BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pusztai képviselõtársam nem elõször hozza ide az egészségügyi finanszírozás kérdését, és tartok tõle, hogy nem is utoljára, hiszen nagyon nehéz, nagyon nehezen megoldható problémáról van szó.
Azt, hogy az egészségügy forráshiányos, ma már axióma kijelenteni. A kérdés az, hogy ki viselje a hiányt. Ha végignézzük az egészségügy összes szereplõjét, akkor rá kellene tudni mutatni valamilyen megoldásra, a szereplõk közül valakire, akire a teher hárítható. Végig kell gondolni, hogy hárítható-e a hiány terhe a betegekre; hárítható-e a hiány terhe az intézményfenntartóra, a települési önkormányzatra. Tud-e több terhet viselni a társadalombiztosítás olyan járulékfizetési hajlandóság mellett, amilyenek közepette a forrásokról gondoskodni tud; és hárítható-e teher a költségvetésre?
Azt gondolom, hogy nemcsak az egészségügyre lehet elmondani, hogy forráshiányos, hanem el lehet mondani, hogy az egészségügy minden szereplõje forráshiányos, hogy nem lehet rámutatni varázsütés-szerûen valamilyen megoldásra.
Igazából azért kértem szót, mert a mai napirend elõtti hozzászólás a kórház-konszolidációval kapcsolatban azt fogalmazta meg, hogy igazságtalan kamatmentes hiteleket adni kórházaknak - mármint visszatérítendõ hiteleket adni a kórházaknak -, hiszen mibõl térítsék vissza. Azt gondolom, hogy vannak jól gazdálkodó kórházak is, amelyek nagyon nehéz körülmények között, de hiány nélkül gazdálkodnak (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.), és velük szemben demoralizáló hatású lenne, hogyha ezeket a pénzeket más kórházak ajándékba kapnák. (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) Így nem merülhet föl az, hogy ne hitel formájában kapják a támogatást a konszolidációhoz. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(16.00)