VARGA MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, olvasgatva a majálisról szóló beszámolókat, úgy tûnik, mintha a kormánypárti képviselõket valami indokolatlan kampányhangulat kerítette volna a hatalmába. (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.) Maga az Országgyûlés elnöke nyilatkozott úgy, hogy most már lehetõség van a gazdasági növekedésre; és a miniszterelnök úr is úgy nyilatkozott egy majálison, hogy a tavalyi félszázalékos nyugdíjemelés után jövõre már 3 százalékkal növekedhet a nyugdíjak reálértéke.
Valóban igaz az a felvetés tehát, amit Kádár Béla képviselõtársunk tett, hogy mintha a Bokros-csomagnak valamiféle szobor állítása történne az elmúlt idõszakban. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy milyen áron valósult meg ez a Bokros-csomag, azt hiszem, akkor nincs okunk semmiféle optimizmusra, hiszen közismert, hogy ez részben az állami vagyon eladásából, értékesítésébõl történt - és még egyszer a gáz- és áramszolgáltató vállalatokat nyilván nem lehet eladni -; közismert az, hogy a Bokros-csomag egyik döntõ lépése az egészségügyi és szociális ellátás megnyirbálása volt, a gyermeknevelési és gyermektámogatási rendszerek visszafogása; és az is közismert, hogy a reáljövedelem-csökkenés 1995-ben 12 százalék, 1996-ban pedig 4,5 százalékos volt, ami hozzávetõlegesen az 1950-es évek elsõ felének felel meg.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy akár a mostani kormányzati prognózisok is egy jelentõs állami kiadáscsökkentéssel számolnak - többek között a mai hírek szerint a közoktatás és a felsõoktatás 3,5 milliárdos költségcsökkentésével -, akkor azt hiszem, egyáltalán nem lehet arról beszélni, amit itt államtitkár úr mondott. Az infláció csökkentéséhez pedig továbbra is szükség volna egy olyan fajta társadalmi-gazdasági megállapodásra, amit önök 1994-ben ígértek, és aminek egyelõre semmiféle feltétele nincs meg.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)