BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Két vonatkozásra szeretnék visszatérni mindabból, amit Bauer Tamás elmondott, és egy kicsit meg szeretném pörgetni az érvelését. Ugyanis õ azt mondja, hogy vegyük a rádiótelefont. A rádiótelefonokkal kapcsolatos reklámok nyilván mindenképpen fogyasztást növelõ reklámok is, és nagymértékben fogyasztást növelõ reklámok. Azt most tegyük félre ebben a dologban, hogy ez a dolog egy csomó más kérdéssel kapcsolódik össze, például azzal, hogy a rádiótelefonok fogyasztását azért lehet ösztönözni, mert hiány van bizonyos mértékben, mondjuk, telefonokban, vagy legalábbis van egyfajta verseny a rádiótelefonok és a nem rádiótelefonok között. Emlékezzünk vissza, hogy a rádiótelefonoknak azért van ma Magyarországon nagyobb elterjedtsége, mert egész egyszerûen ebben egy hiányt pótolt akkor, amikor megjelent Magyarországon.
De nem ez a lényeges, hanem az a kérdésem, hogy vajon ugyanaz-e a helyzet egy rádiótelefonnal, mint egy dohánnyal. Hogy vajon a rádiótelefon reklámja mennyiben kapcsolódik össze morális tartalmakkal, és mennyiben kapcsolódik össze a dohányreklám morális tartalmakkal. Itt azt kell mondanom, hogy Bauer Tamás sokkal jobban bízik a reklámok morálistartalom-hordozásában, mint én magam. Mert én azt mondom, hogy nem a reklámok hordozzák a morális tartalmakat, hanem életvitelek és szokások és otthoni környezet és egyebek hordozzák a morális tartalmakat, és ne higgyük azt, hogy a reklám képes hordozni morális tartalmat ebben az esetben, és a reklámok tiltásával tulajdonképpen meg tudjuk mondani, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Tehát én azt mondom, hogy ha arra koncentrálunk, hogy mi hordozza a morális tartalmat, akkor nem a reklámot kell betiltani, ez a fõ érvelésem. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Egy mondatot még, elnök úr: a szabadtéri reklámhordozókon való tiltással azzal is számolni kell, mivel 60-70 százalékos a szabadtéri reklámhordozók kihasználtsága, hogy tulajdonképpen egy médiumot hozunk versenyképtelen helyzetbe.