DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Országgyûlési Biztosok! A mai parlamenti tárgyalás meglehetõsen szokatlan a parlament életében - az ünnepi alkalmak általában szokatlanok -, mégpedig azért, mert az az egység, amirõl az imént Isépy Tamás beszélt, amely a törvény megszületésekor ebben a parlamentben a fontos alkotmányos intézmények között tulajdonképpen egyetlenként létezett, ezen intézmény tekintetében a mostani vita tanulságai alapján meg is maradt. Éppen a tegnapi napon sikerült - az alkotmánybírák megválasztása esetén - egy másik alkotmányos intézmény esetében ennek a parlamentnek világosan demonstrálni, hogy ez az egység abban a tekintetben hiányzik; és nagy örömünkre szolgál, és bízunk benne, hogy vannak, még léteznek olyan alkotmányos intézmények, melyekben ellenzék és kormánypárt meg tudja teremteni az egységet. Úgyhogy e tekintetben nagyon fontosnak és ünnepinek gondolom ezt a mai pillanatot még akkor is, ha nemcsak ünnepi, és igazából nemcsak dicséreteket kell mondani, hanem a parlamentnek a maga számára le is kell vonnia a tanulságokat azokból a beszámolókból, amiket itt hallottunk, illetõleg korábban olvashattunk.
Ezt akkor is megelõlegezhetem, ha két párt vezérszónoka még utánunk van; nem várok túlzottan nagy meglepetést, az intézmény elleni támadásokat a további hozzászólásoktól, és én sem fogom ezt tenni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretném megköszönni Gönczöl Katalinnak, Polt Péter általános helyettesnek, Kaltenbach Jenõnek és Majtényi Lászlónak azt, hogy abba az intézménybe, amit ez, illetõleg az elõzõ parlament 1993-ban megalkotott, lelket leheltek, elindították az útján, és tulajdonképpen hagyományt teremtettek.
Annak idején, amikor sor került a választásra, illetõleg a törvény létrejöttekor mindenki tisztában volt azzal, hogy micsoda óriási felelõsség egy ilyen új intézmény megindítása. Emlékszem, hogy annak idején a jelölteknek fel is tettem azt a kérdést a meghallgatáskor, hogy hogyan gondolják, hogyan képzelik azt, hogy a társadalomba beilleszkedik ez az intézmény. Õk akkor optimisták voltak, és ezen optimizmus alapjait most már világosan lehet látni, hiszen áldozatos munkával és kemény odafigyeléssel, valóban nem mindig kiváló feltételek között, de olyan munkát tudtak végezni, amely ezt az intézményt nemcsak az alkotmányos rendben, hanem a polgárok számára is egy bevett, elfogadott intézménnyé tette. Tartalommal töltötték meg még akkor is, ha igaz az, amirõl elõttem már többen szóltak, hogy az ombudsmani, az országgyûlési biztosi intézmény - hogy úgy mondjam - lényegében eszközök nélküli, legalábbis a hagyományos jogi, jogászi értelemben vett eszközei nincsenek, igazából a nyomásgyakorlás eszközei léteznek számára.
A nyilvánosságot, és e tekintetben nagyon örültem, hogy a nyilvánosságnak azt a fórumát, ami most itt van - hiszen ezt az ülést, az Országgyûlés ülését közvetíti a televízió és a rádió is -, kihasználták arra, hogy olyan panaszaikra, sérelmeikre, melyeket ez idáig nem sikerült orvosolni, továbbra is felhívják a figyelmet. Azt gondolom, hogy ez az intézmény e tekintetben megfelelõen és hatékonyan élt a nyilvánosság eszközével, a magyar társadalom, a magyar polgárok számára elfogadott intézménnyé vált, amit a panaszok száma, illetõleg az a bizalom jelzett, amely ezt az intézményt övezi.
Nem szeretném megismételni azt, amit képviselõtársaim elõttem már számos hozzászólásban elmondtak, éppen ezért a biztosi intézmény egy elemérõl szeretnék részletesen beszélni, ez pedig az, hogy maga az országgyûlési biztosi intézmény a parlament intézménye. A mi intézményünk - nem a kormányé, nem valamely külsõ szervezeté, hanem ezé az Országgyûlésé és ezé a parlamenté. E tekintetben kötelességeink és felelõsségeink is vannak; de hadd kezdjem azzal, ami a hasonlóság egy parlamenti képviselõ és az illetõ ombudsman tevékenysége között. Hiszen nekünk is leginkább a nyilvánosság eszközei állnak rendelkezésünkre, és hozzánk is számos állampolgár érkezik panaszokkal.
Választások után általában többen jönnek, hiszen mindig van egyfajta olyan helyzet, amelyben a bizalom légkörében olyan ügyek megoldását is várják országgyûlési képviselõktõl, amelyek már hosszú évek óta elhúzódtak. Emlékszem, képviselõi fogadóóráimon estébe nyúlóan, hosszan kellett fogadni az állampolgárokat és kezelni azokat az ügyeket, amelyeket negyven év alatt halmoztak fel annak idején. E tekintetben végtelenül együttérzek az ombudsmanok tevékenységével, hiszen õk azt csinálják, ami a parlamenti tevékenység egy klasszikus eleme, vagyis a különbözõ állampolgári ügyek intézése, olyan akut ügyek megoldása, amelyre addig a hivatalos bürokrácia csatornáin keresztül nem született megoldás. E tekintetben nagyon közelinek érzem magamhoz ezt az intézményt, hiszen én magam is - nyilván az egyéb képviselõi tevékenységem mellett - ezzel foglalkoztam, és folyamatosan foglalkozom.
Nagyon jó, hogy a parlamentnek van egy ilyen intézménye, mert pontosan ebben a munkában is számos alkalommal segít ez az intézmény, hiszen olyan ügyekben is, melyhez adott esetben egy országgyûlési képviselõ befolyása kevés, nagyon gyakran mondtam én is a hozzám forduló állampolgároknak, hogy a parlamentnek lényegében van egy olyan intézménye, amely ezekkel az ügyekkel képes és hajlandó foglalkozni, és számos esetben nagyon hatékonyan mûködött, és eredményt is ért el.
A másik szempont a parlament felelõssége az intézménnyel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a jelenleginél egy kicsit jobban magáénak érezhetné a parlament ezt az intézményt. Egy konkrét példát hadd mondjak: nemrégiben tárgyalta az Országgyûlés éppen az országgyûlési biztosokkal kapcsolatos törvények módosítását - kisebb pontokon korrigálni kellett a már több évvel ezelõtt elfogadott jogszabályokat -, és érkezett egy kérés a biztosoktól az Országgyûlés felé, hogy szeretnék, ha az Állami Számvevõszékhez, az Országgyûlés másik intézményéhez hasonlóan, a hivataluknak olyan jellegû státust adnának, amely általában kiemelkedik a kormányzati struktúrából, és a parlament másik intézményéhez hasonló lehetne.
E tekintetben a kormány részérõl meglehetõsen komoly ellenállást tapasztalhattunk; ugyanakkor - és ezt nagyon szerencsésnek találom - a parlament alkotmányügyi bizottsága úgy érezte, hogy ez az intézmény az övé, és végül is többségi szavazással úgy döntött, hogy ismételten megpróbálja a kormányt rábírni arra, hogy változtassa meg a véleményét, hiszen mi, parlamenti képviselõk különös felelõsséget érzünk ezen intézmény sorsáért. Ez a probléma mind ez idáig nem oldódott meg, a kormány e tekintetben nem változtatta meg az álláspontját; ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy erre a késõbbiekben visszatérünk.
Azt gondolom, hogy az az egység, az az ünnepélyes hangulat, ami most belengi a Házat ezen beszámolók tárgyalásakor, jó lenne, ha akkor is meglenne, amikor ebben az ügyben a konkrét döntéseket meg kellene hoznia az Országgyûlésnek.
(11.40)
Azt gondolom, ebben szintúgy, mint az elõzõekben, nem ellenzék és kormánypárt közötti különbségek azok, amelyek nyilvánvalóan érvényesülnek.
A parlament intézményeként, azt hiszem, az országgyûlési biztosok egy nagyon fontos funkciót teljesítenek; ez pedig a parlament és a társadalmi konfliktusok közötti közvetítésnek egy nagyon fontos intézménye. Ez egy kinyújtott érzékelõ csáp, amely - ha ezt megfelelõen komolyan vesszük és odafigyelünk azokra az ügyekre, amelyek a jelentésben is szerepelnek - javíthatja a parlament tevékenységét, javíthatja a kormány munkáját azzal kapcsolatban, hogy hol vannak nagyobb feszültségek, melyek azok a területek, amelyekre a leginkább oda kell figyelni.
Ilyen értelemben azt gondolom - és egyetértek a biztosok ezzel kapcsolatos véleményével -, hogy ez egy barométer, a társadalmi életnek, a társadalmi konfliktusoknak egy barométere, amely közvetíti számunkra adott esetben például az állami hivatalokkal kapcsolatos társadalmi hangulatot. Egy hatásvizsgálat, amit nagyon gyakran ellenzéki képviselõként is szoktunk hiányolni a különbözõ döntésekbõl; egy olyan hatásvizsgálat, amely már a korábban általunk meghozott döntések eredményeire is választ ad, és e tekintetben nagyon fontos.
Egy ellenzéki képviselõnek, azt hiszem - de nyilván kormánypártiaknak is -, érdemes ezt a három füzetet alaposan végiglapozni, hiszen ha összeállítanánk még a maradék, a ciklus végéig esedékes azonnali kérdések, kérdések és interpellációk ügyét, ha ebbõl válogatnánk ki néhányat, azt hiszem, minden pártnak elegendõ lenne, és nem is kellene igazából más ügyek után néznie, hiszen annyi kincs és annyi értékes dolog van ezzel kapcsolatban, és annyi ügyet lehet a parlament elé hozni... - hozzáteszem: sajnos, mert az lenne a jó, ha az ombudsmannak nem lenne dolga, de hát nyilván ilyen tökéletes demokrácia nem létezik, éppen ezért hozták létre ezt az intézményt.
Hadd fejezzem be azzal, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja az ombudsmani intézményt, azokat a jelentéseket, amelyeket megkaptunk, támogató szavazatokkal fogja elismerni, és köszöni az ombudsmanok munkáját.
Befejezésül egy profán hasonlatot, ha megengednek nekem. Nemrégiben a televízióban láttam, hogy egy gyógyszert azzal reklámoztak, hogy kevesebb fájdalom legyen a világban. Itt nem szeretném magának a gyógyszernek a nevét külön hangsúlyozni - ebbe esetleg az adatvédelmi biztos is beleköthet -, de azt gondolom, ha egy reklámszlogent szeretnénk keresni az ombudsmani intézménynek, az országgyûlési biztosok intézményének, akkor az valami olyasmi lenne, hogy jó ez az intézmény, mert ettõl az a rengeteg konfliktus, az a rengeteg baj, ami a világban van, csökkenhet, vagyis nagyon jó. Reklámozzuk ezt az intézményt azzal, hogy: kevesebb konfliktus legyen ebben a világban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)