DR. TAKÁCS IMRE, a számvevõszéki bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Mint ahogy azt már Világosi Gábor államtitkár úr is mondotta, az elmúlt héten, 23-án a számvevõszéki bizottság elemezte a helyi önkormányzatok 1997. évi új, induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot.
A vita kezdetén egy humoros megjegyzés hangzott el, hogy az "új induló" nem zenei fogalom, hanem közgazdasági tartalommal bír - de mindenesetre nyelvtanilag helyes ez a kifejezés. Azt mondtuk néhányan, hogy talán jobb lett volna az "új, induló" fogalom helyett a "megkezdett beruházások"-ról szólni.
A vitában továbbá a "beruházás befejezése" fogalom kapcsán voltak félreértések, amelyeket a Belügyminisztérium szakértõje megfelelõen tisztázott. Megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat összhangban van az 1997. évi költségvetési törvény címzett és céltámogatások alcímével, és azon gazdaságpolitikával, amely az 1997. évi költségvetési törvény megalapozását szolgálja. Azonban a címzett támogatások preferálhatnak olyan beruházásokat, amelyek az adott önkormányzatnál nem a legfontosabbak, és elõfordulhat az is, hogy fontosabb beruházások - mivel központi támogatást kapnak az adott címzett támogatásra - háttérbe szorulnak. Azonban a címzett támogatások létjogosultságát, fontosságát a bizottság egyértelmûen aláhúzta.
Az 1997-ben megkezdõdött címzett támogatásra - mint ahogy államtitkár úr is mondta - 2 milliárd forint áll rendelkezésre, amelybõl 90 beruházást kezdenek el. Államtitkár úr ismertette, hogy ebbõl mennyi a vízgazdálkodásra, az egészségügyre és szociális ellátásra, valamint az oktatásra szolgáló beruházás. A beruházás összegének megoszlása azonban más arányt mutat, mert az egységnyi egészségügyi és szociális beruházások jelentõsebbek. Ez a tény azonban a nagyobb beruházási igényességbõl következik.
A beérkezett jelentõs igénybõl nem tudta a kormány az összes igényt kielégíteni. Ennek egyrészt valóban a pénzügyi keret szûkössége volt az oka, azonban olyan igények is beadásra kerültek, amelyek besorolására nem volt lehetõség a címzett támogatások között.
A beérkezett szükségletek közül néhány a jogszabályi feltételekkel ellentétes volt. A számvevõszéki bizottság megállapította, hogy az önkormányzatok igényeinek elbírálásakor az illetékesek helyes elvek alapján döntöttek. Ennek alapján a beruházásnak a kötelezõ önkormányzati feladatokat kell valóra váltani, emellett a központi forrás hatékony felhasználása is fontos kiválasztási szempont volt. Így például a kórházi rekonstrukciók a korszerû ellátást úgy biztosítják, hogy azok nem eredményeznek mûködési többletkiadást.
A bizottság azt is támogatta, hogy a beruházások kiválasztásakor preferálták, elõnyben részesítették a nagy vonzáskörzetû középfokú oktatási intézményeket is, valamint a kistelepülések többfunkciós létesítményi igényeit. Ekkor ugyanis a fajlagos költségek szükségszerûen csökkennek, és a központi pénzeszközök hatékonyabb felhasználása valósul meg.
A bizottságban ezután elemeztük, hogy milyen címzettség szerint oszlik meg a beruházás, és ha jól emlékszem, talán csak Bodroghalom az a település, ahol tornaterem létesítésére van lehetõség, és sok - vagy több - településen a tornaterem létesítését az illetékesek elutasították. Megállapítottuk, hogy az a szempont, amelynek alapján egyes idõszakokban, például '93-ban, '94-ben nagy tornaterem-építési kampány kezdõdött meg, az jó ugyan, de azok a települések, amelyek akkor kimaradtak a tornaterem-építésbõl, azok most elszenvedik ezt a hátrányt, mert az ilyen jellegû beruházások nem élveznek annyi elõnyt, mint a kilencvenes évek elején.
Mindenesetre a számvevõszéki bizottság az egész anyagot, az egész elõterjesztést jónak, megfelelõnek tartotta. Még szóvá tettem a bizottságban a beruházás megoszlását a saját és az igénybe vett támogatás alapján is, amire már államtitkár úr helyesen válaszolt.
Végeredményben a számvevõszéki bizottság a törvényjavaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak minõsítette.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)