HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlési Biztosok! Tisztelt Képviselõtársaim! Hétéves képviselõi pályafutásom alatt most történik meg elõször az, hogy elénk kerül egy anyag, amelyrõl véleményt kell mondani, és errõl az anyagról én nem tudok rossz véleményt mondani, kizárólag jókat. S elõször történt meg az is, hogy ellenzéki és kormánypárti politikusok itt, a plénum elõtt, az én szemem láttára - lehet, hogy már máskor volt, de ennek most én tanúja voltam - egyetértenek abban, hogy egy jól kidolgozott anyagról volt szó, hogy egy komoly munka elõzménye volt az az anyag, amelyet most megkaptunk.
Talán nem meglepõ az sem, hogy én most leginkább a kisebbségi ombudsman jelentéséhez szeretnék hozzászólni, és ezen belül is a diszkriminációs részhez. Mint önök azt mindnyájan tudják, Magyarország legnagyobb számú kisebbsége a cigányság. S azt is tudjuk mindnyájan, hogy 1990 óta a cigányságnak a társadalmi integrációs zavarait nem lehetett megoldani, nem lehetett ezen segíteni, a cigányság tömegesen esik ki a társadalomból.
Az 1994-es kormányprogram szól a cigányságról, hangsúlyozottan szól a cigányságról, mégpedig biztosítja a kormány a cigányságot a gondoskodásáról. Ezzel szemben a mai napig összesen két tárca készítette el a cigányokkal kapcsolatos intézkedési elképzeléseit.
1990 elõtt a cigányok 1 százaléka végezte felsõfokú intézményben az iskoláját. 1994 után ez 0,6 százalékra csökkent. A cigányságot a kormánynak nem sikerült tehát a polgárosodás irányába terelni, nem növekedett a középiskolát elvégzõ fiatalok száma. Ennek többnyire anyagi okai is vannak. A Cigány Kisebbségi Közalapítvány 150 millió forintja nem bizonyult elégségesnek arra, hogy az alapítói okiratban megfogalmazott célkitûzések elérését célozhassák meg. A cigányság vállalkozó kedvét nem sikerült ezzel az összeggel fellendíteni, anyagi oldalról befolyásolni. Talán emlékeznek képviselõtársaim arra a tragikus esetre, amikor a borsodi akkumulátorolvasztók gyermekei egészségükkel fizettek azért, mert a szüleik egészségtelen munkával próbálták a kenyerüket megkeresni, vagy arra a Zizi-cukor evõ kisfiúra, aki Zizi-cukor helyett patkánymérget evett.
A cigányság helyzete válságos, és nem csoda, hogy a kisebbségi ombudsman jelentése a diszkriminációs csomagban leginkább a cigányokról szól. Valószínûleg azért, mert a diszkrimináció a cigányokat érinti elsõsorban, és ezért fordulnak hozzájuk. Egyrészt van egy hatósági, egyenruhás diszkrimináció, másrészt pedig az önkormányzatok intézkedései során tetten érhetõ diszkrimináció, amelyet a kisebbségi ombudsman lélektelen intézkedéseknek nevez.
A jelentésnek több mint a fele tehát ilyen jellegû. Ezek között is nagyon jelentõs azoknak az aránya, ahol a rendõrségi diszkriminációra panaszkodnak a polgárok. Néhány számadat, kizárólag a sajtó kedvéért. A nyomozó hatóságok az elmúlt években az összbûnözésen belül a feljelentések 6-7 százalékában tagadták meg a nyomozást. Ez az arány a rendõrök által elkövetett hivatali bûncselekmények körében 30 százalék. Míg a befejezett nyomozás 50 százalékát szüntették meg, addig a rendõr-bûncselekményeket illetõen a megszüntetett ügyek aránya 80 százalék körül volt, '94-ben 90 százalék körül. Ezek a számadatok arra engednek következtetni, hogy a törvény elõtti egyenlõség esete talán nem áll az egyenruhás és nem egyenruhás bûnözõk körében.
Nagy pozitívumként olvastam és értékeltem azt, hogy az ombudsman úr folyamatos tárgyalásokat folytatott a hajdani rendõr-fõkapitánnyal, és az akkori rendõr-fõkapitány több ötlettel gazdagította elképzeléseinket és az õ elképzeléseit is. Nevezetesen megpróbálta, kilátásba helyzete azt, hogy egy személy majd kizárólag azért lesz felelõs, hogy a cigánysággal kapcsolatos rendõri intézkedéseket értékelje, illetve megpróbálta felülvizsgáltatni azokat az intézkedéseket, amelyeket erõsen kifogásoltak a romák. Tudjuk, ez a vonal valamilyen szinten megtört, de talán a következõ évi jelentésben azt is meg fogjuk tudni, hogy milyen irányba haladtak ezek az elképzelései az akkori rendõr-fõkapitánynak.
Azt, hogy a rendõrség polgárbarát, mi szeretnénk látni. Az pedig, hogy ki védi meg a rendõrséget a rendõrségtõl, egy komoly kérdés. Hiszen lehet polgárbarát a rendõrség, és lehet jelszava, hogy "Szolgálunk és védünk"; de mi van azokkal az emberekkel, akiket éppenséggel a rendõrséggel szemben kell megvédeni. S vajon milyen a rendõrség presztízsének az, ha több olyan rendõrintézkedést tapasztalunk, amely valóban állampolgár-ellenes. Ezek olyan kérdések, amelyekre manapság nem tudok válaszolni. Azt azonban érzem, hogy az állampolgári biztonság erõsen csökken akkor, ha éppen a rend õrei - akiktõl én személy szerint azt várom, hogy példásan és jól járjanak el az én személyes és vagyonvédelmemben - diszkriminatív cselekedetekkel éppen az emberi jogokat sértik meg. Mert azt gondolom, az állampolgárok bizalma is csökken ebben az esetben.
(13.30)
Nem lehet tudni például, és nem lehet igazából bizonyítani, hogy egy-egy rendõrségi ellenõrzés vagy razzia során valóban célzottan a cigány kisebbségek településeit veszik-e irányba, vagy azt, hogy valóban a cigányok által látogatott helyeken vannak csak kizárólag. Azt azonban újsághírekbõl és bejelentésekbõl lehet tudni, hogy jelentõs részben, jelentõs számmal a cigány etnikum körébõl kerülnek ki a sértettek.
Azt gondolom, hogy ez az a kérdés, amin tovább kell dolgoznia a kisebbségi ombudsmannak, és ez az a kérdés, aminek kapcsán én örülök, hogy van kisebbségi ombudsman és állampolgári jogok biztosa, és ez az intézmény megvan. Hiszen mint mondottam, hetedik éve vagyok képviselõ és én magam érzem azt, hogy jelentõs munka hárult el rólam, nagyon kevés állampolgári bejelentés érkezik hozzám, tehát tudják az állampolgárok, hogy van egy intézmény, ahova fordulhatnak és a megfelelõ jogi képviseletet vagy a megfelelõ eljárást biztosítják a számukra.
Azért is fontos ez, mert ez a törvények megszületnek, de az alkalmazásuk sok esetben hiányos. A mai napon került kezemben egy újságcikk, ami egy három nappal ezelõtti eseményt ír el. A cikk címe: "Véresre verték a roma kirándulót". Az alaphelyzetet tudjuk: Kismaroson 15 diák kirándult és ott skinheadek megtámadták az egyetlen fiú diákot ezek közül a gyerekek közül, és nagyon megverték. El kell mondanom azt, hogy a váci kapitányság nyomozó alosztályának vezetõje szerint egyelõre garázdaság ügyében nyomoznak. Ez megint az a helyzet, amikor törvény van rá, de az alkalmazása még mindig a régi módszer szerint változik. Ez, gondolom, egy újabb eset, amivel a kisebbségi ombudsmannak majd meg kell birkóznia. De ahhoz, hogy meg tudjon birkózni, azt gondolom, nagyon fontos, hogy az ügyészséggel tisztázza a helyzetét. Én azt tudom mondani, hogy teljesen természetesen a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója támogatni fogja azt, hogy az országgyûlési biztosok törvényének módosítása, melyben a biztosok jogkörét, hatáskörét jobban körvonalazzák, megszülessen minél hamarabb, ezzel is könnyítendõ a munkájukat.
Nem fogok most az önkormányzati diszkriminációra kitérni, hiszen rettentõen elõrehaladott az idõ. Azt azonban el kell mondanom, hogy mindhárom beszámoló igen tanulságos és fontos. Azt gondolom, hogy ez azon kevés, parlament elé kerülõ anyagok egyike, amelyet majd elteszek én is a gyerekeim számára, hogy a demokrácia új intézményeinek elsõ munkálataiból õk is tanulhassanak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)