DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi bizottság megtárgyalta az adatvédelmi biztos úr jelentését és egyhangúlag támogatja, elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak a jelentést.
Talán az emberi jogok közül az információszabadsággal és az adatvédelemmel kapcsolatos jogok azok, amelyekkel az elmúlt hét év során a legtöbbet foglalkoztunk itt a parlamentben. Így foglalkoztunk a személyi szám problémájával, foglalkoztunk az állam- és szolgálati titkok ügyével, a levéltárak kutatásának a kérdésével, az ügynöktörvénnyel - és sorolhatnám hosszasan azokat a szabályokat, amelyeknek adatvédelmi vonatkozásai voltak. Most is napirenden van például az egészségügyi adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló törvényjavaslat.
Ennek a jogosítványegyüttesnek a lényege nagyon tömören - ahogy azt az adatvédelmi biztos úr is meghatározta - az, hogy a polgárnak lehessen magánélete, a köz- és az állami szféra pedig átlátható legyen. Természetes, tisztelt Ház, hogy kitüntetett figyelmet érdemel ez a terület egy olyan korszak után, ahol a magánszféra volt átlátható, és a hatóságok tevékenységét övezte a titok. Természetes ez a kitüntetett figyelem egy olyan korban, amikor a számítástechnika és az automatikus adatfeldolgozás határtalannak tetszõ fejlõdési pályán van - olyan fejlõdési pályán, aminek következtében maguk az adatkezelések is szinte átláthatatlanná válnak; nemcsak az állampolgároknak, hanem nekünk politikusoknak is nehézségeink vannak, hogy belássunk a lapok mögé.
Nem véletlen ezért, hogy a törvény alapján a adatvédelmi biztos rendelkezik a legerõsebb jogosítványokkal a biztosok közül, hiszen a titokfelügyelet körében bírósági eljárás fõszereplõje lehet, és a törvény kötelezõvé teszi véleményének kikérését olyan jogszabálytervezetek esetén, amelyek adatvédelmi kérdéseket érintenek.
Azután, tisztelt Ház, ez a terület a legelvontabbnak tetszõ terület az emberi jogok között, hiszen a tisztánlátáshoz egyszerre kellene jogásznak és számítástechnikusnak lenni, másrészrõl maguk a jogsértések, amelyek ezen a területen történnek, sokszor nem érzékelhetõek közvetlenül a polgárok számára. Hiszen az a polgár, aki reggel lemegy az utcára és az autójának hûlt helyét találja, vagy a villamoson ellopják a pénztárcáját, és emiatt az üzletben nem tud vásárolni, az nyilvánvalóan jobban tudatában van egy ilyen manifesztálódott jogsértésnek, mint az a polgár, akinek a tudtán kívül kereskednek az adataival. Itt jegyzem meg, hogy természetesen nagyon súlyos, sõt, súlyosabb következménye lehet az állampolgárok által nem átlátott adatáramlásnak, hiszen lehet, hogy éppen azért nem vesznek fel valakit egy munkahelyre, mert a munkáltató illegális úton hozzájutott olyan adatokhoz az egészségével és egyéb vonatkozásokkal kapcsolatosan, amelyekhez nem juthatott volna hozzá. Tehát nagyon is súlyos problémák keletkezhetnek, ha az adatvédelmi szabályokat áthágják. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy kevésbé érzékelhetõ közvetlenül a polgárok számára a jogsértés ténye, és ezért is elvontnak tûnik ez a terület.
Ezért, tisztelt Ház, az emberi jogi bizottság rendkívüli eredménynek tartja azt, hogy az adatvédelmi biztosi iroda tevékenységének eredményeként ez az elvont jogterület egyre inkább kézzel foghatóvá válik a polgárok számára. Például ha csak a nagy publicitást kapott ötös lottó ügyére gondolunk, aminek a lényege az volt, hogy néhány szenzációéhes tévériport-készítõ könnyûszerrel beazonosítóhatóvá tette egy több száz milliós nyeremény nyertesének a személyét, és ezzel kitették annak a veszélynek, hogy bûncselekmény áldozatává válhat; vagy ha a Xénia-láz egyesület kérdõíves adatgyûjtési botrányára gondolunk, ahol kiskorú tanulók családjának a tagjairól is adatokat gyûjtöttek, és olyan érzékeny témakörök is érintésre kerültek, mint a vagyoni helyzet vagy a politikai attitûd, akkor aligha lehet kétséges elõttünk az, hogy egyre kevesebben kérdezik, mit is jelent az, hogy adatvédelem.
Tisztelt Ház! Magáról a jelentésrõl szólva szeretnék csatlakozni ahhoz a megjegyzéshez, ami a KATOR-ral, a KATOR fedõnevû, a Pénzügyminisztérium égisze alatt zajló akcióval kapcsolatban hangzott el. Mi meghökkenve olvastuk ezt a pénzügyi elképzelést, nevezetesen azt, hogy garanciális okokból éppen a parlament által elkülönített társadalombiztosítási, munkaügyi adatbázisok újbóli összefuttatására történhet esetleg kísérlet. Ennek a KATOR-nak a neve egyébként Központi Adategyeztetõ és Továbbító Országos Rendszer, tudomásom szerint. Szeretnénk remélni, tisztelt Ház, hogy a kormány az alkotmányos követelmények fényénél alaposan felülvizsgálja ezt a törekvést, amely tudomásom szerint még nem egy kormány által mint testület által támogatott törekvés, ezért is szeretném a kormányzat itt helyet foglaló képviselõinek figyelmét felhívni arra a veszélyre, ami alkotmányosan e mögött az ügy mögött szerepel.
Tisztelt Ház! Egy másik téma, ami a bizottság nevében megemlítendõ - erre szintén az adatvédelmi biztos úr célzott -, az, hogy álláspontunk szerint javítani kell az adatvédelmi biztos jogszabálytervezet-véleményezési pozícióját. Magyarán, ahogy õ itt elmondta, a tárcakörözés után kialakult változatot küldje meg neki a kormány véleményezésre, hiszen akkor van abban a helyzetben az adatvédelmi biztos, hogy valóban ahhoz a tervezethez fûzzön véleményt, ami aztán elénk is a parlamentbe bekerül. Hiszen enélkül - mint elhangzott - olyan verziót véleményez, ami a tárcaközi körözés eredményeként esetleg teljesen más formában kerül már a kormány és a parlament elé. Ha ezen sikerül változtatni, akkor elkerülhetõ lenne például olyan helyzet, mint ami a jelenleg tárgyalás alatt levõ egészségügyi adatkezelési törvénnyel kapcsolatosan is elõfordult, hogy a törvényjavaslat parlamenti beterjesztése után kellett elkezdenie a kormánynak az érdemi egyeztetést az adatvédelmi biztosi irodával, hiszen kiderült, hogy más verzió került a tárcakörözés következében elfogadásra, mint amihez fél évvel azt megelõzõen az adatvédelmi biztos a véleményét hozzáfûzte.
Tisztelt Ház! Szeretnék szólni például arról a sajnálatos tényrõl, ami nem kerülte el a figyelmünket, és kitûnik a jelentésbõl, hogy az állami szervek sajnos nem tartották be a törvény által elõírt határidõket például az elutasított adatkezelési kérelmekrõl szóló éves jelentésnek a biztoshoz való eljuttatása ügyében; vagy arról a mulasztásról, hogy a szolgálati titokköri jegyzékek adatvédelmi biztoshoz történõ megküldése is késedelmet szenvedett több titokgazda oldaláról. Nagyon fontos lenne, hogy betartsák a határidõket az illetékesek.
Tisztelt Ház! Szólnom kell továbbá arról - és erre is kitér a jelentés, és itt a biztos úr nem említette, bár a beszéde végén, amikor említett különbözõ furcsa feljegyzéseket lapok jobb felsõ sarkában vagy bal felsõ sarkában, akkor érintette -, hogy vannak olyan kísérletek iratok nyilvánosság elõl történõ elzárására, amelyek az információs szabadság elvével nem egyeztetõk össze. Itt szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a szigorú garanciákkal övezett titoktörvényt álláspontunk szerint fellazította a nem nyilvános közérdekû adatok harmadik típusának - a döntés-elõkészítéssel összefüggõ és a belsõ használatú adatok - bevezetése. Nem vitatjuk ezen adatok létjogosultságát, hiszen ilyen minden demokráciában létezik, mert elengedhetetlen az államigazgatási döntéshozatali eljárás, a döntés-elõkészítés védelme.
(10.30)
Ezek az adattípusok azonban úgy kerültek bevezetésre - a levéltári törvény záró rendelkezései között módosult egyébként az adatvédelmi törvény e tárgyban -, hogy nem fektette le azokat a garanciákat a törvény, amelyek szükségesek lennének, hogy pályán tartsák ezeket az adattípusokat. Így például nincs fogalmi definíció róluk, s érdekes módon a nyilvánosság elõl elzárható adatok hierarchiájában ugyan alacsonyabb szinten állnak, mint az állam- és a szolgálati titkok, de mégis hosszabb védelmi idõt élveznek, mint a szolgálati titkok, mert ezeknek a belsõ használatú és döntés-elõkészítõ adatoknak a védelmi ideje 30 év, míg a náluk érzékenyebb szolgálati titkok védelmi ideje 20 év. Ezenkívül míg az állam- és szolgálati titkok minõsítését 3 évente kötelezõ felülvizsgálnia a titokgazdának, a belsõ használatú és döntés-elõkészítõ adatoknál nincs is külön minõsítés, hanem ha erre ráütik a bélyegzõt, automatikusan ez az adat belsõ használatú és döntés-elõkészítõ adat, nem is kell ezért rendszeresen felülvizsgálni. Álláspontunk szerint változtatni kell ezen a helyzeten megfelelõ törvénymódosítással, tehát a garanciákat is mellé kell rendelni ezekhez az adattípusokhoz.
Tisztelt Ház! A jelentést tehát az emberi jogi bizottság alaposnak tartja, nemcsak azért, mert könyv alakban is kiadható, és több mint 300 oldalból áll, nagy erényének tartjuk, hogy emészthetõ formában készült el, és ezért méltán tarthat számot minden, a téma iránt érdeklõdõ figyelmére.
Tisztelt Ház! Ahogy említettem, elfogadásra ajánljuk a jelentést, és nézünk elébe a vitának. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)