HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én rendes hozzászólásra is szerettem volna jelentkezni, de persze, ha ilyen ütemben mennek a hivatalosan jelentkezett hozzászólók, akkor félek, nem jutok szóhoz. Ezért szeretnék nagyon röviden - és elnézést a vázlatos megemlítésért - olyan kérdéseket megemlíteni, amelyek a vita elsõ négy, négy és fél órájában nem kerültek szóba, de állampolgárok millióit mégiscsak érdeklik; legalábbis saját szerény tapasztalatom szerint.
Például nyilvánvalóan nem a döntés jogosságát vitatja senki, hogy olyan esetekben, mint a közös költséget nem fizetõk személyiségi jogaira való hivatkozás a társasházak mûködésében, ami több millió embert érint, sokan joggal, jog nélkül, felkészülve, felkészületlenül tulajdonképpen a biztosok, illetve egy biztos úr mûködését okolják meg azért, mert a közös költséggel elmaradók nevét nem lehet kifüggeszteni. Ez nyilvánvalóan kis ügy azokhoz a nagy, humánus, emberi jogi kérdésekhez képest, amelyek szóba kerültek, csak az állampolgárok milliói mégis ebbõl indulnak ki.
Vagy hogy egy másik problémát említsek - és erre remélem, majd még visszatérek a parlamentben -: a lakónyilvántartás kérdése. Több millió ember számára mindennapi égetõ kérdés, részint a közbiztonság tekintetében, részint a közös költségek fizetése kérdésében, egyáltalán azért, hogy valamiféle rend és kiszámíthatóság érvényesüljön a mindennapi életben. Ezzel kapcsolatban is úgy érzik többen - ezt tapasztalom állandóan -, hogy az ajánlások, ha helyesek és mindenképpen igazságosak is, nem voltak kellõ pontossággal vagy érthetõen prezentálva, részint a médiában, részint másutt, a közvélemény elõtt.
Azt gondolom egyébként, és ezt hiányoltam eddig a vitában, hogy ha a szabadon választott parlament döntéseit nagyon helyesen lehet bírálni, akkor valamiképpen mégsem érzem helyesnek azt a megközelítést, amit képviselõtársaimtól - nem az ombudsmanoktól, elnézést kérek - hallottam, amely az állampolgári biztosok nyilatkozatait egyfajta csalhatatlan végzésként kezeli, amellyel szemben se miniszter, se ügyészég, se kormány, senki semmit nem tehet, csak haptákba kell vágnia magát.
Azt hiszem, a csalhatatlanságot egyetlen országgyûlési biztos sem igényli magának. A kételkedés szabadságát és a közjó szolgálatát kell mindannyiunknak szem elõtt tartani (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), biztosoknak és nem biztosoknak.
Köszönöm szépen. (Taps.)