DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt megítélése szerint a T/4019. szám alatt elõterjesztett törvényjavaslat a munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról egy az átlagosnál jobban sikerült elõterjesztés. De ugyanakkor legyen szabad már rögtön arra is utalnom, hogy a Független Kisgazdapárt egy kötegnyi módosító indítványt adott be éppen azért, mert megítélése szerint számos vonatkozásban javításra szorul ez az egyébként igen részletes elõterjesztés, amely a módosításokat illetõen is nagy terjedelmûnek tekinthetõ, amelyet azzal indokolt, hogy egyrészt az Európai Unióhoz történõ csatlakozás szükségessé teszi a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését, másrészt pedig a gyakorlatban felmerült jogalkalmazási problémák rendezésének szükségességére utal.
Az elõterjesztõ végre megfogadta a Független Kisgazdapárt évek óta e helyrõl hangoztatott kifogását; nevezetesen, hogy az 1987. évi XI. törvény - a jogalkalmazásról szóló törvény - rendelkezéseit vegye figyelembe a benyújtásnál, hiszen ez a törvény kötelezõen elõírja a hatásvizsgálatot. Végre ennél a törvénymódosításnál vannak bizonyos számítások, és ezt a beterjesztõ javára kell írni, még akkor is, ha azok szerintem változatlanul nem felelnek meg a jogalkotási törvény követelményrendszerének; mert például egyáltalán nem vizsgálják, hogy a munka törvénykönyve legfõbb problémaköre mennyiben változik a módosítványok elfogadása esetén. Azzal sem foglalkozik, hogy a munka törvénykönyve eddigi hiányosságai milyen károkat okoztak. Itt utalnék arra, hogy például a külföldi tulajdonosok egy része egyszerûen nem hajlandó kollektív szerzõdéseket kötni; hiányossága ennek a beterjesztésnek az is, hogy a közvetett hatásokat sem vizsgálja, tehát azt, hogy a gazdaság mûködõképességének javítását elõsegíti-e ez az elõterjesztés vagy sem, ha igen, akkor mennyiben. Úgy gondolom, hogy a jövõben ezekre fokozott figyelmet kell fordítani, hiszen a jogalkotásról szóló törvény betartása az alkotmányosság kérdéskörét érinti, és ha ez csak részben kerül betartásra, akkor nyilvánvaló, hogy az alkotmányosság követelményrendszerének is csak részben felelhet meg a beterjesztés.
(Az elnöki széket Dr. Füzessy Tibor, a jegyzõi széket Szili
Sándor foglalja el.)
Ha igazi hatásvizsgálatot végeztek volna - és ez a Független Kisgazdapárt álláspontjának igazolására hozható fel -, akkor fel kellett volna tûnnie, hogy a változtatások egy része alkalmazhatatlan.
(10.30)
Hadd hivatkozzam arra, hogy más beterjesztések pedig olyan értelmezhetetlenek, mint például a módosító törvénycsomag 7. §-a, amely a következõket tartalmazza: "A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás esetében a jogutódlás idõpontjában a jogelõd munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdésben meghatározott munkafeltételeket - a munkarend kivételével - a jogutódlással érintett munkavállalók tekintetében a kollektív szerzõdésnek a jogelõd munkáltatónál történõ felmondásáig vagy a kollektív szerzõdés hatályának lejártáig, illetve a jogutód munkáltatónál másik kollektív szerzõdés megkötéséig, ezek hiányában legalább a jogutódlás idõpontját követõ egy évig a jogutód munkáltatónak fenn kell tartania."
Kérem, aki ezt megérti, az elõtt én kalapot emelek. Nyilván az ügyvédi kamara mély tisztelettel fog ezentúl a munkaügyi miniszterre tekinteni, hiszen a megélhetése a törvény e rendelkezésének benyújtása következtében garantáltan biztosított lesz. De én nem hinném, hogy ez lenne a valóságos törvényalkotói szándék. Tehát illenék úgy fogalmazni, hogy azt meg is lehessen érteni, mert így ez a szakasz az érthetetlen rendelkezések Guinness-rekordkönyvébe kívánkozik, nem pedig a munka törvénykönyve módosításába.
Ami most már a jogharmonizációs kötelezettségeket illeti, a munka törvénykönyve teljes egészében átvesz két irányelvet, nevezetesen a 77/187. számú európai gazdasági közösségi irányelvet és a 75/129. számú európai gazdasági közösségi irányelvet, és azok tartalmát építi be a munka törvénykönyvének szabályrendszerébe.
Ez jó törekvésnek minõsíthetõ, de meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon a munkavállalók érdekvédelmének sokkal égetõbb problémáit pedig nem építi be a munka törvénykönyvének módosításába, holott ezek orvoslása is az elõterjesztõ feladata lett volna. Így az égetõen sürgetõ kérdések jó részéhez hozzá sem nyúl az elõterjesztõ, hanem azokat a szõnyeg alá sepri.
Ráadásul az érintett irányelvek elemeinek többségét a munka törvénykönyve eddig is tartalmazta, tehát amellett, hogy elismeréssel kell adóznunk a jogharmonizációs törekvéseknek, azért rá kell arra mutatni, hogy a mi munka törvénykönyvünk eddig is tartalmazta ezeknek az irányelveknek egy tekintélyes hányadát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Független Kisgazdapárt ne helyeselné az Európai Gazdasági Közösség irányelveinek beépítését, de szeretnénk, ha a jogalkotás színvonala most már arra a szintre kerülne, hogy ne csak átvegyük az európai jog bizonyos elemeit, hanem azokat a magyar jognak az elemeivel összhangban építenénk be a saját törvényeinkbe.
A munkavállalók jogait tulajdonosváltás esetén ez a szabályozás is védi, bár Magyarországon összehasonlíthatatlanul nagyobb arányú a tulajdonosváltás, mint az Európai Unióban, hiszen nálunk az elmúlt években közismerten óriási arányú tulajdonosváltozás történt. Emiatt egyéb biztosítékok beépítése vált volna szükségessé ebbe a törvénybe, ami nem történt meg.
Jeleztem már a felszólalásom kezdetén, hogy a Független Kisgazdapárt a módosító indítványok seregével kívánja ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni. Remélem, a Ház megértõ lesz, és ezt a szándékunkat segíteni fogja megvalósulni.
A tömeges elbocsátásokra vonatkozó jogszabályok összehangolását helyes törekvésnek kell minõsítenünk, de ezúttal is figyelembe kellene venni a magyarországi helyzet lényeges sajátosságait, azok eltéréseit, vagyis a jogharmonizációs elveket be kellene építeni a magyar jogrendbe. Ez sajnálatos módon itt sem történt meg teljes egészében. Ez hátrányára válik a módosításoknak.
A változtatások közül több a kollektív szerzõdés hatályának idõleges fenntartását szolgálja a tulajdonosváltás esetére, illetõleg konkretizálja a kollektív szerzõdések ágazati kiterjesztését. Ezzel azonban aligha oldódik meg az a probléma, hogy a magáncégek, különösen pedig a külföldi magántulajdonú cégek jelentõs része egyszerûen elzárkózik a kollektív szerzõdések megkötése elõl. Ez egy rendkívül komoly problémasorozatot vet fel, tudniillik ez a munkavállalói oldalon teljes kiszolgáltatottságot eredményez, egy olyan helyzetet, amelyet különösen a nagy munkanélküliségre tekintettel a munkavállalók nem tudnak áthidalni. Ezért ennek a helyzetnek a feloldására - legalábbis arra az átmeneti idõre, amíg ilyen óriási a munkanélküliség Magyarországon - célszerû lenne megfontolni, hogy a kollektív szerzõdés megkötését ne tegyük-e kötelezõvé. Ez adott esetben a munkavállalói oldal igen jelentékeny védelméhez járulhatna hozzá.
Erõsíti a szakszervezeti tisztségviselõk védelmét ez az elõterjesztés, de itt is megjegyezzük, hogy nem eléggé.
A következõ, amivel foglalkozni kívánok: a végkielégítés szabályozását illetõen egyértelmûen elõrelépés a beterjesztés, hiszen a végkielégítést újraszabályozza, és a jogosultságból kizárja többek között a szabadságvesztésben eltöltött idõt. De itt hadd legyen szabad rögtön megemlítenem, hogy talán hamarabb feltûnhetett volna, hogy igazán nem egyeztethetõ össze a helyes törvényi céllal az, hogy eddig is élvezhették a végkielégítés elõnyeit a börtönben eltöltött évek után is. Tehát úgy gondolom, ez mindenképpen egy megdöbbentõ tény.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egész végkielégítés rendszerét újra kellett volna gondolni, és újra kellett volna szabályozni, mégpedig a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a társadalom jelenlegi életszínvonalához kellett volna igazítani az egész végkielégítési rendszert.
Itt külön megemlíteném, hogy például az állami többségû gazdálkodó szervezeteknél a Kisgazdapárt álláspontja szerint az lenne a helyes, hogy végkielégítést ne lehessen adni a munka törvénykönyvében foglaltaktól eltérõ módon - tehát azt semmilyen módon ne lehessen megoldani. Kiemelném azt is, hogy az egész végkielégítés rendszerét illetõen talán egy társadalmi vitát is lehetne tartani itt a Házban, hiszen ez az egész társadalmat irritáló kérdések tömkelegét veti fel, és túl lehetne terjeszkedni az állami tulajdonú vállalatok többségén; tehát itt más kérdéskör is felmerülhet.
(10.40)
A nehéz körülmények között dolgozók öt nap pótszabadságát helyeseljük, de ezt is a kollektív szerzõdésben kellett volna szabályozni. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint azonban hiba, hogy a törvény nem teszi kötelezõvé a kollektív szerzõdést ezekben az esetekben sem, hanem megelégszik részszabályozással.
A háromnapos, orvosi igazolás nélküli betegszabadság megszüntetését a szerzett jogok sérelmének tekintjük, azt visszalépésnek minõsítjük, ezért módosító indítványokkal próbálunk egy áthidaló megoldást találni ebben az ügyben.
Hasonlóképpen visszalépésnek minõsül a 30 napos felmondási tilalom megszüntetése (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a betegség esetében. Befejezem, köszönöm a figyelmeztetést. De úgy gondolom, hogy ugyanakkor nem oldja meg ez az elõterjesztés a betegállományba menekülés problémáit.
Természetesen még számos észrevétele lenne a Független Kisgazdapártnak a munka törvénykönyvének módosításával kapcsolatban, de amint számos alkalommal rámutattunk arra, elfogadhatatlan, hogy fontos törvények esetében is csak 15 perc álljon rendelkezésre. Ezért legnagyobb sajnálatomra nem most, hanem majd máskor, a kétperces vagy egyéb felszólalásokban fogjuk az egyéb problémákat felvetni. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)