DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nagy valószínûséggel mondhatom, hogy a leletmentõ és régészeti munkákra, mint annyi minden másra, nem jut ma elegendõ központi állami forrás Magyarországon. Ebbõl a megközelítésbõl kiindulva - már pedig csak ebbõl lehet kiindulni - páratlan alkalmat teremtenek az autópálya-építések, amelyek hatalmas összefüggõ területen adnak megrendelést a múzeumok számára. Nem vonom vissza azt, képviselõ úr, amit akkor mondtam, mert igenis nagyon nagy összegek jutottak - hála Istennek - a múzeumok számára, amelyek lehetõvé teszik, hogy alapos vizsgálatokkal derítsenek fel további részleteket a Kárpát-medence és szûkebb hazánk történelmi múltjában.
A közlekedési tárca törvényadta lehetõségének és kötelezettségének megfelelõen kiemelt hangsúlyt helyez múltbeli értékeink megmentésére. 1990-tõl az autópálya-beruházások - az M0, M1, M15, M3, M5 - során 17 szerzõdéses megállapodást kötöttünk a múzeumokkal, mintegy 1,5-1,6 milliárd forint között fordítottunk az autópályák nyomvonalába esõ régészeti lelõhelyek feltárására, amely 1,5 milliárd forint ma nem tekinthetõ kevés összegnek, nem is a mai áron.
Az M5 autópálya építésére vonatkozó szerzõdés a magyar állam kötelezettségét rögzíti, az autópálya nyomvonalán elkerülõ lelõhelyek mentési munkálatainak elvégeztetésére, a kivitelezõnek pedig az anyagnyerõhelyek feltárásáról és az ott felmerülõ régészeti költségek elõteremtésérõl kell a szerzõdés szerint gondoskodnia.
Az M5 autópálya esetében 1996. október 10-én a érintettek egyeztetõ megbeszélést tartottak a megnyitott anyagnyerõhelyek ügyében. Azokon a helyeken, ahol régészeti lelõhelyeket nem tártak fel, a bányafelügyelõség engedélyezte a kitermelés folytatását, viszont azokon a területeken, ahol régészeti lelõhelyeket találtak, és a kivitelezõ, valamint a múzeum között még nem jött - mert nem is jöhetett - létre ilyen rövid idõ alatt megállapodás a feltárás költségeirõl, a kivitelezõ a bánya felhagyását, esetenként visszatakarását választotta. Jelenleg is más, de ugyancsak hatósági engedélyekkel rendelkezõ magán-, illetve önkormányzati bányáktól vásárolja a töltésépítéshez szükséges anyagot.
A nyomvonal által érintett területeken számos hely közül tehát mindössze egyetlen helyen, Bács-Kiskun megyében került sor hosszabb ideig elhúzódó vitára. Másutt minden esetben sikerült megállapodásra jutnunk.
Az M5 említett szakaszán a helyi múzeumi vezetõk a szokásosnál lényegesen többet, több mint háromszorosát igényelték az Útalapból leletmentés céljára. Nem vitatkozunk, hogy igazuk volt-e vagy nem, ezt nyilván õk tudják. Velük az autópálya-igazgatóság folyamatos egyeztetést tartott. Ezalatt az autópálya nyomvonalába esõ, a képviselõ úr interpellációjában is említett négy helyen a múzeum kérésére és a Közlekedési Fõfelügyelet intézkedése alapján szüneteltek a munkálatok. Így az autópálya-építés ebben az esetben sem okozott kárt az Árpád-kori leletekben.
Örömmel tudom tájékoztatni azonban képviselõ urat, hogy az alapos és igen részletes tárgyalások eredményeként múlt pénteken, tehát április 25-én létrejött a megállapodás a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattal. Ezzel gyakorlatilag elhárult az akadálya annak, hogy a múzeumi szakemberek a szükséges feltáró munkákat mielõbb elkezdhessék.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy igenis múzeumok - többes számban - vannak, hála Istennek, megtöltve az autópályák mentén fellelt és nagyrészt helyreállított kincsekkel. Reméljük, hogy ez a jövõben is így fog menni. Nagy gondot fordítunk arra, hogy ezek megmaradjanak Magyarország számára.
Köszönöm, és kérem, hogy válaszomat fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)