UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Én meg egészen konkrétan mondom, hogy ez egy olyan téma, ami pártállástól függetlenül osztja meg a képviselõket.
Bretter Zoltán felszólalásához kapcsolódnék, támogatnám felszólását. Hegyi Gyula és Béki Gabriella is azzal a feltételezéssel élt, hogy a reklám ösztönzi a fogyasztást, illetve a reklám befolyásolja a fogyasztási szokásokat.
(20.40)
Ha megnéznénk olyan vizsgálati eredményeket, hogy fiatalok milyen környezetben és mikor szoktak rá a dohányzásra, akkor elég jól kimutatható, hogy hadseregben, családban, egyetemi, fõiskolai, egyáltalán iskolai környezetben. Tehát azt gondolom, tényleg érdemesebb lenne az igazi okok után kutatni, és nem a reklámot célba venni.
Egyébként ha a reklámra fordítjuk az energiánkat, akkor a dohányzás elleni reklám lehetõségétõl is megfosztjuk magukat, ami nagyon nagy baj lenne, mert ha az elmúlt években változtak a szokások, akkor ez a dohányzás és alkohol elleni reklámoknak is köszönhetõ. Teljesen egyértelmû, mióta szabad reklámozni ezeket a termékeket, a fogyasztás mennyisége nem nõtt. Nemcsak az eladott áruk mennyisége nem nõtt - mert az sok esetben csak a legális, illetve a feketepiacon behozott áruk becslését teszi lehetõvé -, teljesen egyértelmû, hogy maga a fogyasztás sem növekedett, mióta szabadon lehet ezeket a termékeket reklámozni.
Azt gondolom, itt nagyon sok nem dohányzó szólalt meg. Én dohányzó vagyok. De ha rá akarok gyújtani, sokkal inkább akkor akarok rágyújtani, amikor egy olyan vitán veszek részt, ahol teljesen reménytelen, hogy meggyõzzük egymást. Mindenesetre egy reklám nem juttatja eszembe, míg egy eredménytelen és parttalan vita sokszor eszembe juttatja, hogy rá kellene gyújtani.
Köszönöm.