DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyûlési Biztos Asszony és Urak! Elöljáróban engedjék meg, hogy én is csatlakozzam azon képviselõtársaimhoz, akik az országgyûlési biztosok tevékenységét méltatták. Magam is úgy gondolom, hogy tevékenységük a kialakuló és megszilárduló jogállam keretei között semmivel sem pótolható, igen értékes tevékenység, és minden segítséget meg kell adnunk annak érdekében, hogy ezt a tevékenységüket továbbfolytathassák, sõt, kiterjeszthessék.
Természetesen nem azért kértem szót, hogy - nem is számoltam már, hányadikként - magam is elmondhassam ugyanezt, hanem azért, mert az országgyûlési biztos asszony és általános helyettesének jelentésében az Országgyûlés intézkedését, vizsgálatát igénylõ esetek között két ízben is tárcánk volt érintett. Szeretném e két esettel kapcsolatban tárcánk álláspontját ismertetni, illetõleg szeretném kijelenteni, hogy egyik esetben sem az esetek tartalmi megítélésében, hanem az alkotmányos visszásságot eredményezõ helyzet megszüntetésére vonatkozó kompetencia kérdésében van vitánk az országgyûlési biztos asszonnyal, illetõleg helyettesével.
Az egyik ügy néhány szóban fölvázolva a felsõoktatásban dolgozó, vezetõ oktató nõk nyugdíjazásával kapcsolatos. Az esetet egy konkrét ügy kapcsán az az általános szabályozási inkoherencia okozza, hogy a nõk nyugdíjkorhatára egyelõre még alacsonyabb a férfiakénál. Ez nem minõsül alkotmányos diszkriminációnak, hiszen egy szociális kedvezményt biztosít a nõk számára. Ugyanakkor ez a kedvezmény kényszerré válik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény azon rendelkezése értelmében, amely szerint a közalkalmazotti jogviszony a nyugdíjkorhatár betöltése után mindenféle egyéb következmény nélkül felmondható. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény tehát e tekintetben azt eredményezi, hogy a nõk aktív életkora esetleg akaratuk ellenére is rövidebb lehet, mint a férfiaké, és ez az országgyûlési biztos asszony szerint - megjegyzem, szerintünk is - alkotmányellenes diszkrimináció, amit meg kellene szüntetni. A konkrét eset az ELTE természettudományi karának kémia tanszékcsoportján fordult elõ, ahol egy akarata ellenére nyugdíjba küldött docensnõ nehezményezte ezt a diszkriminációt, miközben ugyanazon tanszékcsoportban több, ugyancsak a nyugdíjkorhatáron túlhaladott férfi kolléga foglalkoztatását nem szüntették meg. Ezt a beadványában diszkriminációnak ítélte a docens asszony.
A biztos asszony felszólította a tárcát arra, hogy egyrészt a konkrét ügyben járjon el, másrészt kezdeményezze a felsõoktatási törvény olyan módosítását, amely nem ad lehetõséget ilyen alkotmányellenes diszkriminációra. A miniszter úr ezt az ajánlást visszautasította azzal, hogy a miniszter törvényességi felügyeletének körébe ez az ügy nem tartozik bele, tekintettel arra, hogy az ide vonatkozó szabályzat nem a felsõoktatási törvénnyel ütközött. Az ide vonatkozó szabályzat a felsõoktatási törvénnyel azért nem ütközhet, mert a felsõoktatási törvényben a "nõ", illetõleg "férfi" szó elõ sem fordul. Az ilyen, megítélésünk szerint is valóban alkotmányellenes diszkriminációra lehetõséget adó törvény megváltoztatása valóban idõszerû és fontos lenne, ez azonban nem a felsõoktatási törvény, hanem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, ennek módosítására javaslatot az Országgyûléshez benyújtani nem a tárca kompetenciája.
A másik kérdés az 1995. évi pótköltségvetési törvény nyomán a felsõoktatásban bekövetkezett létszámleépítéssel kapcsolatos. Ismeretes, hogy a pótköltségvetési törvény a felsõoktatási intézmények bérkeretét, ha jól emlékszem, 15 százalékkal csökkentette, és ennek nyomán a felsõoktatási intézmények létszámleépítéseket hajtottak végre. E létszámleépítések indoklása igen sok esetben egész egyszerûen a pótköltségvetési törvényre történõ hivatkozás volt, amit - tehát azt a tényt, hogy csökkent a szóban forgó intézmény bérkerete, és ezért kénytelen elbocsátani oktatókat - a Budapesti Mûszaki Egyetem egyik oktatója a munkaügyi bíróságon azzal támadott meg, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmében a közalkalmazotti jogviszony felmondásához személyre szóló indoklás szükséges, tehát nem egy olyan általános jellegû indoklás, amely azt mondja, hogy kevés a pénz, ezért kénytelen vagyok önt elbocsátani.
Az országgyûlési biztos asszony, pontosabban általános helyettese ajánlásában arra szólította fel miniszter urat, hogy törvényességi felügyeleti jogkörénél fogva kezdeményezze a keresetnek helyt adó bírói ítélet kiterjesztését mindazokra az elbocsátottakra, akikkel ugyanez a jogsérelem megesett, de akik nem fordultak a munkaügyi bírósághoz. A miniszter úr ezt az ajánlást azzal utasította el, hogy szintén nem tartozik törvényességi felügyeleti jogkörébe, hiszen nem minden jogsértés fölött gyakorol a felsõoktatási törvény értelmében törvényességi felügyeletet, ami egy felsõoktatási intézményben megtörténik, kizárólag az igazgatási jogkörben elkövetettek tekintetében. Már pedig, érvelt miniszter úr, ez az eset munkaügyben, munkaügyi kérdésben elkövetett jogsérelem, ami a munkaügyi bírósághoz tartozik, és a minisztérium nem perelhet egyetlen, bírósághoz nem fordult közalkalmazott helyett sem. Ez volt az a két eset tehát, amelyben az országgyûlési biztos asszony az Országgyûlés vizsgálatát kérte.
Természetesen ki kell jelentenem, hogy a tárca áll az Országgyûlés ilyen irányú vizsgálata elé; amennyiben az Országgyûlés úgy ítéli meg, hogy a tárca jogértelmezése nem helytálló, természetszerûleg alá fogjuk vetni magunkat e döntésnek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egyik esetben sem a biztos asszonynak, illetõleg helyettesének jogértelmezésével van vitánk, hanem azzal a ténnyel, hogy a minisztériumnak van-e vagy nincs kompetenciája az alkotmányos visszásságot eredményezõ jogszabályi módosítás tekintetében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)