DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ha valaki egy több mint 35 perces beszédben javarészt megalapozatlan vádakat sorol fel a kormánnyal, a kormánypártokkal, a valutaalappal szemben, nem igazán tudom, az miért halaszthatatlan és rendkívüli, miért házszabályszerû tehát. Egy 35 perces beszédre nehéz 2 percben reagálni, ezért csak néhány kérdésre próbálok meg válaszolni.
Ez a kormány a választók akaratából alakulhatott meg; aki ezt az akaratot kétségbe vonja, az nem a kormányt és a kormánypártokat sérti, hanem a választókat. Fel szeretném hívni képviselõ úr figyelmét arra, hogy olyan országokban, ahol soha nem tiltották az egyházak mûködését, bizony elõfordult, hogy szocialista, szociáldemokrata, liberális, sõt kommunista pártok is bekerültek a hatalomba. A mostani ellenzék nagyobb részének megadatott az elõzõ ciklusban, hogy kormánypárt legyen, kormánypárti legyen - nem tudtak élni ezzel a lehetõséggel.
Ön szerint torz a demokráciánk, mert elutasítjuk az ellenzék módosító javaslatait. Tényszerûen sem igaz ez, hiszen jó néhány ellenzéki javaslatot több törvénynél megszavazott már ez a Ház, de egyébként úgy gondolom, a demokráciák természetébõl adódik, hogy elsõsorban a kormánypárti javaslatokat szokták megszavazni.
Említette, hogy az elõzõ parlament megadta a lehetõséget, hogy Horn Gyula legyen a külügyi bizottság elnöke. Talán nem emlékszik arra, hogy milyen hecckampány indult ellene, amivel rá próbálták venni a lemondásra.
Említette a tegnapi szavazást. Az ellenzéki pártoknak is észre kellene talán most már venniük, hogy megegyezésre kellene törekedni. A kormánypártok számos kompromisszumos javaslatot vetettek föl, legutóbb Gál Zoltán elnök úr a szakmai szervezetek javaslatait ismertette - ezeket sem fogadták el az ellenzéki pártok. Talán meg kellene próbálni közösen tenni valamit a megegyezésért. Köszönöm szépen.