SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mindig nagy örömmel hallgatjuk - részben - Kádár Béla frakcióvezetõ-helyettes úr fölszólalásait itt a teremben, mert nagyon sok szakmailag helytálló megállapítást tartalmaznak az általa elmondottak; de mindig belecsúszik valami, ami bizonyos meglepetést okoz, hogy pont tõle hangzik el. Most csak két példára szeretnék rávilágítani.
Az egyik állítása az, hogy az állami vagyon 5 milliárd dollárral csökkent. Tisztelt Képviselõ Úr! Az állam eszközei csökkentek körülbelül annyival, amennyit mondott, a privatizáció következtében. Azonban ezt a bevételt a tartozások csökkentésére fordította az állam - következésképpen az állami vagyon semmivel nem csökkent! Ez egy alapvetõ könyvelési azonosság (Derültség a kormánypártok soraiban.), közös kutatói múltunkban ez régi hagyományunk volt (Taps a kormánypártok soraiban.), szóval egyszerûen nem értem, hogyan lehet ilyet mondani!
Egy másik dolog, amit mondott, hogy hát most majd a kormány esetleg osztogatni kezd, és erõsen fog romlani Magyarország nemzetközi fizetési egyensúlya, és fenyeget azzal, hogy esetleg majd a következõ kormánynak megint be kell vezetnie - bár önök szerint nekünk nem kellett bevezetni korlátozásokat emiatt, mert önök ilyen örökséget hagytak. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselõ Úr! Ön annak idején az illetékes, a külkereskedelmi ügyekben illetékes miniszter volt. Ön pontosan emlékszik arra, hogy a külkereskedelmi mérlegünk katasztrofális romlása '92 novemberében kezdõdött el! Tehát önök meglehetõsen korán kezdték el az osztogatást, és ez vezetett el valóban olyan félelmetes külkereskedelmi és fizetési deficitekhez, amelyek után a korlátozások nem voltak elkerülhetõk.
Hadd emlékeztessem önt arra, hogy az ennek megfelelõ idõszak már elmúlt. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ma már ez a kormány kellõ idõben olyan katasztrofális fizetési következményekkel fenyegetõ (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) osztogatást nem tud megvalósítani (Derültség.), amilyeneket az önök kormánya annak idején megvalósított - most már ennél késõbb vagyunk. (Az elnök ismét megkocogtatja a csengõt.) Tehát ha akarunk, akkor sem tudunk - legyen szíves, ezt vegye figyelembe, és ne vezesse félre a közvéleményt szakszerûtlen állításokkal! (Éljenzés, nagy taps és derültség a kormánypártok soraiban.)