DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Valóban különleges nap a mai, én azonban nem pozitív jelzõvel jellemezném ezt, hanem egy nagyon régóta várt... - és a Fidesz legalábbis nem ilyennek várta ezt a napot. Az összeférhetetlenségi törvény története ugyanis ebben a Házban 1990-91 óta valóban kudarcok sorozata. Kudarcok sorozata a tekintetben, hogy még a '94-es kormány hivatalba lépése után is - mint a frakcióvezetõ úr elmondta az imént - három esztendõt kellett arra várni, hogy egy meglehetõsen gyenge, igazából lényeges dolgokat nem korlátozó, a képviselõket gazdasági összefonódásoktól nem megfosztó törvény szülessen meg ebben az Országgyûlésben.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt már korábban, az elõzõ ciklusban is megtette a maga javaslatait, majd 1994-ben vártuk, hogy van a kormányprogramnak egy olyan eleme, amellyel akkor mi is egyetértettünk: ez az összeférhetetlenségi törvény elfogadása. És ez nemcsak a kormányprogram eleme volt, hanem kérdésünkre a miniszterelnök 1994 szeptemberében megerõsítette, hogy néhány hónapon belül lesz összeférhetetlenségi törvény. Nos, nem ez született: egy igazából semmire nem kötelezõ, meglehetõsen gyenge törvény született, amivel szemben egyes szocialista, kormánypárti képviselõk még a további puhítást is megpróbálták az Alkotmánybíróságon. Az Alkotmánybíróság azonban ennél jóval bölcsebb volt, és az összes - a törvény további lazítására irányuló - törekvést elutasította, egyetlenegy ponton változtatta, ez viszont a helyes irányba tett lépés volt: egy diszkrimináció megszüntetése, amely szigorította ezt a törvényt. A Fidesz ezt a módosítást ebben az értelemben támogatja, és szerettük volna, ha már jóval régebben megszületett volna egy ilyen összeférhetetlenségi törvény. A kormánypártok egyikének sincs igazán túl sok oka arra, hogy emiatt büszkélkedjen. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólás ugyanonnan: Így van!)