TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyûlési Biztosok! Kedves Képviselõtársaim! A frakciónkban történt munkamegosztás okán kizárólag az adatvédelmi biztos jelentésével szeretnék nagyon röviden foglalkozni.
Elöljáróban annyit, hogy magam is úgy vélem több képviselõtársammal együtt, hogy a parlament életében ez tényleg egy ünnepi alkalom, hiszen másfél évi mûködés után ez az elsõ eset, hogy nemcsak egy szûk körû, két parlamenti bizottság által egy parlamenti bizottságnak adott tájékoztatást kapunk, hanem igazi, formális beszámolót vitathatunk meg itt a tisztelt Házban.
Ünnepi pillanat vagy alkalom ez a mai azért is, mert hiszen a magyar alkotmányos rendszer kiépítése lényegében az ombudsman intézményének megteremtésével vált teljessé - nem biztos, hogy véglegessé, de kompletté, teljessé.
Az a beszámoló - konkrétan az adatvédelmi biztos beszámolója -, ami több mint 300 oldalas kötet formájában ott van önök elõtt, és amibe alkalmuk lehetett betekinteni, azt hiszem, mind felépítésében, mind szerkezetében, mind pedig tartalmában igen színvonalas és korrekt áttekintést ad arról, amit fundamentális adatvédelmi jogoknak nevezünk, és igen jó áttekintést ad az információs szabadság magyarországi állapotáról.
(12.30)
Konkrétan vagy különösen az iroda tevékenységérõl, a panaszok és vizsgálatok természetérõl, statisztikai jellemzõirõl és sok minden másról nem esett szó. Nagy örömmel és nagy figyelemmel olvastam a jelentés, beszámoló azon passzusát, amelyben az adatvédelmi biztos kitért az Internettel kapcsolatos gondokra, és mintegy elõre jelezte, hogy ezzel kapcsolatban még milyen teendõk és meglepetések állnak elõttünk.
Kedves Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a beszámoló készítõjének nem lehetett könnyû dolga, hiszen elsõ ízben készült ilyen dokumentum, amelyhez nem volt sem példa, sem elõzmény. Éppen ezért a képviselõcsoportom és a magam nevében csak gratulálni tudok az adatvédelmi biztos úrnak és munkatársainak.
Amire most már nagyon röviden és konkrétan kitérnék, az az adatvédelmi biztos beszámolójának II. fejezete. Miért? Megítélésem szerint aligha tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy a beszámolónak talán ez a leginkább figyelemre méltó része. Nemcsak a témájánál fogva - hogy tudniillik ez a fejezet az információs szabadság és az adatvédelem alapkérdéseirõl szól -, hanem azért is, mert e fejezetrész minden egyes során - ha szabad ezt a kifejezést használnom - átsütnek az adatvédelmi biztos úr elkötelezettségei, noha nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy ez a beszámoló az iroda kollektív munkája. Éppen ezért fogalmazódott a szöveg többes szám harmadik személyben.
Kérem szépen, ebben a fejezetben olyan figyelemre méltó dolgokról esik szó, mint például a demokrácia és az adatvédelem kérdése, vagyis az adatvédelem és az információs szabadság terén lezajlott hazai jogi fejlõdés és a totalitárius rendszerre jellemzõ gondolkodás és mentalitások fellazulásának folyamatai, illetõleg ezek konfliktusai. Ez a fejezet taglalja az úgynevezett rendszerváltó adatvédelem kérdéseit. Ez azt jelenti, hogy az adatvédelmi biztos irodájához befutott ügyek egy jól és elég pontosan körülhatárolható csoportjának közvetlen tárgya is maga az átmenet.
Úgy gondolom, minket képviselõket, politikusokat, vagy a politikát különösen kell, hogy érdekelje a II. fejezetnek az adatvédelmi biztos úr által említett azon része, amelyet újcentralizmusnak nevez, illetve általában az adatcentralizmusról írott passzusok.
Minden kommentár nélkül szeretném idézni ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos úr bizottsági megtárgyalás során tett igen figyelemre méltó kijelentését, annál is inkább, mert úgy tûnik, hogy azokat a kormányzati törekvéseket, amelyek e tárgyban publikussá váltak, elég komolyan kell venni. Éppen ezért, ha nem is teljesen szó szerint, de megpróbálom visszaadni mindazt, amit e tárgyban vagy ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos úr elmondott a bizottsági meghallgatáson. Idézem: Azok a viták, amelyeket mi ombudsmanként, én adatvédelmi biztosként a magyar közigazgatással folytatok, ezek egy modern, szabadelvû demokráciában teljesen természetesek; és ezeket semmiképpen sem kell úgy felfogni, hogy a jók és a gonoszok állnak egymással szemben, vagy pedig valami helytelen dolog lenne az, amikor a rendõrrel vitatkozom, és a rendõr racionalitása más racionalitás, mint amit én képviselek. Hiszen mind a ketten hibátlan erkölcsû és szakmánkat szeretõ emberek lehetünk. Éppen ezért a vita közöttünk teljesen természetes, és nem biztos, hogy mindig nekem van igazam, de az sem biztos, hogy mindig a rendõrnek van igaza.
Félek, hogy azok a törekvések, amelyek a szervezett bûnözéssel, az adózási fegyelem megszilárdításával kapcsolatos intézkedések, amennyiben a tervezetek, az elképzelések valóban konkréttá válnak, azok bizony komoly konfliktusokhoz vezethetnek. Ezért tartottam szükségesnek ezt az idézetet.
Volt még egyvalami, amirõl szó esett az adatvédelmi biztos beszámolóját érintõen, nevezetesen az emberi jogi bizottság elõadója említette igen konkrétan, azután pedig a miniszteri reagálásokban is elõfordult: természetes módon ez az adatvédelmi biztos és a közigazgatás szerveinek - tehát a miniszteriális szervek és az önkormányzatok - együttmûködése. Ezt rendkívül fontos dolognak tartom, hiszen az adatvédelmi biztos munkája is csak akkor eredményes, akkor hatékony, akkor tudja ellátni a feladatát, ha és amennyiben ez az együttmûködés kifogástalan.
A beszámolóból is idézhetnék, de nem a beszámolóból idézek, mert a beszámoló nagyjából-egészében azt tartalmazza, amit az adatvédelmi biztos úr egy 1997 januárjában adott terjedelmes interjújában e tárgyban mondott. Ezt nagyon fontosnak tartom, és úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nincs szégyenkeznivalója egyik félnek sem. A kérdés, amit az adatvédelmi biztos úrnak feltettek, úgy hangzott, hogy hogyan reagálnak a magyar közigazgatási szervek, a minisztériumok és az önkormányzatok az ombudsman megkereséseire. A válasz szó szerint a következõképpen hangzott: "Különféleképpen. A Belügyminisztérium készséges, a földmûvelésügyi tárca segítõkész, de korrekt a kapcsolat a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszterrel is. Nem sikerült ellenben eddig kialakítani az együttmûködés megfelelõ formáit a célokat másképpen rangsoroló Pénzügyminisztériummal". Nem folytatnám ezt az idézetet, az azonban látszik, hogy ha vannak is nézeteltérések és konfliktusok, ezek az elmúlt másfél év során - úgy gondolom - ebben a szellemben oldódtak meg.
Tisztelt Ház! Befejezésképpen bízvást mondhatom, és komolyan meg vagyok gyõzõdve arról: ha van valami, amit a tisztelt Ház jó szívvel elfogadhat határozatával, akkor bizonyosan ez a beszámoló az.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)