HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Örülök, hogy Bretter Zoltán képviselõtársam használta a "morális" kifejezést. Én úgy gondolom, hogy amikor olyan termékek reklámozásáról beszélünk, amelyek egészségre súlyosan ártalmasak, amelyek köztudott módon évente több tízezer honfitársunk korai halálát okozzák, akkor nyilvánvaló hogy a reklámozásnál két szempontot kell egymással kiegyensúlyoznunk: az üzleti érdeket és a morális felelõsséget.
Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy ebben a Házban és ebben a társadalmi rendszerben csak és kizárólag a morális felelõsséget tudjuk érvényesíteni. Ha így gondolnám, akkor nagyon- nagyon naiv lennék. Azt hiszem azonban, hogy ez a törvény akkor jó, hogyha éppen a Bretter képviselõtársam által említett morális felelõsség minél nagyobb részt, szerepet kap benne az üzleti érdek mellett - amelynek a szükségességét nem lehet tagadnunk, hiszen a reklám tartja fenn valóban, ahogy nagyon helyesen mondták többen, a sajtó jelentõs részét; az általános vitában magam is szóltam arról, hogy a reklám a sajtószabadságnak bizonyos módon egyszerre korlátja és elõmozdítója.
Úgy gondolom tehát, hogy nagyon-nagyon rossz az az érvelés, amely hibásnak, kárhoztatónak tartja, hogyha a törvényhozó, akár eredménnyel, akár eredménytelenül, korlátozni akarja azokat a borzalmas - igen, ezt a szót kell használni: borzalmas - következményeket, amelyekkel ezeknek a termékeknek a fogyasztása jár.
Így tehát azt hiszem, hogy valamilyen korlátozásra szükség van, ugyanakkor belátom azt, hogy az üzleti érdek miatt, a reklámszabadság miatt ennek a korlátozásnak is kell korlátjának lenni, hogy így fejezzem ki magam.
Nagyon örülök annak, hogy megint abban a helyzetben vagyok, hogy Bauer Tamás képviselõtársammal egyetérthetek, és remélem, hogy ez gyakran meg fog ismétlõdni. Köszönöm figyelmüket.
(21.10)