DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Két percet megtakarítok az Országgyûlésnek, mert a mentelmi bizottság alelnökeként és a KDNP nevében mondom el az észrevételt Szent-Iványi képviselõtársunk felszólalására.
Örvendeznünk kellene, hogy olyan hosszú vajúdás után, elég keserves kínok között tényleg megszületett ez az összeférhetetlenségi törvény. Mindjárt egy szeplõ is volt rajta, de az Alkotmánybíróság még idõben bejutott a kórterembe, és ezt a szeplõt eltávolította. (Szórványos derültség.) Persze, most beszélhetnénk arról, hogy szép-e, csúnya-e, formás-e, formátlan-e a gyerek; ezt a késõbbi viták döntik el, mert a tipegõjén a zseb nyilvánvalóan nem eléggé üvegzsebû. Szóval az, ami az
tvilágíthatóság lett volna, az ebbõl a törvénybõl hiányzik, mert a "minden összeférhetetlen" és a "semmi sem összeférhetetlen" között igyekezett középutat választani.
Persze bízhatunk abban, hogy ezt a fejlõdési rendellenességet majd kinövi a gyerek, és jól, hatékonyan fog mûködni a törvény. Bízom abban is, hogy képviselõtársaim nem fogják lehetetlen feladat elé állítani a mentelmi bizottságot, inkább önként - térdre, imához! -, idõben bejelentik az összeférhetetlenséget, mintsem hogy a mentelmi bizottságot munkával terheljék.
Utalás történt viszont a felszólalásban a stallumok osztogatására. Lehetne összehasonlító adatokat végezni (Sic!) a stallumok osztogatásánál, de ebben az erkölcsi tocsogóban valójában inkább a magánszféra mûködött közre - ha megnézik a korrupciós ügyeket -, persze teljes állami hadsegédlettel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az összeférhetetlenségbõl azért a magánszféra most is kimaradt, tehát azért különbség van az állami és a magánszféra között. Teljessé valóban úgy vált volna, hogyha szigorú lett volna, és itt is kizárta volna az összeférhetetlenségi okot. De a reményünket ne veszítsük el! (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Bízzunk abban, hogy mégis jó lesz a törvény. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)