DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársam! Bár a kérdés kicsit humoros, de nagyon komoly tartalma van, és ezt el kell fogadni. Valóban, mintegy 15 ezer méhész dolgozik Magyarországon, és ezek nemcsak dolgoznak, hanem általában megszállott emberek, akik ezt mélyen a hivatásuknak érzik. Sõt, ezen túlmenõen egy olyan szakmát gyakorolnak, amelyiket nem könnyû megtanulni, egy fantasztikus szakma. Mindenképpen megérdemli a segítséget.
Viszont, ha a számokat nézzük, ha kicsit jobban mögé nézünk azoknak a számoknak is, amelyeket ön mondott, nyilván egy differenciált kép tárul elénk. Elõször is van egy olyan tendencia, hogy ez a tevékenység kezd vállalkozássá és kereseti foglalkozássá lenni, hisz koncentrálódik a méhcsaládok száma. 100-300 családos méhészek vannak most már nagy gyakorisággal, ami azt jelenti, hogy versenyképesen tudnak megjelenni a nemzetközi piacon is. Az is igaz, hogy a 16 ezer tonna mézbõl - tehát több mint egy tonnát termelnek méhészenként átlagosan -, 15 ezer tonna, tehát nagy része exportra megy. Óriási jelentõsége van a magyar mezõgazdaságban és a dollárbevételben.
Ön említette, hogy 25 millió dollár bevétele volt a mézexportnak Magyarországon; de tegyük hozzá, hogy három év alatt 15 ezer dollárról nõtt ez 25 ezerre dollárra. Tehát igenis van egy igen komoly keresetnövekedés a számok mögött. Ez idõ alatt a méz ára, amelyet Magyarország kapott 1,1 dollár/kilogrammról 1,9 dollár/kilogrammra emelkedett. Nyilván ezzel párhuzamosan van egy támogatáscsökkenés, amely 30 forintról 20 forintra csökkentette a kilogrammonkénti állami hozzájárulást, ezt a képviselõ úr is említette.
Tehát úgy érzem, ha a kettõnk számait megnézzük, akkor azért kikerekedik belõle egy olyan nézet, hogy oda kell figyelni a méhészkedésre (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), és az 1998-as évi támogatás során meg kell nézni, hogy mit lehet nekik nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)