JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! A munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény most beterjesztett módosítása azon túl, hogy az Európai Unió irányelveihez igazodik, tartalmilag is hoz számos változást a munka világában.
Indokolt-e ilyen gyakran módosítani a törvényt? - hangzik el sokszor a kérdés. Szerintem igen, hisz a jelenlegi módosítást - ha figyelmen kívül hagyom az európai uniós elvárásokat - a munkavállalók és a munkaadók közötti együttmûködés gyakorlatában tapasztalható problémák is indokolták. A változó gazdasági, társadalmi viszonyok folyamatosan igénylik azon változtatásokat a munkajogban, amelyek a munkabéke védelmében erõsítik a munkavállalók, illetve azok érdekvédelmi szervezeteinek pozícióit, és változtatást sürgetnek a gyakorlatban felmerült, eddig nem megoldott technikai jellegû problémák is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1991-ben Cannes-ban elfogadott úgynevezett Fehér könyv irányelvei közül a munka törvénykönyve jelenlegi módosítása kettõt vesz át. Egyik s talán a leglényegesebb a munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás szabályozása. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy megteremtjük a munkajogi jogutódlás lehetõségét. Az új szabályozás lényege: ha a munkáltató személyében változás következik be, akkor a korábbi jogok és kötelezettségek átszállnak a jogelõd munkáltatóról a jogutód munkáltatóra. A munkavállalók igényeinek, jogainak megóvása érdekében a javaslat két garanciális elemet, nevezetesen a jogelõd munkáltató egyetemleges felelõsségét, valamint meghatározott esetekben a kezesként történõ helytállását építi be a munka törvénykönyvébe. Mindkét rendelkezés indokoltságát alátámasztják a hazai tapasztalatok, s állítható, hogy a munkajogi jogutódlás során sem az egyetemlegesség, sem a kezesség valójában nem ró többlet terheket a jogelõd munkáltatóra, ugyanakkor jelentõsen megkönnyíti a munkavállalók érdekérvényesítési lehetõségeit.
Jelentõs annak kimondása, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás önmagában nem lehet a munkaviszony megszüntetésének oka. Helyeseljük, hogy ezt a szabályozási elvet alkalmazza a törvényalkotó mind az individuális, mind a kollektív munkajog tekintetében. A munkavállalói érdekvédelem szempontjából fontos a jogutódlás és a munkajog kollektív elemeinek összekapcsolása, különös tekintettel a kollektív szerzõdés átvételére. Itt kapcsolódnék Torgyán József képviselõtársamhoz, akivel egyetértek abban, hogy szorgalmazni kell, hogy a kollektív szerzõdések lehetõség szerint minden munkaadó és munkavállaló esetében létrejöjjenek; ugyanakkor annak kötelezõ jellegûvé tételével nem értek egyet.
Az irányelv értelmében jogutódlás esetén az átvétel idõpontjában a jogelõd munkáltatóra kiterjedõ kollektív szerzõdésben meghatározott munkafeltételeket a jogutódlással érintett munkavállalók tekintetében fenn kell tartani. Biztos vagyok abban, hogy ezek a szabályok a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolat zavartalanságát segítik elõ. Úgy vélem, nem szorul bizonyításra, hogy ennek a szabályozásnak a megléte mennyire fontos hazánkban. Azt hiszem, nincs olyan képviselõ közöttünk, aki ne tudna sorolni negatív példákat, a tulajdonosváltásból adódó konfliktusokat. Gyakran fordul elõ, hogy a jogutód munkáltató két-három hónap után tönkremegy, s nincs, aki a munkavállalónak kifizesse a végkielégítést. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeket az irányelveket a törvényjavaslatban nem csupán átvettük, hanem a munkavállalók védelmében tartalmilag is gazdagítottuk.
Tisztelt Ház! A benyújtott törvénymódosítás lényeges eleme a csoportos létszámleépítésre vonatkozó rendelkezés. Igaz, a munkajogban ez nem új elem, hisz a foglalkoztatási törvény is tartalmazza az erre vonatkozó szabályozást. A módosítás egyrészt formális eleme, hogy a foglalkoztatási törvénybõl átkerül ez a rész a munka törvénykönyvébe, de tartalmilag is bõvült a szabályozás. Új definícióját adja a csoportos létszámcsökkentésnek, amellyel együtt jár egy kötelezõ konzultáció a munkavállaló képviselõivel, törvényben meghatározott formában és határidõvel. A törvény 12. § (9) bekezdésére hívnám fel a figyelmet, amely azt mondja ki, hogy a rendes felmondás érvénytelen abban az esetben, ha a törvény által elõírt kötelezettségeket a munkáltató elmulasztja.
Támogatjuk s megalapozottnak tartjuk e szabályanyagnak a munka törvénykönyvében történõ elhelyezését s egyúttal a foglalkoztatási törvénybõl való elhagyását. Ugyanis a nemzetközi munkajogban is elfogadott, hogy a csoportos létszámleépítésre ugyanazon anyagi jogi szabályok vonatkoznak, mint akár egy munkavállaló munkaviszonyának a megszüntetésére. Ebbõl adódóan mindkét normaanyag alapvetõen a munkajog magánjogi szabályai közé tartozik. A foglalkoztatási törvény azonban jellegét tekintve alapvetõen közjogi normákat tartalmaz. A csoportos létszámcsökkentés ugyanakkor csak egyetlen elemben tekinthetõ közjoginak, így semmi sem indokolja, hogy a foglalkoztatási törvényben rendezze ezt a jogalkotó.
Tisztelt Ház! Az MSZP frakciója számára fontos, hogy a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek optimális körülmények között tevékenykedhessenek, ennek a szükséges jogi garanciái is adottak legyenek a törvényben. Ezért fogadjuk örömmel a szakszervezeti tisztségviselõk jogainak két új elemmel történõ bõvítését. Módosítja a javaslat a szakszervezeti kifogásolásra vonatkozó rendelkezést, illetve nem engedi anyagi kompenzációval helyettesíteni a munkaviszony helyreállítását szakszervezeti tisztségviselõ esetében, ha az jogellenesen szûnt meg. Természetesen ezen változtatások nem többletjogokat jelentenek, csupán a jogellenes munkaadói magatartást szankcionálják.
Tisztelt Ház! Az eddig érvényesülõ joggyakorlat követelte meg a kollektív szerzõdések kiterjesztésére vonatkozó szabályok átgondolását. Ez a változtatás már túlmutat a munkajog keretein, s átnyúlik a versenyjog területére. A kollektív szerzõdés egyes részeinek kiterjesztési lehetõsége a tisztességes versenyt segíti elõ, s valóban az adott ágazatban mûködõk esélyegyenlõségét szolgálja majd.
Tisztelt Képviselõtársaim! Már a munka törvénykönyvének korábbi módosításakor is felvetõdött a felmondási tilalmak differenciálatlan szabályozásának megváltoztatása, a felmondási tilalom eddig generális 30 napos szabályának megszüntetése.
(10.50)
Valljuk be, hogy ezzel a szabállyal gyakran visszaéltek, mert ismétlõdõ egy- vagy háromnapos táppénzekkel a munkaviszony megszüntethetetlenségét idézték elõ. Ez rendkívül megkötötte a munkáltató kezét, és nagyon rugalmatlan munkaerõ-piaci helyzetet teremtett. A javaslat két határt szab a védettségre. Ezen a ponton valószínûnek tartom azonban, hogy az általános vita során jó néhány módosító javaslat érkezik majd.
Az orvosi igazolás nélküli háromnapos betegszabadság megszüntetésével egyetértünk. Támogatjuk, hogy igénybevételére csak orvosi igazolással kerülhessen sor, s hogy idejére a távolléti díj 80 százaléka járjon a munkavállalónak. Indokoltnak tartjuk a rendkívüli felmondás határidejének kezelését, tudjuk, hogy az 1995-ös módosítás, amely a három napot három munkanapra emelte, nem hozta meg a várt eredményt. A tapasztalat az, hogy olyan rövid volt ez az idõ, hogy felelõs mérlegelésre nem adott lehetõséget. Ezért a kompromisszumos 15 napot elfogadjuk.
Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvénymódosítás fontos lépést tett az európai uniós irányelvek átvételében. De fontosnak tartom megjegyezni, hogy annyiban közelít az Európai Unió jogrendszeréhez, amennyire a csatlakozási folyamat jelenlegi helyzete, illetve jogi szabályozásunk ezt ma lehetõvé teszi. Mindezekkel együtt támogatjuk a törvény koncepcionális jellegû változtatásait is. Az MSZP frakciója nevében javaslom a tisztelt Háznak a munka törvénykönyve jelen módosításának elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)