DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az 1992. évi július 1-jétõl hatályos munka törvénykönyve bebizonyította, hogy az elõzõ kormány a munkajogi szabályozás történetében új korszakot nyitott. Az, hogy alapjaiban egy megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokat jól szabályozó, és az eltelt közel öt évben pozitív értékû, ezt a munkáltatói, illetve munkavállalói oldal gyakorlata bizonyította.
Az 1992. évi hatályos munka törvénykönyve alapjaiban megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokat tükrözött. Idõközben több módosításra sor került, melyekre azért volt szükség, hogy a változó igényeket próbálta az élethez közelíteni, az élethez igazítani. A munkáltatói, munkavállalói és érdekvédelmi oldal egyaránt átélte, hogy a változó gazdasági és társadalmi viszonyokon belül a munkaerõvel való gazdálkodás egyre inkább termelési tényezõként jelenik meg. Ennek következménye, hogy a munkaerõpiac is fokozatosan a gazdasági piac elemévé vált, annak elvei, szabályai alapján kezdett mûködni.
A jelenlegi módosítás alapvetõen az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációs feladatokat teljesíti, mint ahogyan az elõttem szólók is utaltak erre. Ennek következménye, hogy tudomásul kell venni, hogy a munkaviszony alanyainak érdekei eltérõek, melynek következtében piackonform szabályozást igényel az érdekkülönbségeken alapuló kapcsolatok rendszere.
Természetesen a munkaviszonnyal kapcsolatos alapvetõ jogi szabályokat - mind az individuális munkaviszonyt, mind pedig a kollektív munkajog rendszerét - a törvényjavaslat rendezi, úgy, hogy az állam jogi beavatkozásának lehetõségét igyekszik a minimáljogosultság szintjére szorítani. A javaslat ugyanis figyelmet fordít az Európai Unió irányelvei alapján a felek viszonyában fennálló gazdasági esélyegyenlõtlenségre, a munkaviszony legfontosabb tartalmi elemének garanciális biztosítására. Mindezek mellett biztosítja a munkavállalók számára a kedvezõbb feltételeket, a kedvezõbb kollektív jogosultságok betartását, illetve az érdekegyeztetési intézményrendszerek mûködtetését.
A tömeges létszámleépítésre vonatkozó szabályok a javaslat szerint a foglalkoztatási törvénybõl a munka törvénykönyvébe kerülnek beiktatásra. Lehet vitatkozni arról, hogy szerencsés-e vagy nem ez az intézkedés; de az biztos, hogy a munkaügyi központok ellenõrzési joga megmarad, sõt, bõvült az ellenõrzési törvénnyel e jogosultságuk. És e téren fontosabbnak tartom, hogy a munkáltatók ismerjék a törvény elõírásait, a törvénynek a megfogalmazását, és annak szellemében hajtsák végre a létszámleépítést. Nem döntõ, hogy mely törvény tartalmazza az elõírást, az a fontos, hogy törvényben legyen rögzítve.
Az is biztos, hogy a mindennapi életben a munkáltató és munkavállaló számára az új elõírások, rendelkezések néha nehéz feladatot állítanak a munkaügyi gyakorlat kialakításához.
Valószínûleg értelmezési problémaként jelentkezik majd a jogutódlás, illetve a privatizáció útján történõ tulajdonosváltás, hiszen a munkavállalói oldalon jogos elvárás az, hogy a vásárlóra a foglalkoztatási kötelezettség vonatkozzék.
Már utaltam arra, hogy a javaslat igyekszik igazodni az élet körülményeihez, a piacgazdaság igényeihez. Ezért fontos arról szólni, ami most kimaradt a javaslatból. Arról, amiben az érdekegyeztetés során nem sikerült egyezségre jutni. Ilyen többek között például a leltárhiányból adódó felelõsség szabályozásának kérdése is. Úgy gondolom, hogy ez igen fontos szabályozás, mert rendkívül sok munkáltatót, munkaadót érint, hiszen a bírósági gyakorlat igazolja, s a bírósági gyakorlat adatai azt mutatják, hogy lehetetlen érvényesíteni a munkaadók jogos érdekeit a jelenlegi szabályozással. Ugyanis leltárfelelõsséget csak kollektív szerzõdés szabályozhat, munkaszerzõdés nem. Márpedig a kereskedelemben, vendéglátásban, raktárakban, közforgalmú gyógyszertárakban értékesített és kezelt áruk, termékek ismeretlen okból bekövetkezett hiányáért való felelõsséget a javaslat nem tartalmazza, és nem foglalkozik vele.
Hasonlóan kimaradt a a társasági formák munkáltatói jogkörére vonatkozó, munkaviszonnyal kapcsolatos szabályozást igénylõ kérdés, mely szerint igaz, hogy a javaslat, és ez kétségtelen, hogy a szubjektív határidõ 15 napra történõ felemelése eredményesebbé tenné a jogintézmény rendeltetésének megfelelõ alkalmazását, azonban azon társasági formáknál, ahol a munkáltatói jogkört testület gyakorolja - tehát testületileg gyakorolja a szerv -, ez az idõ még mindig kevésnek bizonyul, gátolva ezzel a rendkívüli felmondás lehetõségének érvényesülését.
(10.20)
Korlátolt felelõsségû társaság esetén például a munkáltatói jogokat a taggyûlés gyakorolja. A taggyûlésre a tagokat a napirend közlésével lehet, illetve kell meghívni; a meghívók elküldése és a taggyûlés napja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. Ahhoz tehát, hogy munkáltatói felmondás jöhessen létre, elõbb össze kell hívni a taggyûlést. Ez azt jelenti, hogy ha a tudomásszerzést követõen nyomban elkészítik a napirendet, és elküldik a meghívót, már akkor is kicsúsznak a tervezett munkatörvénykönyv adta lehetõségbõl.
Ha a taggyûlés nincs szabályszerûen összehíva, például nem tartották be a tizenöt napos határidõt, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyûlés megtartása ellen senki sem tiltakozik. Ugyanez vonatkozik nemcsak a korlátolt felelõsségû társaságokra, hanem a részvénytársaságokra is. Részvénytársaságok esetében a javaslat szerinti tizenöt napos határidõ betartásának lehetõsége szinte teljesen kizárt. A részvénytársaság munkáltatóinak kérdése tekintetében a gyakorlat részben eltér a törvényi szabályozástól, ugyanis az 1988. évi VI. törvény szerint a részvénytársaság munkáltatói jogkörét az igazgatóság gyakorolja, a gyakorlatban számos esetben - ettõl eltérõen - az alapszabályban mégis a közgyûlést határozzák meg úgy, mint a munkáltatói jogkör gyakorlóját.
Ugyanilyen probléma merül fel a pénzintézetek esetében. A pénzintézeteknél általánosan a közgyûlés gyakorolja a munkáltatói jogokat. A gyakorlatban a mai napig az a jellemzõ, hogy az alapszabályban a közgyûlést jelölik meg munkáltatóként, ami azt eredményezi, hogy a munkáltatói döntés - például egy rendkívüli felmondás - folyamata kizárólag a közgyûlés összehívásával indulhat. A közgyûlés összehívását az alapszabályban meghatározott módon a közgyûlés kezdõnapját legalább harminc nappal megelõzõen közzé kell tenni. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag rendkívüli felmondásra munkáltatói oldalról nincs lehetõség.
A csak példaként említett, szabályozást kívánó joghelyek, remélem, azért szabályozatlanok, mert újszerû és némelykor nehéz feladatot állítanak a munkaügyi gyakorlat kialakításával szemben. A versenyszektorban azonban elõbb vagy utóbb stabil, garanciális elemek szükségesek a jó szabályozáshoz, mint például a jogutódlás kérdésének a törvényjavaslatba került megfogalmazása, melyet a miniszter úr, illetve a bizottság is említett. E fontos kérdéskört, a jogutódlás kérdését eddig a Legfelsõbb Bíróság munkaügyi kollégiumának 154. számú állásfoglalása határozta meg. A javaslatban való rögzítést alátámasztja, hogy a bírói gyakorlat 1992. július 1-jétõl, az új munka törvénykönyvének hatálybalépése óta alakította és finomította a munka törvénykönyve rendelkezéseinek alkalmazhatóságát. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult a jogalkalmazási gyakorlat helyi, munkáltatói szinten történõ alkalmazása is. Ezért úgy gondolom, hogy a most még nem kellõen szabályozott kérdések, a jogalkalmazás elmélyültebb és megalapozottabb döntései garanciát adnak arra, hogy a gyakorlatban felmerült kérdések megoldása további segítséget adjon az egységes munkajogi szemlélet kialakításához.
Tisztelt Országgyûlés! Tekintettel arra, hogy ez a módosítás az eddig a gyakorlati életben felmerült problémákat próbálja szabályozni, és tekintettel arra, hogy az 1992-ben meghozott új munka törvénykönyve merõben új alapokat teremtett - hiszen ezt megelõzõen 1951-ben és 1967-ben volt egy átfogó és mindent módosító munka törvénykönyve -, mindezeket figyelembe véve a szabaddemokraták frakciója alkalmasnak találja a törvényjavaslatot, természetesen azzal kiegészítve, hogy további módosítások és kiegészítõ ajánlások szükségesek. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)