DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elõbbi vitának van egy másik oldala is. El tudnám képzelni azt, hogy egyes szomszéd országok parlamentjében is félreverik a harangot az ott mûködõ magyar vállalatok, magyar tõke kapcsán. Ugyanakkor, ahogy jöttünk ide a parlamentbe, láttuk a gyülekezõ honvédséget készülve Milan Kuèan szlovén elnök köszöntésére, és ha jól tudom, ma érkezik hazánkba Petre Roman, a román szenátus elnöke is.
(9.00)
Ezek az élénk szomszédsági kapcsolatok nem csupán politikai szempontból jelentõsek, hanem fontosabb lehet talán még a gazdasági haszon is, Közép-Európa gazdasági újjászületése.
McCarthy - neves angol, brit történész - az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának gazdasági következményeirõl egykor azt írta, hogy az osztrákoknak és a cseheknek drágábban kellett venniük az élelmiszert; a magyarok, a szlovákok, a románok, a horvátok pedig sokat fizethettek a ruházatért és az iparcikkekért. Valóban, az elsõ világháború után létrejött sok új határ és az egykor nagy közös piac és vámterület megszûnése évszázados gazdasági kapcsolatokat is megsemmisített. A kommunizmus sem hozott javulást, inkább ellenkezõleg: a gazdasági önellátás, az autarkia még tovább erõsödött. Tudjuk, hogy a KGST mennyire nem teremtett szerves gazdasági kapcsolatokat.
A rendszerváltozás tette csak lehetõvé, hogy ismét meginduljon a gazdasági vérkeringés a gúzsba kötött végtagok között. A kölcsönösen elõnyös gazdasági kapcsolatoknak, kivált pedig a határ menti területek közötti kereskedelemnek és vállalkozásoknak teremtett kedvezõ kereteket a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás, a CEFTA. De a kormányok csak a lehetõséget teremthetik meg a kereskedelem fellendüléséhez és az egymás országaiban történõ befektetésekhez, amit egyébként az Európai Unió hosszú évek óta joggal szorgalmaz.
Magyarország és a szomszédos országok között a legutóbbi idõkig nehezítette, fékezte a gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlõdését elõbb a fizetõeszközök hiánya, majd egyes szomszédaink elzárkózó magatartása, valamint a határátkelõhelyek elégtelen száma és kis áteresztõ-képessége. Én személy szerint is mindig következetesen törekedtem a helyzet javítására, de mindig sok múlott a politikai viszonyokon, a kölcsönös bizalmon és a jóakaraton.
Például a második világháború elõtt Románia egyik legnagyobb gazdasági partnerünk volt, és ebbõl a kereskedelembõl az elmúlt évtizedekben szinte semmi nem lett. Az 1993-as romániai látogatásom során már sok jele volt a kereskedelmi forgalom élénkülésének, de akkor a hivatalos román politika inkább fékezte, mintsem bátorította a határ menti területek együttmûködését. Jól tükrözte ezt az ígéretes Kárpátok euro-régióval szembeni elzárkózó magatartás.
A novemberi romániai választások nyomán az akadályozó, fékezõ magatartás megszûnt. A legutóbbi hónapokban örömmel tapasztalhattuk, hogy az eddig szerény keretek között mûködõ alapítványok aktív mûködése mellett a kormányzati tényezõk - így a Határon Túli Magyarok Hivatala - is nagyobb szerepet vállaltak. Többek között sor került önkormányzatok közötti cserelátogatásokra és ezzel foglalkozó konferenciára is. Ugyancsak igen fontos a gazdasági kapcsolatok fellendítésében a társadalmi szervezõdések szerepe. A Magyarok Világszövetsége, a Rákóczi Szövetség, a Hunyadi Szövetség és más hasonló szervezetek példamutató szerepet vállalnak ezen a területen is.
A magyar vállalkozók sok esetben vegyesvállalatokat hoznak létre. Örömmel olvastam, hogy a Mol is ezt teszi a környezõ országokban, s különösen eredményes a korábban rendkívül rossz benzinkút- ellátottságáról ismert Szlovákiában és Romániában.
Magam is tapasztaltam a közelmúltban a nagyváradi Mol-kutak korszerû és megbízható szolgáltatásait. Ugyanakkor Váradon szomorúan állapítottam meg - amit most kifejezetten panasz formájában tettek nekem szóvá a közelmúltban a Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön üzembe helyezett benzinkút kapcsán -, hogy ezeken a szép kivitelû létesítményeken a magyar feliratok teljességgel ismeretlenek. Miközben a romániai és a szlovákiai magyarság évek óta vívja jogvédõ harcát anyanyelvéért, nyelvhasználati jogaiért, s ezt az egymást követõ magyar kormányok támogatják, államközi szerzõdések garantálják, egy magyar állami tulajdonban levõ nagyvállalat külföldön - ahol a lakosság jelentõs hányada a Székelyföldön döntõ többséggel magyar nemzetiségû - érzéketlen és tapintatlan módon nincs tekintettel vásárlóközönsége összetételére, igényeire.
Tisztelt Ház! A mai világban természetes a tõke és a munkaerõ mind szabadabb mozgása. Ennek közép-európai megnyilvánulásai senkit sem fenyegetnek, semmilyen érdeket nem sértenek, ellenkezõleg: kölcsönös elõnyökkel járnak. Ezért a Néppárt úgy véli: semmi oka és semmi mentsége nincs a Molnak, ha egyébként dicséretes üzletpolitikájában a politikailag megbukott, magyarellenes nacionalista erõk kedvét keresi. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)