DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt hetekben emelkedett gondolatok és ijesztõ adatok hangzottak el itt, a Ház falai között a bûnözés súlyos helyzetérõl és a bûnmegelõzés szükségességérõl. Ma itt egy másik, még súlyosabb veszélyre, a magyar társadalom lelki egészségének folyamatos romlására szeretném felhívni képviselõtársaim és a közvélemény figyelmét, mert ebben a vonatkozásban az adatok éppen olyan ijesztõek, mint a bûnözésnél; a járvány elhatalmasodása felülmúlhatja még a pestis pusztítását is.
Az okok ismertek: a szinte teljes értékvesztés, a kisközösségi és nemzeti azonosságtudat széthullása, a család felbomlása, a nevelés tekintélyvesztése, az oktatás lerombolása, az egészségügy szétverése, a szociális biztonság hiánya, az életszínvonal csökkenése, a társadalom mûködését a bevételi és kiadási rovatok szintjén értelmezõ gazdaságpolitika, az ügyeskedések, az összefonódások és a korrupció elburjánzása, a kilátástalanság nyomasztó érzése - és még hosszú ideig lehetne folytatni a sort. És az egészet fokozza az agymosásból a szabadságba átvezetõ, buktatókkal és csalódásokkal telített rendszerváltozás - és még hosszasan lehetne mondani a többi okot is.
Az okok nyomában járó pótcselekvések és következmények adatai a félelmetesek. A "nem törõdni semmivel" jegyében az ifjúságnál ijesztõen növekszik a kábítószer-fogyasztás. Százezer kábítószerest tartanak nyilván. Az alkoholisták becsült száma 1 millió 52 ezer. Az 1995-ben regisztrált 145 431 haláleset közül 3369 volt a semmibe menekült öngyilkosok száma, amivel dobogós helyen, míg a várható élettartam vonatkozásában - ami férfiaknál 64, a nõknél 70 év - fekete- afrikai szinten vagyunk. Ha változatlan marad az önpusztító magatartás, akkor 2000-re mintegy 150 ezer fõvel, Gyõr lakosságával azonos mértékben csökken a lakosság száma.
Magyarországon elsõ ízben készült költség-haszonelemzés az öt fõ mentálhigiénés problémáról. Az elemzés szerint ez 241,3 milliárd forint kárt okoz évente. Már ezért is jó lenne felfigyelni azokra a lelki jelenségekkel és mûködési zavarokkal foglalkozó mentálhigiénés mûhelyekre, ahol tudományos felkészültséggel és alapossággal keresik a lelkeket pusztító járvány megállításának és megelõzésének megvalósítható gyakorló módszereit.
(15.20)
A Magyar Nemzetben megjelent cikkben foglalt megfogalmazás szerint az idegenül csengõ mentálhigiénén lelki egészségvédelmet, közösségi lélekvédelmet értünk, és ez nem egy hivatás a sok közül, hanem sajátos értékrendszer és szemlélet volt. A diktatúra természetesen betiltotta ezt a mûhelymunkát, s nem lenne szerencsés, ha mi kézlegyintéssel vagy oda nem figyeléssel intéznénk el a lélekmentõ erõfeszítések eredményeit.
Maradandó élményt jelent számomra, hogy április 23-án részt vehettem a harmadik magyar mentálhigiénés konferencián, amelyet lenyûgözõ érdeklõdés és részvétel mellett tartottak meg. Megismerkedhettem az elhivatott tudósok szakmai munkájával, meghallgathattam - és a politikai döntéshozóknak továbbadhatom - a konferenciának azt a fontos üzenetét, hogy a nemzeti értékek védelme kötelesség, a nemzet egészséges életfeltételeinek kockáztatása pedig bûnös könnyelmûség.
Nem szeretném felvállalni a sorstragédiák komor tekintetû, de világosan látó jósnõjének sámáni szerepét, de higgyük el, ütött az utolsó óra, hogy kikapaszkodjunk ebbõl a lelket pusztító erkölcsi mocsárból, és visszaadjuk a magyar társadalomnak a hitet, az erkölcsi kapaszkodót, mert különben vert seregként lépünk a XXI. századba, és örökre elveszítjük a jövõnket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)