BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Magam is a dohányáruk és az alkoholtartalmú italok reklámjához szeretnék hozzászólni, illetve azokat a módosító indítványokat több érvvel alátámasztani, amelyeket benyújtottunk.
Azzal szeretném kezdeni, hogy mi magunk nem a teljes tilalom alapállásából kiindulva fogalmaztuk meg ezeket a módosító indítványokat, mint ahogy van képviselõtársunk, aki a teljes tilalomra tett javaslatot. Ismeretes, hogy Surján László, Dobos Krisztina vagy éppen Mezõ István olyan törvényi szabályozást szeretne látni, amelyik ezekre az árucikkekre vonatkozóan egy darab mondatból áll - vagyis hogy ezeknek a reklámja tilos. Mi olyan módosító indítványokat fogalmaztunk meg, amelyek ésszerû korlátozásokat tartalmaznak, tehát amelyekkel valóban ésszerû fékeket lehet rakni az ilyen típusú anyagok fogyasztásának az ösztönzése útjába.
Elõször azokról a módosító indítványokról szeretnék szólni, amik a 11. §-hoz kerültek benyújtásra. Szám szerint hét ilyet nyújtottunk be Csehák Judit képviselõtársammal, és ezek közül csak hármat támogatott az elõterjesztõ. Hadd fûzzem hozzá azt a reményemet, hogy ezeknek a módosító indítványoknak a támogatását illetõen nem gondolja meg magát. Egészen pontosan a 133., a 138. és a 146. ajánlási pontokban megfogalmazott, megjelenõ indítványok támogatásáról nyilatkozott a bizottsági üléseken. De nem támogatta a másik négy indítványunkat, és ezek között szerepel a számunkra hangsúlyosan fontos indítvány, ezért szeretnék szólni róla.
A 134. ajánlási pontban szerepel az az indítványunk, amelyik a tilalmat a sajtótermékek címoldala mellett a szabadtéri reklámhordozókra is kiterjesztené.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az általános vitában is elmondtam, hogy farizeus, képmutató magatartás egyfelõl arról beszélni, hogy a gyermekeket, fiatalokat védeni akarjuk ezektõl a befolyásoktól, hatásoktól, másfelõl pedig lehetõvé tenni, hogy az utcán, szabad téren boldog-boldogtalan, korra való tekintet nélkül, lépten-nyomon belebotoljon ezekbe a figyelemfelkeltõ reklámokba. Nagyon komolyan gondolom, hogy konszenzusra juthatnánk abban, hogy a fõ szabály legyen az, hogy a szabadtéri reklámhordozókról ez a téma lekerül, miközben van jó néhány más reklámhordozó, ahol továbbra is megjelenhetne; és mert ennek a fõ szabálynak az elfogadását annyira fontosnak tartom, a kompromisszumkeresés céljából hajlandó vagyok elmozdulni abba az irányba, hogy tegyünk ez alól a fõ szabály alól kivételeket.
Éppen ezért fogalmaztuk meg azt a kapcsolódó módosító indítványunkat, ami ma került benyújtásra, amelyik ezt a megfogalmazást kiegészítené, egy kivétellel, tudniillik, hogy: "kivéve a nemzetközi sportrendezvények színtereit". Azt gondolom, ez egy olyan kényes téma, annyi vitát, érdeket sért és bolygat meg, hogy szükséges ezt a kivételt megtenni, és talán akkor ebben a kompromisszumban egyetértésre tudnánk jutni.
A 136. ajánlási pontban szerepel az a javaslatunk, amelyik a színházak és filmszínházak színtereirõl venné le az ilyen tárgyú reklámokat, és nemcsak akkor, ha ott gyermekeknek vagy fiatalkorúaknak szóló elõadás zajlik.
(20.10)
Tehát ez is valóban egyfajta szélesítése a korlátozásnak, de azt gondolom, hogy mindenképpen indokolt szélesítése.
A 141. ajánlási pontban szerepel az a javaslatunk, amely a közoktatási és egészségügyi intézményekben venné le ezeket a reklámokat, mint ahogy teszi ezt maga a törvény-elõterjesztés is, de azzal a kitétellel, hogy ott kitalál egy rugalmas szabályt a szabadtérre vonatkozóan. Úgy fogalmaz az eredeti javaslat, hogy ezen intézmények, tehát az iskola, illetve a kórház bejáratától közúton történõ megközelítéshez szükséges legrövidebb út alapján számított 200 méteres távolságon belül ne legyen kint.
Erre a passzusra is azt tudom mondani, hogy végtelenül képmutató megfogalmazás; hiszen mit jelent az a 200 méter? Bárhol máshol, 300 méternyire, amilyen mennyiségben csak kell vagy lehet, belebotolhat a gyermek vagy az ember a reklámokba, az iskola, illetve a kórház bejáratánál nem? A 200 méter azért is nevetséges, mert, mondjuk, egy masszívabb méretû kórház kerítése lényegesen hosszabb 200 méternél. Ez akár azt is jelentheti, hogy a kórház kerítését lehet teleaggatni ilyen reklámokkal s a többi.
Nem akarom hosszúra nyújtani az érvelésemet. Azt gondolom, hogy azok a javaslatok, amiket a különbözõ pontjainkban megfogalmaztunk, rendkívül következetes, koherens hozzáállásúak ehhez a kérdéshez.
A 150. ajánlási pont sem nyerte meg az elõterjesztõ képviselõjének támogatását. Itt arra tettünk javaslatot, hogy a túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra való felhívás tilalmától tekintsünk el en bloc, egyszerûen azért, mert ez a túlzott fogyasztás egyszerûen nem is értelmezhetõ. Én tulajdonképpen sajnálom, hogy az elõterjesztõ olyan módosító indítványt támogatott - már nem tudom pontosan, kinek a neve alatt került benyújtásra -, amely a "túlzott" szót kicseréli a "közvetlenül dohányzásra, dohány-, illetve alkoholfogyasztásra hív fel" kifejezésre, tehát a "túlzott"-at a "közvetlenül" szóra.
Azt gondolom, hogy ez is egy képmutató magatartás. Mit jelent ez, ha jobban belegondolunk? Közvetve lehet olyan reklámot kitenni, alkalmazni, megfogalmazni, amely dohányzásra hív föl, közvetlenül nem lehet? Ennek a paragrafusnak, ennek a bekezdésnek, azt gondolom, semmi értelme.
Most még röviden szeretném indokolni a 12. §-ban és a 13. §-ban megfogalmazott javaslatunkat is.
A 162. ajánlási pontban jelenik meg az a javaslatunk... - ugye itt arról a figyelmeztetésrõl van szó, hogy mi az, amit a dohányreklámra hangsúlyosan föl kell írni, hogy "a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét". Ezzel kapcsolatban nagyon sok módosító indítvány született, nekem legjobban az tetszik, amelyik az "ön" mellett a környezetre is utal, tehát az "ön és környezete" szövegû feliratot tartanánk mi is elfogadhatónak.
Ami miatt kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be az eredeti javaslatunkhoz, az, hogy változatlanul nem látjuk értelmét, hogy itt dohányreklámmal kapcsolatban reklámhordozókat kéne megjelölni - most teljesen függetlenül attól, hogy mi lesz a szabadtéri reklámok sorsa, a szabadtéri reklámhordozók sorsa dohánykérdésben. Azt gondolom, hogy nemcsak sajtóterméken és szabadtéri reklámhordozón jelenik meg dohánytermék. Márpedig ha nemcsak ezen a felsorolt kettõn, hanem harmadik, negyedik, ötödik típuson is, akkor mi a magyarázata annak, hogy azok nincsenek fölsorolva? Tehát például egy szórólapon lehet úgy dohányt reklámozni, hogy ennek az általános figyelmeztetésnek nem kell rákerülnie?
Nagyon kérem az elõterjesztõt, hogy gondolja végig ezt az érvelést. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a figyelmeztetést általában, a legáltalánosabb szinten kell megfogalmazni. Tehát a mondat szerintem úgy hangzik, hogy a dohányáru reklámjának tartalmaznia kell ezt a figyelmeztetést, mindegy, hogy milyen hordozón van. Éppen ezért újra benyújtottuk ezt a kapcsolódó módosító indítványt, most már ezzel a korrekten, precízen megfogalmazott figyelmeztetési szöveggel.
Ugyancsak szeretném kérni az elõterjesztõt arra, hogy újra gondolja át a 170. ajánlási pontban megfogalmazott javaslatunkat. Ha jól emlékszem, ez egy olyan javaslat volt, amirõl nem is egyformán nyilatkozott az elõterjesztõ a különbözõ bizottsági üléseken. Itt a magyar nyelv használatáról van szó, értelemszerûen kivettük a szabadtéri reklámhordozót, de megint nemcsak azért, mert szeretnénk a szabadtérrõl levenni a dohányreklámot, hanem azért, mert másféle reklámhordozón is megjelenik ez a termék. Következésképp az a módosító indítványunk egészen precíz és korrekt, ami a 170. ajánlási pontban megtalálható.
Még egy érvet szeretnék felhozni a 181. ponttal kapcsolatban. Teljesen analóg az elõbb említett kettõvel, itt is azért vettük ki a szabadtéri reklámhordozót mint konkrét reklámhordozó-megjelölést, mert azt gondoljuk, hogy a dohányárura vonatkozó tilalmak, szabályok általános érvényûek kell hogy legyenek, függetlenül attól, hogy milyen reklámhordozóról van szó.
Befejezésül szeretném felhívni a figyelmét az elõterjesztõnek és a jegyzõi irodának is, hogy van egy hiba az ajánlásban, a 136. ajánlási pontot ugyanis a szociális bizottság is tárgyalta és támogatta. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert úgy látom, hogy a többi bizottság elutasította ezt az indítványt - éppen arról van szó, amelyik a színházra és a filmszínházra vonatkozik -, és fontosnak tartanám, hogy ez pótlólag bekerüljön. Köszönöm a figyelmet.