez konzekvensen igazodik, és a határõrség feladatait ebbõl kiindulva fogalmazza meg. Egységes szervezetként kezeli a határõrséget, érvényesítve az ebben rejlõ összes elõnyöket azokkal a hatáskörökkel és eljárási módszerekkel, amelyek garantálják a törvényesség messzemenõ betartását.
Ki kell emelni, hogy a törvény részletesen szabályozza a határõrség adatkezelési rendszerét, és így tartalmazza az adatvédelemmel és az állampolgárok alkotmányos jogaival kapcsolatos garanciákat is.
(17.40)
Az államhatárral, a határrendészettel kapcsolatos fogalmakat nagyon pontosan határozza meg, így a határõrség irányítása és vezetése is tisztábbá, átláthatóbbá válik.
A megfogalmazott hatósági jogkörök a nyugat-európai gyakorlatban általánosak. Ezzel a határõrség mûködése jobban igazodik az európai normákhoz és hatékonyabb együttmûködést tesz lehetõvé ezen szervezetekkel.
A törvényjavaslat tehát szükséges és helyes feladatokat tartalmaz. Közelebb visz Brüsszelhez és Strasbourghoz, egyébként pedig a határõrség tevékenységét az Európai Unió szakértõi sem kifogásolták.
Azért is fontos lenne ez a kérdés, mert a schengeni egyezményt aláíró országok külsõ határa, az Európai Unió határa már itt húzódik a magyar-osztrák határon. A magyar határõrség együttmûködése ezen országok határõrizeti szerveivel napi gyakorlattá vált. A jövõbeni csatlakozás megfelelõ törvényi szabályozás nélkül nehezen képzelhetõ el.
A törvény világosan tartalmazza az állampolgárok államhatárral kapcsolatos jogait és kötelezettségeit is, mindenki számára megismerhetõvé teszi a határõrség jogkörét és feladatait; ezáltal erõsödik a határõrség civil kontrollja, és jogszerûbb, emberibb lesz a tevékenysége. A törvény jó alapot ad az állampolgári közösségekkel kialakított kapcsolatok fejlesztéséhez is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindezek alapján kérem, hogy a kormány által támogatott módosító javaslatokat, majd a törvényjavaslatot - amely összhangban van a schengeni egyezményhez való csatlakozási szándékainkkal, biztosítja a törvényes alapokon nyugvó határrendészetet, kellõ garanciát jelent határaink biztonságának, ezzel megfelel a Magyar Köztársaság érdekeinek - fogadják el. Fogadják el azért is, mert a határõrség számára, melynek vezetõi helyet foglalnak a karzaton - köszöntöm õket (Taps.) - egy régen várt, a részükre biztosított törvényi környezetet világossá tevõ, ezért munkájuk során részükre egyértelmû helyzetet teremtõ törvényjavaslatról van szó. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)