UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annak érdekében, hogy egy jó törvény szülessen, mégiscsak érdemes ezt a vitát lefolytatni. Mi a reklám haszna? A reklám szereplõi, akik a piacon vannak, egy adott termék piacának a felosztásáért küzdenek.
(20.50)
Nem az az egyetlen hatása a nagyon jó reklámnak természetesen, hogy egy létezõ piacot feloszt, hanem általában még növeli is a fogyasztást. Így például a politikai reklám azt szeretné, hogy minél több választó szavazzon rá, és a nem szavazók is menjenek el és szavazzanak rá. De a dohányreklámok esetében nem sikerült a piacot nagyobbra növelni. Ezért a reklámnak, amikor a dohánygyárak csinálják, az az értelme, hogy ne az egyik, hanem a másik cigarettát vegye, aki dohányzik.
Amin vitatkozunk az, hogy aki dohányzik, azt magasabb fogyasztásra ösztönzi-e a reklám, vagy csak arra, hogy többféle cigarettát szívjon vagy mást is kipróbáljon, és aki nem dohányzik, azt segíti-e a rászokásban. Bretter képviselõ úr meg én azt állítjuk, hogy önmagában a reklám nem szoktatja a fiatal embereket rá a dohányzásra. Annak a reklámnak, ahol boldog tizenévesek a cigaretta társaságában jól érzik magukat, nagyobb esélye van, vagy mondjuk egy nagyon híres és nagyon szimpatikus mozihõs, ne adj' Isten, mondjuk egy szimpatikus politikus folyamatosan a képernyõn cigarettával a kezében jelenik meg, tehát ahol életmódot közvetít, ott van esély, hogy a fiatal megkívánja a cigarettát; míg önmagában az a reklám, ami a piac felosztásáért küzd, annak abban a dologban, hogy a fiatalt rászoktassa vagy késztesse, nincs esélye erre. Tehát nem arról van szó, hogy önmagában a reklámot kell korlátozni, hanem a reklámoknak azt a fajtáját kell korlátozni, amelyben a fiatal emberek számára egy szimpatikus életformát mutat a dohányzó ember. Köszönöm.