DR. ISÉPY TAMÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Elöljáróban a képviselõtársaim szíves elnézését és megértését kérem, hogy a felszólalást némi nosztalgiázással és személyes emlékekkel kezdem. Mentségemre szolgáljon, hogy ha nem is elkövetõ büszke apaként, de egy ilyen botladozó asszisztensként ott lehettem az ombudsman nevû gyermek születésénél a szülõszobában, ahol a terhesség ugyan jóval meghaladta a szokásos kihordási idõt (Derültség.) - a 9 hónappal szemben 3 év kétségtelenül nem semmi, de a szülés szerencsés és könnyû volt, mert az Országgyûlés az 1993. június 1-i ülésnapon ellenszavazat nélkül fogadta el az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló kétharmados törvényt.
Egy kis kitérõvel a nosztalgiába beletartozik az is, hogy abban a sokat kárhoztatott, hatalmi arroganciával vádolt, a jelenlegi többségtõl eléggé távol álló elõzõ ciklusban hány és hány kétharmados törvény született a pártok közötti értelmes konszenzus eredményeként. (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Tisztességes ellenzék volt! - Zaj. Közbeszólások.) Igen, a tegnapi nap tapasztalata hozzájárult a következmények levonásához. (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Így van! - Zaj.)
De hagyjuk a múltat! Beszéljünk inkább az élõ törvényrõl, amelyik a magyar joggyakorlatban egy teljesen új és szokatlan jogintézményt létesített. Az újszerûség lehetett az oka, hogy az elõkészítés során ádáz csatákat kellett vívni: minek nekünk ez a fura nevû, "ombudsman" jelszóval harcba indult had, akik váltig hangoztatták, hogy a gyermekcipõben járó jogállamunkat már annyi intézmény védi, hogy a végén még a sok bába között elvész a gyerek. Holott a gyerek valójában kívánta ezt az újszerû, állampolgári jogok országgyûlési biztosa névre magyarosított intézményt, ahol az ügyét nem ridegen elintézendõ aktaként kezelik, hanem - lehet, hogy rossz és túlzó a kifejezés, de - emberi együttérzéssel és segítõ szándékkal foglalkoznak a sérelmével, és elszántan keresik az orvoslás lehetõségét.
A törvény feladatmegfogalmazása látszólag ugyan cseppfolyósnak mondható, a valóságban azonban széles körû jogosítványokat tartalmaz.
(11.20)
Valójában az intézmény létrehozásával a jogállamiság útján zavartalan közlekedést biztosító - és segélykérõ helynek is nevezhetõ - állomás létesült. A társadalom közérzetét javítja és az állampolgárok bizalmát növeli, hogy létezik egy olyan, köztiszteletben álló személyiség, mûködik egy olyan testület, ahová panasszal fordulhatnak a hivatalok packázásai, az ügyek elhúzódása, az alkotmányos jogok sérelme miatt.
Említésre érdemes, hogy a madridi ombudsman-konferencián elfogadott 10 konklúzió elsõ pontja rögzíti, hogy az ombudsman-koncepció az egyik legfontosabb mechanizmusa az emberi jogok védelmének. Ugyanez a konferencia ugyan magányos farkasnak nevezte ugyan az ombudsmant, de az ombudsman-konferenciákon a fogaikat nagyon jól használó farkasokkal lehetett találkozni, akik a tevékenységükkel nemcsak a saját hazájukban, de a hazájukon kívül is megérdemelt elismerést arattak, és vitathatatlan tekintélyt vívtak ki. Például a harcos lengyel ombudsman a közvélemény-kutatások szerint az ország egyik legnépszerûbb embere volt, akinek a másfél órás parlamenti beszámolóját feszült érdeklõdés - és ettõl jóval nagyobb létszám kísérte -, aki egy év alatt 35 ezer panasszal foglalkozott sikeresen. Spanyolországban "defensor del pueblo"-nak, a nép ügyvédjének nevezik az ombudsmant, aki minden sikerdíj nélkül is orvosolni tudja az állampolgárok elszenvedett sérelmeit. Többször sikerült találkoznom az általam sokat emlegetett új-guineai ombudsmannal, akinek az egyénisége, a fellépése szerintem akkora elhivatottságot és tekintélyt sugároz, hogy ha kiment a tengerpartra, akkor még a cápák is csüggedten visszafordultak, s abbahagyták az emberiség elleni durva bûncselekményeket. (Derültség.)
A törvény roppant szigorú feltételeket szabott az országgyûlési biztosok személyének a kiválasztására. El is hangzott egy olyan észrevétel és ijedelem, hogy vajon találunk-e tíz olyan igaz embert, akik közül választani lehet. Az elsõ menet ugyan váratlanul kisiklott, de a második már megnyugtató eredménnyel végzõdött, és most itt van három - az általános helyettessel négy -, köztiszteletben álló országgyûlési biztos három vaskos beszámolója.
Remélhetõleg közülünk senki sem állítja nagyképûen azt, hogy egyvégtében végigolvasta a beszámolókat. Ezzel a módszerrel detektívregényeket szoktak olvasni, azokat is úgy, hogy a felénél a végére lapozunk, mert gyorsan szeretnénk megtudni, hogy ki a gyilkos. Ezeknek a beszámolóknak nyilván pihenten, többször kell nekifutni, ceruzával a kézben jegyzetelni, s az összehasonlítható adatokból le kell vonni a megfelelõ következtetéseket; és ilymódon olvasva arra a megnyugtató végeredményre juthatunk, hogy ezt az intézményt valóban megérte létrehozni.
A szédelgõ feldicsérés jelenleg már nem létezõ vétségének elkerülése nélkül állíthatom, hogy ezek a beszámolók jó értelemben vett nehéz olvasmányok. A tényszerûségük, az adatokkal igazoltságuk lenyûgözõ; még a laikus olvasók számára is kiemelném az alapos logikai felépítettségüket és az áttekinthetõségüket. A beszámolók továbbgondolkodásra késztetnek, és az igazi olvasói élményt valójában az jelenti, hogy a törvény és a végrehajtás, az elmélet és a gyakorlat örvendetesen egymásra talált és összefonódott. Ez az idõ igazi teljessége, amikor a törvényalkotó elképzelése élettel telítõdik, megvalósul, és ez a megvalósulás tökéletesen teljesíti az elvárásokat.
A beszámolók a törvényalkotás során megfogalmazódott kételyre is megnyugtató választ adnak. Az elsõ kétely az volt, hogy túlságosan puhák és enyhék az országgyûlési biztosok rendelkezésére álló jogi eszközök. A valóságban ezek a törvény alapján sem voltak olyan puhák és enyhék, de a legfõbb fegyver a tekintély és a nyilvánosság. A beszámoló arról tanúskodik, hogy az országgyûlési biztosok jól bántak ezekkel a fegyverekkel, hiszen a vizsgálataik és intézkedéseik széles sajtónyilvánosságot kaptak, élénk visszhangjuk volt, és most az országgyûlési tévéközvetítés eredményeként, az ország nyilvánossága elõtt számolnak be a tevékenységükrõl.
A másik kétely az volt, hogy túlságosan általános és cseppfolyós a feladat-meghatározás. Ezt a kételyt még az elsõnél is tökéletesebben cáfolják a beszámoló adatai. A szorító idõkorlát miatt az ellátott feladatok sokrétûségébõl elég talán annyit idézni, hogy 1995-ben 2, 1996-ban már 86 eljárás indult hivatalból, s ezek az eljárások fõleg az elesett, kiszolgáltatott helyzetben lévõ személyek körülményeit kívánták feltárni. Többek között így került sor a pszichiátriai fekvõbeteg-intézetek és otthonok, a fogyatékosokat ápoló gondozóotthonok és az idegenrendészeti szállások vizsgálatára.
Érdekes a panaszok megoszlása a panaszok jellege szerint, mert a táblázat elsõ helyén a sérelmes döntések szerepelnek, 43,72 százalékkal; a sérelmes eljárások 11,58, az eljárások elhúzódása csak 8,87-tel.
A beszámoló - most elõször az országgyûlési biztos beszámolóját említem - részletesen foglalkozik az egyes alkotmányos jogok helyzetével, és az alkotmány megfelelõ paragrafusaihoz kapcsolva vizsgálja az alkotmányos jogok sérelmét. Ha az idõ engedné, bõven lehetne idézni a jogbiztonság követelményét, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait: a köz- és magántulajdon egyenrangúságát, az önkormányzati tulajdon tiszteletét, az emberi méltóságot, a szabadságot és személyi biztonságot, a védelem jogát, a jogorvoslati lehetõséget, a szociális biztonságot, a testi és lelki egészséget szigorúan érvényesítõ és védelmezõ egyedi döntéseket. A tevékenységi körben 1 alkotmánybírósági eljárás, 59 jogszabályalkotás és 80 jogszabály-módosítás kezdeményezése szerepel, és azért ezek figyelemre méltó számok. Persze elég sok az elkésettség vagy hatáskör hiánya miatt elutasított panasz, de ennek döntõ oka, hogy sokan nem ismerik vagy félreértik az országgyûlési biztosok feladat- és hatáskörét. Sokan harmadfokú hatóságnak, végsõ fellebbezési fórumnak, vagy szemöldökráncoló igazságtevõnek tartják; sõt, amikor egy vizsgálat során egy fiatal rendõrtõl egy újságcikk szerint megkérdezték, hogy tudtak-e az érkezésükrõl, akkor azt a választ kapták: "hogyne, hiszen telefonáltak a menekülttáborból, hogy megjöttek az államvédelmisek."
Illõ és üdvös, de tényleg méltó és igazságos, valójában tisztelettel adózunk a semmibõl létrejött 3 fõosztállyal, 18 érdemi és 18 ügyeleti munkatárssal dolgozó, a munkáját, a szervezési munkát kiválóan ellátó hivatalnak is. Megnyugtató, hogy egy jóslatom tévesnek bizonyult: annak idején azzal riogattam az akkor még csak megválasztás elõtt álló ombudsmanjelölteket, hogy 2 héten belül 50 ezer panasz zúdul rájuk. Szerencsére rossz jósnak bizonyultam: a katasztrófa elhárult, és meg kellett elégedniük 10 447 beadvánnyal, ami valójában 11 509 panaszt jelentett. A panaszirodában mindössze 2019-en fordultak meg, tehát másutt egy panaszirodának a fogadókészségét nyilván jelentõsen meg is haladná egy ilyen szám.
A beszámoló az Országgyûlés számára 6, a törvényalkotás körébe tartozó ajánlást fogalmaz meg, s ezek között olyan fontos törvényalkotási tárgyak szerepelnek, mint az áldozatvédelmi, az áldozatok kárenyhítését célzó, a távhõ-szolgáltatási díjak megállapítása körében kialakult jogbizonytalanságot megszüntetõ törvény megalkotása, az idegenrendészeti eljárásról, a szociális igazgatásról és szociális ellátásról, a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvények szükséges módosítása; és beszélnünk kellene az Országgyûlés vizsgálatát igénylõ esetekre vonatkozó ajánlásokról is.
(11.30)
Nem lenne szerencsés befejezés, ha az Országgyûlés csak protokolláris kötelezettségként kezelné a beszámolót, és utána a dolgot elintézettnek tekintve és kipipálva érdemi válasz nélkül hagyná a megalapozott ajánlásokat.
Vészesen közeledik az önkéntesen vállalt tizenöt perces határidõ vége, elnézést kérek, hogy az adatvédelmi és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának tevékenységérõl szóló beszámoló egy-két érdekes adatát már nem is tudom említeni; tehát azzal kell befejeznem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja nevében szeretnék köszönetet mondani az országgyûlési biztosoknak az áldozatos munkájukért, széles körû és fáradhatatlan tevékenységükért, az állampolgárok alkotmányos jogainak védelme érdekében kifejtett erõfeszítésükért, a gondosan megszerkesztett, alapos és elfogadásra ajánlott beszámolókért.
Munkájukhoz további sikereket, újságcikkbõl lopva a mondatot: "a hallgatag mélyben való eredményes megmerítkezéseket", a nyilvánosság fokozódó figyelmét, a társadalom elismerését és töretlen, sõt, lankadatlan lelkesedést kívánok. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)