DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Igen tisztelt Államtitkár Úr! A mi kapcsolatunk, sajnos, nem a legjobb, mert általában a válaszát a legjobb akaratommal sem tudom elfogadni. Egyrészt azért, mert ne tessék összehasonlítani, kedves államtitkár úr, a régi idõket, amikor kötelezõen leírták vagy utasították az iskolákat, hogy mirõl kell megemlékezni.
Itt a világtörténelem egyik legnagyobb dokumentumáról van szó! Az egész emberiség elfogadta! Az Egyesült Nemzetek az egyedüli, amely a következõ évezred végéig is érvényes lesz. (Sic!) Ez nem kötelezõ. Méltóztassék tájékoztatni az iskolákat, hogy igenis célszerû volna errõl megemlékezni. Az önkormányzati iskolák mások, oda majd más úton fogok folyamodni. De rendkívül szükséges, hogy a fiatalság ne csak azt tanulja meg, hogy mik az õ jogai, hanem igenis, hogy a felebaráti szeretet szellemében cselekedjen!
Meg kell mondanom õszintén, államtitkár úr, az alkotmány-elõkészítõ bizottságban a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl ellenállás van, amikor az ember azt mondja, hogy a felebaráti szeretet szellemében ott legyen az alkotmányban! (Közbekiáltás az SZDSZ padsoraiból: Nem igaz!) Igenis úgy irtóznak ettõl a szótól, mint az ördög a szenteltvíztõl! Ott kell lennie... (Zaj.) ...nem utolsósorban azért is, igen tisztelt államtitkár úr, mert az emberi méltóság megbecsülése nélkül az egész társadalmi életünk egy zéróban van! (Sic!) Meg kell becsülni azt, és a gyerekeknek fiatal korban meg kell tanulni!
Nem utolsósorban: a költségvetésnek ez egy fillérbe sem kerül, államtitkár úr! Ez nem kerül költségbe! Egyszerû, jó akaratú - szabadjon erõsen mondanom - nemzethûi kötelesség (Sic!), hogy a fiatalságot ezekre a jogokra és mások megbecsülésére megtanítsuk!
A válaszát, a legnagyobb sajnálatomra, nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)